A magyar elutasításnak az volt a legfőbb oka, hogy a magyar liberálisok
rendkívüli módon tartottak a pánszlávizmustól, és ennek az irányzatnak a
legfőbb képviselőit a tótokban (szlovákokról csak a kultúrnacionalizmus kiteljesedése, a nyelvújítás kibontakozása után beszélhetünk ) vélték
felfedezni. Ennek volt is alapja,mert a legparányibb szláv európai
kisebbség, a tótság értelmiségi köreiben megvolt a vágyálom egy nagy és
Európa felett uralkodó pánszláv birodalom megteremtésére. A szűk
értelmiségi réteg alatt néhány szlovák család (kb.100 fő) véleményét
jelenti, széles néptámogatottságról egyáltalán nem beszélhetünk, sőt a
köznép Kossuthoz és a Szabadságharc Magyarországának kormányához volt
lojális.

A pánszlávizmus az orosz katonai inváziótól való félelmet jelentette, bár
Vesztróczy szerint annak nem volt esélye, hogy Magyarországot a Bécsből
irányított monarchia részeként támadja meg Oroszország, hiszen Ausztria -
Oroszország és Poroszország mellett - a konzervatív európai rendet
fenntartó Szent Szövetség alappillérének számított. Azt viszont nem vette
figyelembe a szerző, hogy az orosz értelmiségi és katonai körökben
született meg és erősödött a pánszláv eszme,mígnem ebből fejlődött ki a
cár által is nemsokkal később nyíltan vallott orosz terjeszkedési politika
ideológiája. Az orosz elmaradottság felszámolása,mint minden elmaradott
társadalomban felmerülő lehetőség a militarizmus, a hódítás volt,melyhez
szláv támogatókat próbáltak szerezni az európai kis szláv népek
felszításával. Erről tovább lehet vitatkozni, hogy reális volt-e vagy sem
1848-ban a pánszláv veszély, ugyanis a cár a szövetség miatt nyíltan nem
szervezkedhetett a Habsbug Birodalom ellen.. 1867-ban viszont Moszkvában,
a nagy pánszláv kongresszuson a pánszláv militartizmus veszélye már
egyértelműen reális tény volt. A petíció 1848 májusában meglehetősen sok
ellentmondást tartalmazott a többi nemzetiségi programokhoz képest is. Így
ezt nemcsak maguk Kossuthék, hanem később maga Robert William
Seton-Watson, a szlovákok legnagyobb támogatója is nagyrészt
teljesíthetetlennek minősítette.A szlovákok tömbebázis nélküli szűk
értelmiségi rétege 1861-ben-tehát a kiegyezés előtt- Túrócszenmártonban
hasonlóan, de a karlócai szerb igényeken is túlmenőenszövegezték meg
irreális kívánalmaikat.Láthatjuk a szövegezésből, hogy milyen kevés
igazságérzet vezette ezt a réteget :" A felsőmagyarországi néprajzi
kerületben ( Okolice) a mi nyelvünk legyen egyedüli hivatalos nyelv" Ezen
a területen a magyar államnyelvnek semmilyen jogot nem biztosítottak volna
határozatukban, bár az egyes érintett megyékben a magyarok százalékos
aránya elérte az 50%-ot.A következő megyéket érintette volna a szlovák
nyelv kizárólagos használata:
Trencsén,Árva,Túróc,Zólyom,Liptó,Szepes,Sáros megyéken kívül
Pozsony,Nyitra,Bars,Hont,Nógrád,Gömör,Torna,Abaúj és Zemplén ( Kollányi
Károly: Kárpáti Trilógia nyomán).

Stúr szlovák ellenfele Ján Kollár volt. Stúr és társai mindenáron egy
saját szlovák kerületet akartak, amit hol Bécstől, hol pedig a magyaroktól
kértek, persze elsősorban Ausztriára számíthattak ebben az ügyben. Bécsben
viszont ott volt ellenfelük, Ján Kollár, aki korábban a pesti
evangélikusok egyik vezetője és az abszolutizmus feltétlen híve volt.

Vesztróczy kiemelt néhány olyan tényt is, amelyek a Stúr-féle mozgalmon
kívül a szlovákság egészére jellemzőbb folyamatokat jeleznek. Így például
azt, hogy a Szabadságharc alatt a magyar honvédség soraiban 20-25 ezer
szlovák katona küzdött, ezzel ők képviselték a magyarok utáni második
legnagyobb "tábort".

Szlovák részvétel a magyar szabadságharcban


A szlovákok lelkesedését mutatja, hogy a szabadságharc elején Galíciából
hazatért két huszáralakulat többsége is szlovák volt, de legalábbis
szlovák többségű területen sorozták be őket.

Szintén nem ismert dolog, hogy amikor a Kossuth-kormányzat Debrecenbe
menekült Pest-Budáról, akkor a hadügyminisztérium őrzését szlovák
katonákra bíztak. Ez azért derült ki a forrásokból, mert egy magyar tiszt
arra panaszkodott, hogy nem tudta magát átvergődni az őrségen, mivel azok
nem beszéltek magyarul.

Pozitív jelek
A két nép, a magyar és a szlovák tehát közel sem volt olyan ellentétben,
mint ahogyan azt manapság néhányan beállítani igyekeznek. Érdekes, hogy a
szlovák történelemszemlélet sem volt mindig élesen magyarellenes. Pár
évtizeddel ezelőtt ugyanis a sokkal objektívebben mutatták be a nemzeti
mozgalom vezérét, Stúrt, és nem állították be őt úgy, mint akit Kossuth és
Batthyány üldözött volna el az országból.

A közismert Kossuth nóta szlovák nyelven is megmaradt az utókor számára,
ami bizonyítéka a széles tót néprétegek Kossuth melletti kiállására.


(felvidek.ma és commora.hu nyomán módosítva nemzetidal.gportal.hu)





---------------------------------------------------------------------------


Részlet az 1848-49.évi Forradaom és Szabadságharc története című könyvből
( 1996, Videopont kiadó, szerkesztő Hermann Róbert):

74-76.oldal

" A szlovák nemzeti mozgalom vezetői is a forradalom vívmányainak
továbbvitelét óhajtották.Törekvéseiket nehezítette, hogy nem tudtak
követeléseik mögé tömegeket felsorakoztatni. A szlovák telkes jobbágyság
az úrbéri viszonyok eltörlését elégedetten fogadta, a nemzeti mozgalmat
szervező egyházi és világi értelmiség maga is megosztott volt... Mindehhez
társultak a felekezeti (evangélikus- katolikus) súrlódások, amelyek a
nemzeti mozgalom irányzataiban is jelentkeztek. ...A szlovákságot a
mozgalom élén álló vékony értelmiségi réteg igyekezett az általuk
megfogalmazott nemzeti törekvéseik képviseletére mozgósítani....A szlovák
nép nevében a nemzeti mozgalom mintegy negyven vezetője olyan türelmetlen
követeléseket fogalmaztak meg, amelyek eleve reménytelenné tették a
magyarokkal való megegyezést.

A magyar politikusok a liberalizmus szellemiségétől áthatva vallották,a
megoldás egyedüli útja a jogegyenlőség biztosítása. Hurban, Hodza, Stúr
...pártfogókat kerestek a magyarok elleni fegyveres felkelés
előkészítéséhez. Augusztusban Stúr és Hurban már Bécsben szervezi azt a
szlovák légiót, amelyre reményeik szerint a szlovákság tömeges fegyveres
felkelése alapozódna. A felkelés irányítására szeptember közepén Hurban
elnökletével megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács.A szlovákok száma a
mindössze 300 légionáriusból nem érte el az 50-et, katonai irányítására
cseheket kértek fel.

A birodalmi egység helyreállításának jelszavával (!) a magyar forradalom
ellen Hurban szűkebb pátriájában, Nyitrán bevetett- főleg cseh és morva
diákokból álló- szlovák légiót a vármegye szlovák lakossága sem támogatta.
Sőt, a felvidéki szlovákok közül jóval többen fogtak ellene fegyvert,mint
mellette. A légió szeptember 19. és 29. között csúfos kudarcot vallott.
Ennek ellenére a Szlovák Nemzeti Tanácsból kivált Hodza és a cseh Bernard
Janecek, illetve Hurban és Stúr ismét különítményeket szervezett.
Debrecenben immár fekete-sárga színekben a cs. kir.hadsereg
alárendeltségében törtek be az országba.

Az uralkodó a szlovák nemzeti mozgalom vezetőinek szolgálatkészsége ( a
Szabadságharc elárulása jobb kifejezés erre- szerkesztői megjegyzés
nemzetidal.gportal.hu.) ellenére elutasította az 1849. március 20-án elébe
járuló szlovák küldöttséget, amely a szlováklatkta területek külön
koronatartománnyá szervezését kérte. Hiába hivatkoztak az Olmützben ,
1849.március 19-én kelt petíciójukban a "monarchia egységéért" a
"hazaáruló magyarok" ellen vívott közös harcra, és óhajtották a "végső
győzelmet és a gonoszok megsemmisítését".



---------------------------------------------------------------------------


A fenti írásokból levonható következtetések:

1. Stúr és Hurban nem a szlovákság akaratát képviselte, hanem egy maroknyi
pánszláv kisebbségét ( Az 1848-as Forradalom és Szabadságharc idején 20-25
ezer szlovák nemzetiségű honvéd küzdött a magyar oldalon- összehasonlítva
a Bécsben szervezett "szlovák légióval, mely 300 tagja közül 50 alatti
volt a szlovákok száma)

2. Mivel a szlovák többség Kossuth mellé állt kijelenthető, hogy Stúrék és
az úgynevezett "szlovák légió", melyet egy szedett-vedett cseh-morva és
igen kevés szlovák önkéntes alkotott nemcsak a Szabadságharcot árulta el,
hanem a saját népét, a szlovákságot is ( " főleg cseh és morva diákokból
álló- szlovák légiót a vármegye szlovák lakossága sem támogatta. Sőt, a
felvidéki szlovákok közül jóval többen fogtak ellene fegyvert,mint
mellette ")

3. a pánszláv szervezkedés egyértelmű volt- a prágai pánszláv
kongresszuson az orosz anarchistával Mihail Bakunyinnal ültek egy
asztalnál Stúrék.

4. a pánszlávizmustól a császár is félt, ezért nem adott helyt Stúrék
követeléseinek 1849.március 19-én

5. Stúrék ellentmondásba keveredtek saját magukkal : pánszlávizmust
hirdettek, valamint a Nagymorva Birodalomra hivatkozva a szlovák és a
vegyes vagy magyar többségű területeken is ( pl.Abaúj-Torna vármegyében)
szlovák koronatartományt akartak létrehozni ( megjegyezendő, hogy később
1861-ben is ezt akarták elérni, az ott élő magyarokkal szemben intoleráns,
kizárólagos !!! szlovák nyelvhasználatotot követelve - forrás: Vitéz
Kollányi Károly: Kárpáti Trilógia, Kráter kiadó, 2005, Pomáz,
198-199.oldal ), ugyanakkor liberálisoknak is tartották magukat, de nem
tudtak mit kezdeni Kossuthék polgári elveivel a "mindenki számára
jogegyenlőséget" tételével. Ellentmondásba keveredtek az
önállósulási-pánszláv igényeik terén Prágában és a monarchia-pártiságukkal
( a szlovák légió csúfos vereségei után), sőt a belső ellentétek miatt
saját maguk sem tudták igazán,hogy mit akarnak.

6. Stúrék, nemcsak szavakban, de fegyveresen is szembeszálltak saját népük
fiainak többségével, azok többségi akaratával, ez alapján kimondható, hogy
a szlovák nép árulói és a mai értelemben véve anarchisták voltak

7. a szlovákság túlnyomó többsége ,szemben a törpe stúri kisebbséggel a
magyar Szabadságharc eszméi mellett harcolt és ennek vezéregyénisége,
Kossuth Lajos oldalára állt és kitartóan harcolt mellette

8. a szlovák nyelven is lejegyzett, a nép ajkán énekelt toborzó Kossuth
nóta sem véletlenül maradt fenn az utókor számára, hisz a nép arról
énekelt, akit szeretett - sem Stúrról, sem Hurbanról, sem Hodzáról nem
költött énekeket és zengett ódákat a szlovák nép.

www.nemzetidal.gportal.hu  

Kapcsolódó cikkek: