Bugár ezután sem szlovákosodik el, Duray sem lesz magyarabb, de ha hirtelen szlovákra váltana és azt ígérné, hogy a fél Alföldet a Dunántúlhoz, majd az egészet Szlovákiához csatolja, akkor sem szabadulna az örök vádtól, miszerint Szlovákia területi egységének megbontásán mesterkedik, határrevízióra spekulál.

Hogy a magyarok közül hányan fogják Bugárt visszasírni, és hányan fogják majd kiátkozni Csákyt, annak most sincs, később sem lesz igazi jelentősége. A döntő erő minden jóslat ellenére a szavazatoké marad: a párt országos választmányában és az országos választásokon leadott voksoké.

Három évvel a következő választások előtt még a pártvezetés szavazatainak, három év múlva pedig a választópolgárok szavazatainak lesz igazi jelentősége. Bizonyos azonban, hogy ez a három év Csáky közel két évtizedes politikai pályafutásának legnehezebb három éve lesz, mert a párt megújulásra szorul. Pedig korántsem olyan biztos, hogy velejéig megújítható.

Ha Csáky ezt nem tudja végrehajtani, akkor ő szorul: előbb csak a kapcája, ám később, a képviselőválasztás után, a nyaka körüli hurok is szorosabb lehet. Sokan jósolgatják, hogy az egyesek szemében károsnak, mások szemében áldásosnak ítélt tisztújítás a lehetséges következményeiben akár drámai is lehet, hiszen később a mostani elnökváltás oda vezethet, hogy 2010-ben az MKP az öt százalékos parlamenti küszöböt sem tudja átlépni.

Az aggodalom nem indokolatlan. A legutóbbi - az 1991-2001 közti évtizedet mérő - népszámláláskor több mint ötvenezer emberrel kevesebben vallották magukat magyarnak, és ugyanennyivel kevesebb ember szavazott tavaly az MKP-ra, jóllehet a párt 11,5 százalékos támogatottságával ennek ellenére az egyik legjobb eredményét hozta. Kormányzati pozícióját mégis elveszítette.

Robert Fico szívesebben vonta keblére Ján Slota és Vladimír Meciar pártját, s vezette meg Bugárét, aki nem tudni milyen logika alapján sok MKP-vezetővel együtt elhitte, hogy van esélye Ficónál. Kellette is magát az MKP rendesen, akárcsak a szlovák pártok. Végül pedig az MKP porig alázva, de emelt fővel, pironkodás nélkül próbált kivonulni a kínos helyzetből. Ez a rossz taktika legfeljebb arra volt jó, hogy Bugár személyes varázsát növelje a szlovákok körében.

Négy nappal az elnökváltás után Fico sietett kijelenteni: oktalanság tartani az MKP politikájától, mert ha a szlovák pártok összefognak - ahogy ez a Nyitra megyei választásokon "eredményesen" történt -, a magyar párt jelentéktelenné törpül. Mondta ezt a kormányfő arra reagálva, hogy egy szlovák kereszténydemokrata képviselő az MKP ideiglenes elszigetelésére buzdította saját ellenzéki közegét. A szlovák ellenzéki pártvezetők azonban beintettek a buzgó honatyának, mondván: tessék tudomásul venni, hogy az ellenzék csak az MKP-vel együtt lehet valamelyest ütőképes. Ez ugyan igaz, de nem idegeníthető el attól a ténytől, hogy Fico a rendszerváltás óta eltelt "minden idők" legnépszerűbb, 45 százalékos támogatottságot élvező politikusa. Fico koalíciós partnere, az államalapító Meciar a legjobb éveiben is csak álmodozhatott ilyen népszerűségről.

Csáky megtartotta a radikálisnak tartott Duray Miklóst, akit Bugár ki akart ebrudalni a pártvezetésből. Így kívánta volna a pragmatikus érdek, így rendelte a kettejük habitusa közti különbség, ezt várta el Bugár hátországa is, amelynek legnagyobb bosszúságára ez nem sikerült. Sokan nem is értik, miért vállalta Csáky Durayt. Nem értették meg ugyanis Csáky indoklásának egyik rejtett üzenetét. Duray védelmében Csáky a közgyűlés 328 résztvevőjét így emlékeztette: - Uraim, ne feledjék: Duray Miklós az egyetlen közülünk, aki a kommunizmus éveiben aláírta a történelmi jelentőségű kommunistaellenes kiáltványt, a Charta 77-et, és az egyetlen, aki az elveiért és a magyar iskolák megmentéséért kétszer is vállalta a börtönt. A Chartát én sem írtam alá, a börtönt én sem vállaltam. Ne feledjék: önök se. Egyikünk se.
Csáky szavainak nyilván voltak a hatalmi harcban szokványos taktikai indítékai is, de olyan olvasata is van az intelemnek, hogy bizony uraim, a magyarságot és a szülőföldön való megmaradás szándékát nem elég csupán szavakkal deklarálni, és nem szabad ordas szerzési elvek zászlajára se tűzni, mert a kisebbségi sors méltóságának megőrzéséhez számos más kellék mellett olyan morális értékű magatartás is szükséges, amilyen Durayé volt annakidején. Annál is inkább, mert túl a jelen népszámlálási ciklus félidején, még senki sem tudhatja, vajon a 2011-ben mérendő népességi adatok mit mutatnak majd. Mint ahogy korábban sem gondolta volna senki, hogy a felvidéki magyarok lélekszáma épp a rendszerváltás után formálódó demokráciában fog tíz év alatt tíz százalékkal zuhanni. Oly mértékben, ahogy korábban soha. Az sem mindegy, hány szavazót veszít majd 2010-ben az MKP. Bejut-e egyáltalán a parlamentbe?

Csáky intelmének olyan olvasata is van, miszerint minden Bugárért lelkesedő szlovák szavazó elveszítése sajnálatos veszteség ugyan, de a magyar pártnak Szlovákiában soha nem lesz annyi szlovák szavazója, ahány magyar szavazót a továbbiak során elveszíthet. Minden új szlovák szavazó áldásos ajándék, de minden elvesző magyar szavazat létében kérdőjelezi meg a párt sorsát.

Csáky pragmatikus politikus, aki a két kormányzati ciklus során a miniszterelnök-helyettesi székben az uniós kapcsolattartást gyakorolva és felügyelve tanult bele az európai politikába - emlékeztetnek politikai elemzők. Ezt pedig egykori felettese, Mikulás Dzurinda ellenzéki vezér is jól az emlékezetébe véste. Miként azt sem felejti el Dzurinda, hogy milyen konfliktusokba és érdekellentétekbe keveredett Bugárral is, Csákyval is. Dzurinda azonban azt is megtanulta, hogy a szlovákiai politikában a magyarokkal olyan mértékben és olyan nyomatékban kell számolni, amilyen azok lélekszáma, és amilyen az érdekképviseletük nyomatéka. Más kérdés, hogy ezt a közös többségi érdekek nyomán a későbbiekben hogyan "hasznosítja."

Bugár és Csáky is megismerték már egymást olyannyira, hogy lassan - vagy gyorsan - ne béküljenek majd ki. Mert bizonyos, hogy egyikük sem fog senkivel a párt gyengítése végett összefogni. Ezt szándékosan soha, legfeljebb rossz taktikai lépésekkel tehetik majd meg: akaratlanul, amire aligha lenne mentség.
Még egy hét sem telt el az elnökváltás óta, máris el-elhangzik a pártszakadás fogalma. Lehet, sokan szívesen látnák, hogyan hull két darabban önmaga poraiba a felvidéki magyarok politikai képviselete. Mivel ezt Bugár legalább annyira nem szeretné, mint Csáky, Duray és mások, máris borítékolható, hogy gyorsan kibékülnek. Egyikük sem annyira felelőtlen, hogy ne venné tudomásul: a felvidéki magyar "egypártrendszer" óhatatlanul meg kell jelenítse önmagán belül a platformokat, meg kell fiatalítsa a sorait, meg kell újítsa a retorikáját, vissza kell fogja a pökhendiségét, el kell oszlassa a magyarok és a szlovákok gyanakvását. Korrekt szövetséges magatartással köteles kikényszeríteni partnerei korrektségét, eloszlatni választóinak minden azzal kapcsolatos gyanúját, hogy rájuk csak négyévenként van szüksége a pártnak. Ezen túlmenően mindent meg kell tennie egy reális, megvalósítható politikai program mielőbbi meghirdetése érdekében. Mindezt igen kedvezőtlen feltételek közepette, nem várva ki, hogy ismét kormányzó szerepbe jusson a párt. Mert egyéb módon soha többé nem kerül. Egy újabb szlovákiai magyar párt létrehozására ugyanis nincs sem arzenál, sem érdemi potenciál.
Az MKP-ről teljes bizonyossággal állítható, hogy nem szakad ketté. Hacsak holmi felelőtlen bosszúszomj által vezérelve, a rombolás tudatos szándékával valamilyen érdekcsoport nem tesz ilyen célú kísérletet. Ez azonban aligha következik be. Csáky csütörtökön teljes határozottsággal kijelentette: a pártszakadás még csak nem is valószínűsíthető. "Egy párt van, egy erős párt. Egy párt marad, és ez erősödik majd" - mondta.

Győzelme kihirdetésének pillanatától kezdve Csáky békejobbot nyújt Bugár felé, aki sietett közölni: az érzelmi megrázkódtatáson gyorsan túlesett. A nagypolitikából kivonulna, de képviselői mandátumának lejártáig nincs ilyen szándéka, a párt pedig örök időkig a szívügye marad. Mindez hihető. Csáky azt sem titkolja: annak ellenére, hogy a párt stratégiai alelnöki posztjára segítette Durayt, komoly feladatokkal és hosszú távon nem számít rá, hiszen a politikus már túl van a hatvanon, a jelek szerint a visszavonulást fontolgatja. Megengedhetetlen lenne, hogy Duray a múltjához, érdemeihez méltatlan módon fejezze be politikai pályáját, mert minden jogos és jogtalan bírálat ellenére tiszteletet érdemel. Bugárral pedig egy négyszemközti, húsvét után esedékes baráti vacsorán beszélik meg a hogyan tovább közösen módozatait - jelezte Csáky.

A kérdés második része - vajon szilárdul-e a 2007 tavaszán változásokra beérett magyar párt? - 2007 tavaszán csak azzal válaszolható meg: bízvást szilárdul. Mert hogy igencsak ráfér.
Keszeli Ferenc (MTI)

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1239

(megjegyzés :a kommunista időkben kialakult és elterjedt, a Kárpát-medencében élő őshonos magyar nemzet egységét bomlasztó, helytelen "szlovákiai magyar" kifejezést felvidéki magyarra helyesbítette a nemzetidal.gportal.hu honlap szerkesztője)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés