Az új pártelnök ugyanakkor lapunknak elmondta: a radikális szárnyhoz tartozó Duray Miklós nem kaphat túl fontos szerepet az MKP-ban. Májusban tartja tisztújító ülését a Vajdasági Magyar Szövetség. A párt éléről lemond a VMSZ karakterisztikus vezetője, Kasza József, aki Pásztor Istvánnak adja át a helyét. A párt irányvonalában nem várható gyökeres változás. Az RMDSZ ugyan látszólag erősebbé vált a hétfői romániai kormányátalakítás után, hiszen négy bársonyszékre tett szert, a párt jövője azonban felettébb bizonytalan.

Aligha kérdés, hogy a határon túli magyar pártok közül a felvidéki magyarok tömörülésében, a Magyar Koalíció Pártjában mentek végbe a legnagyobb változások. A március 31-én rendezett elnökválasztás a feje tetejére állította a papírformát, hiszen még Csáky Pált is meglepte, hogy végül őt választották meg a tömörülés új elnökévé. Az MKP megosztottságára utal, hogy Csáky mindössze tizennégy szavazattal végzett az eddigi elnök, Bugár Béla előtt.
Mi okozhatta ezt a változást? Az MKP, illetve a szlovákiai magyar választók számára mindig akadt egy olyan cél, amiért képesek voltak össze­fogni. 1998-ig, Vladimír Mečiar "or­szág­lásáig” ugyan három politikai erő határozta meg a szlovákiai magyarok politikai palettáját – a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomról, az Együttélés Politikai Mozgalomról és a Magyar Polgári Pártról van szó –, abban azonban mindannyian egységesek voltak, hogy szakítani kell a meciarizmussal, a diktatúrába hajló vezetéssel. Mivel programjaikban nem voltak jelentősebb különbségek, 1998. június 21-én egy pártba tömörültek: létrejött a Magyar Koalíció Pártja. Bugár Bélát választották meg a párt elnökének.
Mečiar bukása után Mikulás Dzurinda nyolc éven keresztül állt a kormány élén. Jóllehet, ez idő alatt adódtak koalíciós konfliktusok, mindvégig az MKP maradt az egyik legmegbízhatóbb koalíciós partner. A párton belül megingathatatlannak látszott Bugár pozíciója, aki mindvégig reálpolitikusként irányította az MKP-t. A párt tehát viszonylag egységes volt. Azért csak viszonylag, mert a magyarországi választási kampányokba is előszeretettel beleszóló Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke mind hevesebben hangoztatta: elhibázottnak tartja a pártelnök "lavírozgató” politikáját. Duray az autonómiatörekvések szószólója volt, Bugár azonban úgy vélte: azzal, hogy Magyarország és Szlovákia együtt váltak az Európai Unió tagjaivá, leomlottak a mesterséges határok az anyaország és a felvidéki magyarság között. Bugár Béla volt az, aki a kettős állampolgárságról szóló 2004. decemberi népszavazásnál is megjegyezte: elhibázott volt a Magyarok Világszövetségének kezdeményezése.

Saját sírját ásta meg

A válságjelek a tavaly júniusi választáson is megmutatkoztak. Jóllehet, a 11,7 százalékos eredmény nem rossz, a pártra 269 ezren szavaztak, ami több mint ötvenezerrel kevesebb a négy évvel korábbinál. Mindez persze nem csak az egyre kevésbé leplezhető belső ellentétekre vezethető vissza, hanem arra is, hogy az MKP is tagja volt a több reformot – s ezzel együtt megszorítást – életbe léptetett kormánynak. Vagyis akadtak, akik távolmaradásukkal az MKP-t büntették a megszorító intézkedések miatt.
Ha most rendeznének parlamenti választást, a párt nagyjából hozná a tavalyi eredményt. De ez csak annak az eredménye, hogy a felvidéki magyarok az átlaghoz viszonyítva szorgosabb választóknak számítanak. A szombati elnökválasztást megelőző kampány a magyar választási hadjáratokhoz hasonlóan piszkos volt. Csáky Pál azt állította, hogy a pártelnök a "nagytőkések”, egészen pontosan Világi Oszkár, a Slovnaft olajcég vezérigazgatójának bábjává, gazdasági érdekcsoportok foglyává vált. Bugár cáfolta az állítást, sőt választási vereségét követően egyenesen hazugsággal vádolta ellenfelét.
Tény, hogy az MKP megfáradt párttá vált, megújulásra lenne szüksége. Azóta ugyanis, hogy kikerült a kormányból, az ideológiai viták egyre erőteljeseb­bé váltak. Bugár ott követte el a hibát, hogy nem mérte fel: Duray még mindig nagy befolyással rendelkezik a párton belül. Meg akarta szüntetni az ügyvezető alelnöki pozíciót, vagyis Durayt ki akarta szorítani a vezetésből. Végül azonban ezzel a saját sírját ásta meg.

Biztató jelen

Az RMDSZ négy helyet birtokol az újjáalakuló román kormányban, és elnöke, Markó Béla megőrzi miniszterelnök-helyettesi tisztségét. Az erdélyi magyar szervezetnek még soha sem volt ehhez fogható politikai ereje Romániában, ami azonban nem jelenti azt, hogy jövője ne lenne teljességgel bizonytalan.
Körülbelül négy évvel ez­előttig az RMDSZ versenytárs nélkül állt a romániai magyar politika porondján. Nem csoda, hogy bírálói már akkoriban egypártrendszerről beszéltek. Amit azonban a körülmények kényszerítettek ki. A marosvásárhelyi pogrom és a román szélsőségesek gyűlöletkampányai idején az erdélyi magyarságnak szorosra kellett zárnia sorait. E helyzet azonban a kilencvenes évek közepére megváltozott. A hatalomra jutó polgári erőknek szükségük volt az RMDSZ támogatására, így a magyar szervezet – története során első ízben – tagja lett a bukaresti kormánynak.
Pozícióját azonban nem igazán tudta kihasználni. A polgári koalíció felbomlott, a 2000. évi választásokon pedig ismét a posztkommunista-nacionalista Szociáldemokrata Párt jutott hatalomra. Addig ez a párt volt az erdélyi magyarság legnagyobb ellenfele, ezért meglepetést keltett, hogy a két párt együttműködési megállapodást kötött, s ehhez négy éven át tartotta is magát.
E korszak már komoly eredményeket hozott: az alkotmányban rögzítették a jogot a felekezeti oktatáshoz, az anyanyelv széles körű használatához és a kétnyelvű helységnévtáblákhoz. Magyar nyelvű középiskolákat indítottak újra és megkezdhette működését a Sapientia Egyetem. Autonómiáról persze szó sem lehetett.
Azok a változások, melyek az erdélyi magyar egypártrendszer megszűnése felé vezettek, az RMDSZ 2003-as szatmárnémeti kongresszusa után bontakoztak ki. Ekkor távolították el a pártból Tőkés Lászlót, a radikális belső ellenzék vezérét. Az ennek szellemi irányításával működő Reform Tömörülés is ezt követően hagyta el az RMDSZ-t.
Az elnöki tisztet 1992 óta betöltő Markó Béla és Tőkés ellentéte persze már régebbi keletű. Az RMDSZ mérsékelt többségét maga mögött tudó Markó a fontolva haladás, az "ahogy lehet” régi erdélyi elvének elkötelezettje, szemben a református püspökkel, aki azt vallja, hogy a magyar jogokat – főként az autonómia jogát – haladéktalanul ki kell kényszeríteni. Hogy ez a kisebbségi lét s a nemzetközi támogatás hiányának közepette hogyan lehetséges, azt Tőkés sohasem árulta el. Talán azért sem, mert egy helyről mégiscsak kapott támogatást: a Fidesztől.
Megalakulhattak az RMDSZ-szel szembenálló erdélyi magyar szervezetek. Hogy ezek mindezidáig nem indulhattak a választásokon, és így nem válhattak az RMDSZ igazi vetélytársaivá, az a romániai választási törvényekkel magyarázható. S hogy e törvények olyanok, amilyenek, abban benne van Markóék keze is.
A 2004-es választásokon ismét a polgári erők alakíthattak kormányt, és az RMDSZ ismét miniszteri tárcákat kapott. Nem is akármilyeneket! Markó miniszterelnök-helyettesként az európai integrációs ügyek mellett az erdélyi magyarság számára rendkívül fontos kulturális területet felügyelhette. S ami ennél is ígéretesebbnek tűnt: a koalíciós szerződésbe belefoglalták a kisebbségi törvény és a kulturális autonómia ígéretét.
Ezt az ígéretet azonban román részről nem tartották meg: 2005 végére az ügy megfeneklett a bukaresti parlamentben. (Mindössze néhány nappal az első közös magyar–román kormányülés, a két nemzet barátságának örömünnepe után!)
E körülmény kínos helyzetbe hozta az RMDSZ-t és politikai muníciót adott Tőkéséknek. A március elején megtartott RMDSZ-kongresszuson Mar­kót ennek ellenére sokadszor is, ellenjelölt nélkül újjáválasztották. A politikus időnként elismeri e helyzet fonákságát, ám azt az erdélyi magyarság különleges helyzetével, az egység mindenek fölött való szükségességével indokolja.
2007. január elsejével korszakos változás állt be az erdélyi magyarság életében: Románia csatlakozott az Európai Unió­hoz. Ezt követően azonban az addig is csak az integráció szükséglete által egyben tartott kormány széthullott. Az új kabinetben az RMDSZ várhatóan az eddigieknél is több posztot kap, Markó pedig megőrzi erős pozícióját. A baj csak az, hogy a kormánynak nem lesz többsége, s nem tudni, mikor kell kiírni az előrehozott választásokat. Ezek kimenetele pedig – az RMDSZ szempontjából is – teljesen bizonytalan. Már csak azért is, mert a Tőkés-táborhoz tartozó Magyar Polgári Szövetség a legjobb úton van a párttá alakulás és talán a választási részvétel felé. Akkor pedig könnyen megtörténhet, hogy a szavazatok megoszlanak, és az erdélyi magyarság parlamenti képviselet nélkül marad. Méghozzá nem csak Bukarestben, hanem Brüsszelben is.

Elnökváltás

A VMSZ a tervek szerint május ötödikén, Magyarkanizsán tartja rendkívüli választási közgyűlését. Annyi már most bizonyos, hogy Pásztor István lesz Kasza József még hivatalban lévő pártvezető utóda. Kasza sem marad poszt nélkül: a szervezet tiszteletbeli elnöke lesz. Kasza nem kis meglepetésre a VMSZ-szel szembenálló Vajdasági Magyar Demokrata Párt jubileumi kongresszusán, március közepén jelentette be lemondási szándékát. A tízéves VMDP vezetése, élén Ágoston András elnökkel, egész fennállása alatt folyamatosan élesen támadta a VMSZ-t. A megosztottságot jól érzékelteti, hogy a VMSZ és a VMDP egyaránt az 1990 márciusában megalakult, ma már csak vegetáló Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségéből nőtt ki.
A VMDK önmagát nem ideológiai alapon szerveződő párt­nak, hanem a magyarok kü­lönböző rétegeit tömörítő érdekszervezetnek határozta meg. Programja az európai de­mokratikus államokban elfogadott kisebbségvédelmi elveken alapult, ezek megvalósításának legmegfelelőbb kereteként a területi és a személyi autonómia elemeit kombináló modellt javasolta. Az 1990 decemberi első szerbiai többpárti választásokon 32 jelöltet állított és az összes magyar többségű körzetben győzött. A 250 tagú belgrádi parlamentben nyolc képviselővel rendelkezett, és megkapta a magyarok szavazatainak nyolcvan százalékát – olvasható a Vajdaság Ma hírportálon.
A súlyos belső konfliktusok következtében 1994-ben több, a belgrádi hatalommal való szorosabb kapcsolattartást tá­mogató képviselő kivált a VMDK-ból. Ők hozták létre a VMSZ-t, amely az egyedüli szerbiai magyar párt, amely – egy rövid időszakot leszámítva – mindig tudott képviselőt küldeni a belgrádi parlamentbe, Kasza pedig még szerb miniszterelnök-helyettes is volt.
1994 után a VMDK fokozatosan vesztett jelentőségéből, tíz éve pedig Ágostonnal az élen néhány egykori vezetője megalakította a VMDP-t. A párt az idei választások előtt koalíciót kötött a többi magyar törpepárttal, de 13 ezer voksuk nem volt elegendő a mandátumszerzéshez.
A VMSZ a januári voksolás előtt magabiztosan jelentette ki, nem fog össze a többi magyar szervezettel, hogy "világossá tegye, élvezi a vajdasági magyarság nagy többségének bizalmát”. A párt vezetésének ez az önbizalomtól duzzadó kijelentése nem vált valóra. Kasza abban bízott, hogy legkevesebb öt, de akár nyolc képviselőt is küldhetnek a szkupstinába, ám csak három lett belőle, mert a mintegy kétszázezernyi magyar szavazónak csak a negyedét tudták maguk mögé állítani. A választások előtti törvénymódosításnak köszönhetően lényegesen könnyebbé vált a mandátumszerzés az összefogó kisebbségi szervezetek számára, ezt azonban a magyarok nem tudták kihasználni, ellentétben a például a szerbiai bosnyákokkal: kevesebben vannak, mint a magyarok, mégis kétszer annyi a képviselőjük.
A VMSZ-t 12. éve vezető Kasza tiszteletbeli elnökké választásával komoly belső konfliktusok elé nézhet a VMSZ. A közgazdász végzettségű Kaszát várhatóan váltó Pásztor Vajdaság tartomány privatizációs titkára (minisztere) 2000 óta. A jogvégzett politikus korábban a szabadkai közgazdasági kar informatikai intézetének is igazgatója volt. Feladata nem csak a párt belső feszültségeinek kordában tartása lesz, hanem azzal is meg kell majd birkóznia, hogy Koszovó státuszának esetleges megváltozásával az eddigi százezres nagyságrendű vajdasági szerb bevándorlást újabb tízezres követheti, további etnikai számarányváltozást és konfliktust szítva az egykor szebb napokat látott tartományban.
Ami a VMSZ esetleges részvételét illeti a felállítandó szerb kormányban, Pásztor úgy foglalt állást, valószínűleg ellenzékben maradnak, mert a párt így könnyebben válthatja valóra választási ígéreteit.

Csáky: korrekt viszonyt a magyar kormánnyal

A Magyar Koalíció Pártjának újonnan megválasztott elnöke kötelességének érzi, hogy előbb a szlovák köztársasági elnökhöz jelentkezzen be bemutatkozó látogatásra, de közvetlenül utána a magyar államfőtől, parlamenti elnöktől és a miniszterelnöktől is kérjen időpontot. Csáky Pál, aki pozsonyi irodájában nyilatkozott a Népszavának, azzal számol, hogy valamennyi találkozót még ebben a hónapban meg tudják tartani. Csáky elmondta, hogy a szlovákiai magyarság érdekében pártszimpátiától függetlenül korrekt viszonyt szeretne ápolni a mindenkori magyar kormánnyal.
Lapunknak arra a kérdésére, hogy nem jelent-e tehertételt a radikalizmusáról ismert Duray Miklós, aki a stratégiai alelnöki posztot tölti be az MKP új vezetésében, Csáky úgy fogalmazott: Duray korábban a második számú vezető volt a pártban, most egy alelnök a kilenc közül. Hozzátette, „Duray jóval hatvan felett jár, lassan számára is időszerűvé válik a közéletből való visszavonulás kérdése. Én elleneztem, hogy méltatlan helyről, méltatlan módon vonuljon vissza a közéletből, hiszen ő azon kevés szlovákiai állampolgárok egyike, aki aláírta a Charta 77 kiáltványt, és a nyolcvanas években kétszer börtönben volt a szlovákiai magyar iskolákért való kiállása miatt. Azzal viszont egyetértek, hogy túl fontos szerepet nem kaphat a pártban” – mondta Csáky Pál, akit a hét végén választottak meg a Szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökévé.
(Népszava)

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1229

2007. április 3. [10:58]
Pozsony "Koszovótól" tart

Felerősödtek a radikális hangok a szlovákiai magyarok körében a Die Welt szerint

Felerősödtek a radikális hangok a szlovákiai magyarok körében - írta pozsonyi keltezésű kommentárjában, kedden a Die Welt című, tekintélyes német konzervatív napilap.
A cikk bevezetőjében a tudósító, Hans-Jörg Schmidt arra emlékeztetett: az Európai Unió külügyminisztereinek a hét végén, Brémában tartott tanácskozásán a szlovák diplomácia vezetője Koszovóval kapcsolatos magatartásával meglehetős fejtörést okozott a legtöbb kollégájának. Ján Kubis ugyanis hazája fenntartásait hangoztatta a jelenleg Szerbiához tartozó tartomány autonómiájával kapcsolatban. A Die Welt szerint nem is annyira Koszovó miatt, hanem azért, mert Pozsony attól tart, hogy a koszovóiak autonómia-törekvéseiből egyesek iskolát csinálhatnak. Konkrétan a dél-szlovákiai erős magyar kisebbségről van szó - tette hozzá a német lap.
Megfigyelők ezeket az aggodalmakat mostanáig nem tartották megalapozottnak. A szlovákiai magyar kisebbség egyetlen hiteles képviselője, a keresztény-konzervatív Magyar Koalíció Pártja ((MKP) a múltban Bugár Béla vezetésével mindent elkerült, ami az említett szempontból "gyanúsnak" tűnhetett volna. Bugár még a szlovákok körében is nagy tekintélyre tett szert. A korábbi miniszterelnök, Mikulás Dzurinda még kormányába is bevonta az MKP-t, amely teljes mértékben megbízható partnernek bizonyult.
A Bugár-korszak azonban a hét vége óta immár a múlté. Az MKP kongresszusán az eddigi pártelnök szoros csatában vereséget szenvedett helyettesével, Csáky Pállal szemben.
Csáky nem számít forrófejű nacionalistának. A kongresszuson azonban mindvégig ott állt mögötte a szlovákiai magyarok szürke eminenciásának számító Duray Miklós, aki a múltban újból és újból erős nacionalista hangokat ütött meg. Duray - hangoztatta a német újság - a szlovákiai nacionalista vezető, Ján Slota ellenpárjának számít. Slota pártja pedig tagja a jelenlegi miniszterelnök, Robert Fico koalíciós kormányának. Slota nem is olyan rég meglehetősen alkoholizált állapotban a nyilvánosság előtt arra szólította fel a szlovákokat, hogy "üljenek harckocsikba, és tarolják le Budapestet".
Bugárnak mindvégig sikerült elszigetelnie Durayt - emlékeztetett a Die Welt. Az új pártvezér, Csáky viszont egyik helyettesévé választatta meg. Feladata a párt stratégiájának kidolgozása lesz. Ebből fakadóan tartani lehet attól, hogy kárt szenved a szlovákok és a lakosság tíz százalékát kitevő magyarok között kialakult, törékeny béke - tette hozzá a lap.
Az MKP-n belül a nacionalisták megerősödése nem számít meglepetésnek. Ennek egyik okát jelentik azok a feszültségek is, amelyeket a szlovák nacionalisták kormányzati részvétele váltott ki. A pozsonyi és a budapesti kormány közötti viszony aligha tekinthető "jószomszédinak" - fogalmazott a Die Welt, emlékeztetve arra, hogy különösen a Fico-kormány hivatalba lépésének idején a két európai uniós tagállam közötti határ mindkét oldalán soviniszta megnyilvánulásokra került sor.
(MTI)

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1226

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés