Dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök:
Jóságától vezérelve Isten meghívott minket a keresztény életre, melynek kezdete abban áll, hogy legyőzzük félelmünket, és kilépünk bezárkózottságunkból. Nem lehet igazi keresztény az, aki képtelen lemondani a biztonságról. A kereszténység a bizonytalanság és a ki nem számíthatóság felé tett lépés kalandja. Olyan lépés, amelynek megtételénél csak Isten segítségére támaszkodhatunk. Mindaddig nem tekinthetjük magunkat Krisztus tanítványainak, ameddig valaki vagy valami másba helyezzük bizalmunkat. Jézus nem azt mondta a gazdag ifjúnak, hogy ha tökéletes akar lenni, javainak egy részét adja a szegényeknek, hanem azt, hogy az egész vagyonát adja nekik. Csak akkor tudja követni Krisztust, ha képes ezt a lépést megtenni.
Hitünk kezdete az üres sír történelmi tényének a felismerése. Jézus meghalt a kereszten, eltemették, de felkelt halottaiból az Írások szerint. A nyolcadik nap hajnalán valami új kezdődött. A Názáreti Jézus véglegesen és visszavonhatatlanul legyőzte a halált, és felragyogtatta az örök életet. Krisztus minket is hív erre az új életre.
Az üres sír mindennél többet mond, és alátámasztja Jézus minden szavát és cselekedetét. A legfontosabb, hogy megnyíljunk Isten Lelkének, hogy kitölthessen minket. Akkor tud minket kitölteni Isten Lelke, ha eldobjuk magunktól mindazt, ami rabságban tart. Ha képesek leszünk erre, akkor Isten Lelke vezérel minket, és képesek leszünk a jóra. Nehéz azonban lemondanunk meggyőződéseinkről, látszólagos biztonságunkról, döntéseink tévedhetetlenségéről, a mulandókhoz való ragaszkodásunkról. Akkor tudunk csak feltámadni Krisztussal, ha ezeket a kétségeket le tudjuk győzni az ĺ segítségével.

Msgr. Huzsvár László nagybecskereki megyéspüspök:
Keresztény hitünk rendíthetetlen alapja a Föltámadás. A feltámadásnak ez a hite segít át mindannyiunkat minden egyéni, családi és társadalmi megpróbáltatáson. Egyben életfeladatot is jelöl a számunkra. Rásegít arra, hogy a reménység krisztusi hordozói legyünk. Feltámadásba vetett hitünk az emberpróbáló csüggedésekre a reményt nyújtó orvosság. Ez teszi értékké jelenlétünket a világban. Krisztusba ojtottan a szívszabadságot hirdetjük, szemben a bűn szolgaságával.
A tízparancsolat meghirdetésének a bevezetője így hangzik: ,,Én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából'' (Kiv. 20,2); -- mondja az Úr. És hozzáfűzi: ,,Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.'' Az Úr Egyszülöttje, húsvétunk Bárányaként a názáreti zsinagógában így mutatkozik be Izajás könyvének soraival: ,,Az Úr lelke rajtam, elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat...'' (Lk 4,18). Minden év március idusán elérzékenyülten szavaljuk: ,,Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk''. Ünneplésünk versmondatát szívünk visszhangja ismétli. Rabok legyünk, vagy szabadok?, ez a húsvéti kérdés, válasszatok! Készek vagyunk-e szívünk ajtaját kitárni az értünk keresztbe roncsolt, de harmadnapon feltámad Krisztusnak? Van-e még magyarságunknak keresztény volta, és fordítva: keresztény mivoltunknak magyarságtudata? Talpkövünk, a tiszta erkölcs, ha ,,megvész'' (Berzsenyi), rabigába görnyedünk. ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem'' -- mondja az Apostol. Mi is nyilatkozunk: Isten Fiának hitében jövőt remélünk, aki szeret minket, s önmagát adta értünk. Feltámadásának örömét életvitelünkkel ünnepeljük meg.

Csete Szemesi István református püspök:
,,A reménység meg nem szégyenít'' -- olvassuk az apostoli buzdítást.
Isten kijelentett Igéje alapján a reménység, a vigasztalás és az öröm üzenetét adom át ezen a húsvéti ünnepen is híveinknek, Nektek, Testvéreim.
Az új reménység első sugarai az üres sírtól visszatérő asszonyok lelkendező jelentéséből jött gyász miatt borús szívükbe. A fény, a reménység látássá válása: az Úr Jézus köztük való megjelenésével teljesedett be.
Feltámadott és megdicsőült Urunk azt akarja, hogy másoknak, akik csüggedtek, megvigyük a reménységet, gondjaikat átérezzük, mint ahogy ĺ átérezte mindenki bűnét, és a büntetéstől úgy mentett meg bennünket, hogy magát adta érettünk kínos, csúfos halálra. Nekünk már nem kell megtennünk ezt a fájdalmas utat, megszabadított az ítélettől, felmentett alóla bennünket. Feltámadott Urunk már küld bennünket, hogy mi is tegyünk jót embertársainkkal, imádkozzunk értük, akiket nem érhetünk el, akiket nem segíthetünk meglátható módon, mert földrészek választanak el tőlük. Azoknak pedig, akikkel jót tehetünk, mutassuk meg, hogy Istenünk nagy kegyelméért érzett hálaadásunk gyümölcse jócselekedetünk.
Ilyen jó cselekedet az az adakozás a húsvéti perselybe most, amikor legkisebbjeinkről kell gondoskodnunk. Ezúttal a Pacséri Csemeteház, református óvoda céljaira kérjük szíves adományaitokat.
A krisztusi győzelem felett érzett örömben osztozva országos egyházunk minden tagjának áldott Húsvéti Ünnepeket és szeretetben gyümölcsöző hétköznapokat kívánok.

ThMgr. Dolinszky Árpád evangélikus püspök:
,,Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is" -- írja Pál apostol a korinthusi keresztyéneknek! Csak nekik?
Isten sokszor és sokféleképpen szólt az emberekhez, hogy ráébressze őket: valami nincs rendben. Saját gondolatvilágának a rabja az ember, valamit keres, de nem leli, pedig megvan hozzá istenadta adottsága. Ezért hiábavaló a legtöbb üzenet, mert nem olyanokat ér el, akik keresik Istent és Sámuellel mondják: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád...". De mit is mondjon Isten üzenete azoknak, akik csak ,,divatszerűen" vagy ,,tradicionálisan" öltötték magukra a keresztyénséget?
Lehet, hogy a múlt emlékei elfakulnak, de a múlt eseményének a hatása megmarad -- ámde Krisztus feltámadt a halottak közül. És ezen a maradandó eseményen épül fel a te feltámadáshited. A feladatod 2007 Húsvétján abban van, hogy továbbadd ezt az örömüzenetet. És ha majd azok közül, akinek elmondtad, csak egy is vissza tud rá emlékezni élő hittel, akkor betöltötted hivatásodat.
Húsvét örömüzenete a legcsodálatosabb üzenet: győzedelmeskedett az élet a halál felett. Úgy gondolom, hogy nincs olyan ember a Vajdaságban, akit ez ne érintene, és aki ezt az üzenetet el ne mondhatná embertársának. Hogy lesz-e eredménye, az attól függ, hogy milyen szívből jön. Mert a feltámadást lehetetlen hirdetni azoknak, akik önmagukra nézve nem hiszik azt.
Istentől megáldott húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak.

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1232

Nagypénteki böjt

Az egyház az 1920- as években már csak a hamvazószerdát, a pénteki napokat és a nagypéntektől nagyszombat délig terjedő időt írta elő szigorú böjtnek, amikor csak egyszer lehetett jóllakni, és nem volt szabad húsfélét fogyasztani. Ezen a napon emlékezünk meg Jézus kereszthaláláról.

A nagyböjt első napjának - hamvazószerda, böjtfogadószerda stb. - elnevezése utal egyrészt az e naphoz kötődő hamvazás egyházi és laikus szokására, másrészt jelzi a böjt kezdetét. A templomban a mise után az elmúlt évi szentelt barka hamuját a pap megszenteli, és keresztet rajzol a hívek homlokára: "Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, porrá leszünk!". A hamuszórás, a hamuhintés a bibliai bűnbánat ősi jelképe, egyházi szertartásként a XII. századtól vált általánossá.

Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

Böjt idején tilos volt a lakodalom, bál, mindenféle zenés, hangos mulatság. Böjtben gyóntak, áldoztak, a haragosok igyekeztek kibékülni. A nagyböjti bűnbánati időben a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek. A nagyböjtben a hívő katolikusok húst, zsíros ételeket nem ettek, olajjal, vajjal főztek. Sokáig a tej és a tojás evését is tiltotta az egyház, csak a reformáció terjedésével enyhült annyira a böjti szigor, hogy a XVII. század elejétől a pápa engedélyezte a tejes ételek és a tojás fogyasztását. Volt, aki csak napjában egyszer evett a nagyböjt egész ideje alatt, ezt nevezték negyvenelésnek. Az egyház az 1920- as években már csak a hamvazószerdát, a pénteki napokat és a nagypéntektől nagyszombat délig terjedő időt írta elő szigorú böjtnek, amikor csak egyszer lehetett jóllakni, és nem volt szabad húsfélét fogyasztani.

Böjtben jellegzetes ételeket ettek, ilyen a cibereleves. Többféle alapanyagból készülhetett, például korpából. Nagy cserép- vagy faedénybe rozs- vagy búzakorpát tettek, s arra forró vizet öntöttek. A néhány nap alatt megerjedt korpáról a savanyú levet leszűrték. Kölest, hajdinát, kukoricát főztek bele, majd liszttel, tejföllel behabarták. Az aszalt gyümölcsből főzött savanyított levest is ciberének nevezték. Ezenkívül a böjt idején általában kenyeret, halat és száraz növényi eledeleket ettek.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés