Kérdés: A MVSZ miért veti fel ismét a népszavazás módszerét a kettős állampolgárság ügyében, amikor a 2004. december 5-i népszavazás sikertelenségének az ismérvében, pedig akkor a magyar jobboldali pártok is támogatták, most viszont sem ezek, sem pedig a határontúli magyar pártok nem igazán részesítik támogatásban a MVSZ elképzelését?

A délvidéki magyarok ma is magyar állampolgárok – derült ki a 2004. december 5-i népszavazási folyamatban. A magyar állampolgárságot tőlük soha senki el nem vette, ők pedig arról soha nem mondtak le. Tehát ma a budapesti kormány illetékes hivatala bármely délvidéki magyar kérésére ki kell állítsa a magyar állampolgársági igazolványt.

Ha csupán ennyi eredménnyel járt volna a magyar állampolgárság visszaadásáért indított népszavazás, akkor sem beszélhetnénk sikertelenségről.

Ám ennél sokkal több eredményt ért el akkor a Magyarok Világszövetsége. Nyilvánosságra kerültek például a mostani parlamenti pártok 1989-es vállalásai.

Az SZDSZ 1989-es rendszerváltó programjában a következőt vállalta: ”Minden magát magyarnak valló személy – és az ő jogán családja – legyen jogosult a magyar állampolgárságra.”

A Fidesz, az MDF, az SZDSZ és más szervezetek 1989. augusztus 3-án, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőiként a következőt vállalták: „Alkotmányba kell foglalni a magyarok kettős állampolgársága lehetőségét, annak jogait és biztosítékait.”

A magyar nemzetnek számon kell kérni ezeket a vállalásokat, illetve azok teljesítésére kötelezni a pártokat.

A Magyarok Világszövetsége azért kezdeményez ismét népszavazást a magyar állampolgárság visszaadásáról, hogy törvényhozásra kötelezze az Országgyűlést. A parlamenti pártoknak így lehetőségük lesz teljesíteni 18 éves vállalásukat. A népszavazásra feltett kérdés ugyanis így kezdődik: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson...”.

A pártoknak pedig nem a népszavazással kell foglalkozniuk, hanem igyekezniük kell, hogy még annak elindulása előtt meghozzák a magyar nemzet egységét segítő állampolgársági törvényt. És akkor nem kell népszavazás.

Kérdés: A 2004-es népszavazás során egyfajta megaláztatás alanya volt a határontúli magyarság. Az MVSZ nem fél attól, hogy a mostani kezdeményezésükkel csupán a régi sebek feltépését éri el, illetve egy még nagyobb megosztottságot a magyarság körében?

A délvidéki magyarok számára semmiképp sem lehet megaláztatás az, hogy kiderült: ők ugyanolyan magyar állampolgárok, mint szegedi vagy pécsi testvéreik. Ellenkezőleg, a csonka-magyarországi magyaroknak jelent tehertételt az, hogy a budapesti hivatalok megtagadják a zentai vagy szbadkai magyarok magyar állampolgársági igazolásának kiállítását. Ez jogtalan és magyarellenes cselekedet. Tisztán lehet látni – és ez is a népszavazási folyamat egyik eredménye –, hogy Budapesten nincs magyar kormány. Ha az volna, akkor a vajdasági magyaroknak sem kellene vízummal utazniuk saját Magyarországukra. Ennek a tudata cselekvésre kell serkentsen minden magyar embert.

A sebek feltépéséről pedig nem beszélhetünk, ugyanis azok nyíltak. A nemzet szétszakítottságának sebei akkor kezdenek begyógyulni, amikor a világon bárhol élő magyar jogosult lesz a magyar állampolgárságra.

Kérdés: Hogyan vélekednek a referendum visszhangjáról, a MVSZ-t ért támadásokról a téma kapcsán, ön szerint ezek jogosak a jelen esetben s nem azt jelzik e, hogy a MVSZ-nek valamilyen módon változtatni kellene stratégiáján, politikáján?

A második népszavazás bejelentése ismét a magyar közélet középpontjába helyezte a megoldatlan állampolgársági kérdést. A kolozsvári Juhász Péter álláspontját ajánlom délvidéki testvéreink figyelmébe: Ha a gyerek nem tudja a szorzótáblát, nem az a megoldás, hogy többet nem beszélünk a szorzótábláról, mert nem időszerű. Hanem addig kérdezzük tőle, amíg megjegyzi.

A magyarországi politikai osztályon belül tabutéma az állampolgárságunk visszaadása, többségük ellenérdekelt, kisebb részüknek nem hoz napi politikai hasznot, ezért nem foglakozik vele. Ez így van 18 éve, és így is maradt volna, illetve így is maradna, ha alulról, civil oldalról rá nem kényszeríti valami őket a témára. Erre a legjobb eszköz a népszavazás.

Mi, az elszakított részeken kibírjuk az esetleges negatív eredményt, sőt, edződünk tőle, és egyúttal nevelődik "Kádár népe" is, megismeri önmagát, szembesül olyan dolgokkal, amik különben nem érdeklik. Tiszta víz kerül a pohárba. Minden szempontból hasznos, szerintem évente meg kell szervezni, amíg eredményes lesz. Örülök, hogy az MVSZ vállalja ezt a munkát, köszönöm szépen!

Kérdés: Milyen eredményekre számítanak a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazáson?

Ötmillió magyarországi ember nem szavazott 2004. december 5-én. Ezek közül sokan meggyőződtek azóta Gyurcsány Ferenc és kormánya hazugságairól. Lelkiismeretükre, a magyar erkölcsi parancsra hallgatva, ők a több mint másfélmillió igen szavazatot gyarapíthatják ahhoz, hogy most ügydöntő eredmény szülessen. Ehhez szükséges a Kárpát-medencében élő magyarok határozott fellépése minden csonkaországi politikussal szemben: csak akkor jöjjenek, ha hozzák a magyar állampolgárságot. Ezt a magatartást kell elvárni az elszakított nemzetrészek vezetőitől is.

(l88.hu nyomán)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés