Dr.Kincses Ajtay Máriát, az orvosi egyetem professzorát névtelen telefonálók megfenyegették: ha „nem fogja be a pofáját", tovább „uszít" és úgymond „izgatja a kedélyeket", magyarán tovább szorgalmazza a magyar nyelvű egyetemi oktatást, tolószékbe juttatják. A professzor a közvélemény tudomására hozta a fenyegetéseket, s ismeretlen tettesek ellen feljelentést tett az ügyészségen.

Pár nap elteltével – mit ad isten! – „egy csoport román és magyar diák, akik békességet akarnak az MOGYE-n", egy Kincses Ajtay Máriához címzett névtelen levelet küldött szét a szélrózsa minden irányába, amelyben megkérdőjelezi a tanárnő állításainak valódiságát: szerintük „így akarta felhívni a figyelmet magára".

Ez után a velős megállapítás után, a névtelenség leple alatt kijelentik: „a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos problémák csupán az ő képzeletében léteznek!", illetve arról blabláznak, hogy ha problémák lettek volna, akkor a magyar orvostanhallgatók hátrányos helyzetbe kerültek volna, hiszen „gyengébben lennének felkészítve", mint román kollégáik.

A továbbiakban, ugyancsak névtelenül, sértegetik a tanárukat, mondván, bizonyára frusztrált, mert a családtagjai sikeresek, ő maga meg névtelen, és ez a frusztráció vette rá arra, hogy „álságos módon", az orvosi egyetemnek „problémát okozva", reflektorfénybe kerüljön.

Végül pedig, ha már mindenáron magyar nyelvű oktatást akar, rövid úton a Sapientiára küldik, s figyelmeztetik: „ha a (névtelen) felhívás visszhang nélkül marad, április 4-én „hivatalosan kérni fogják a nyugdíjaztatását".

Illetve, majd elfelejtettem: talán megnyugtatásképpen közlik: az OGYE-n „konkrét lépések" történnek a "multikulturalitás" irányában. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy „hamarosan háromnyelvű táblákkal tűzdelik tele az egyetemet". Kincses Mária meg épp egy ilyen, a multikulturális békesség kedvéért teendő „jelentős" lépést megelőzően „zavarja a vizeket".

Ennyi az úgynevezett felhívás „az orvosi egyetem békessége nevében."

Természetesen a román sajtó egy része azonnal ráharapott az ügyre, és teljes terjedelmében közli a névtelen levelet, kellőképpen megspékelve saját kommentárjával a „magyar szegregációs törekvésekről", nem titkolva, mennyire elítéli azt, akinek van bátorsága a nevét is adni követeléseinek. Ezen ugyan nem csodálkozunk, hiszen az említett lapnak ez a dolga, ebből él, tizenhét éve rutinosan, „hagyományszerűen" szidja a magyarokat.

Ami azonban nagyon is furcsa, az az, hogy az orvosi egyetem magyar tanári kara vagy a rektorhelyettes sem így, sem úgy nem reagált a történtekre. Ennél csak az a furcsább, hogy az RMDSZ megyei vezetése is némaságba burkolózik, mintha mi sem történt volna.

Pedig állítólag keményen harcol a magyar nyelvű oktatásért! Ez pedig egyértelműen azt jelenti, vagy azt kellene jelentse, hogy ha valaki konkrétan kiáll az ügyért és méltatlan támadás éri, sőt megfenyegetik, akkor megvédi, sőt figyelmezteti a támadókat, hogy a professzor kérése jogos, olyasmit követel, ami alanyi jogon jár(na) nekünk. De az RMDSZ is hallgat.

Mert mi a dolog lényege? Nem kell meghatódni attól, hogy „a békesség kedvéért", úgymond, „hamarosan" három nyelven is kiírják, hogy laboratórium, például. „Nesze semmi, fogd meg jól" ahhoz képest, hogy valamikor a marosvásárhelyi orvosi kizárólag magyar nyelvű egyetem volt, és a magyar közösségnek továbbra is jogos követelése lehet, hogy az ország akárhány román nyelvű orvosi egyeteme mellett legyen egy ilyen jellegű tiszta magyar nyelvű egyetem is.

Akár megfogalmazzák ezt „kerek perec", akár nem, s akár emlékeznek erre a harcos névtelenek, akár nem! Vagyis csak olyan jogot követel vissza, amelyet valamikor eloroztak tőle. Ezért az lenne a természetes, ha az egyetem magyar kara és nem kevésbé a magyarság érdekvédelmi szervezete kiállna azok mellett, akik nyíltan felvállalják a magyar oktatás ügyét, akkor is, ha esetleg nem mindenben értenek egyet.

Mózes Edith
Népújság