Március 15-én vette át Reviczky Gábor színművész az Alternatív Kossuth-díjat, aki egyszer azt mondta, tulajdonképpen megérti, hogy alig kap díjakat, hiszen nincs túl jó véleménnyel a felterjesztőkről. Szerinte amikor baloldali, vagy balliberális kormányok vannak, akkor – úgy tűnik – bizonyos emberek lobbiznak egymással. Régebben a pártállamban voltak nagyon rossz emlékű ügyletek, amikor halálos betegek embereknek adtak Kossuth-díjakat. Ebből vicc is kerekedett, mert vagy elment kivizsgáltatni magát az a színész, akit értesítettek, hogy Kossuth-díjat kapott, vagy a többiek hitték azt, hogy na, ennek már kemoterápiára kell járnia, azért kapja a Kossuth-díjat.

– Nem lehetne ezt normálisan olyan embernek adni, aki megérdemli? Most is mi történik? Húsz embernek adtak Kossuth-díjat. Meglehetősen nagy létszám. És 19:1 arányban kaptak baloldalhoz kötődő vagy köthető emberek, és csak 1 polgári, vagy nemzeti érzésű. Hogyha majd ismét polgári kormánya lesz Magyarországnak, és muszáj lesz behozni ezt az előnyt, akkor azzal fognak támadni, hogy a polgári kormány kirekesztő. Nem azt fogják mondani, hogy egy kis elmaradás van.

Nagyon meglepődött azon, hogy ő kapta az Alternatív Kossuth-díjat, mivel ezt színész soha nem kapta meg, csak írók, képzőművészek, költők. Ráadásul ellenszavazat nélkül ítélték neki oda a díjat. Úgy véli, ennél nagyobb dolog nem történhet már az emberrel.

Reviczky Gábor az iskolában még az osztály bohóca volt. Egy nyugodt perce nem volt, nem tudtak tőle tanítani, mert állandóan hülyéskedett. A magatartásával is rengeteg gond volt. Az édesapja pénzügyi szakember volt, nyolc egyetemi tankönyvet írt, pénzügyi, számviteli témájú könyveket, és szintén ebben a témában szoftvert készített és tervezett az Egyesült Államokba egy cégnek. Mégsem volt elég pénzük, mivel kiebrudalták őket Tatabányáról, és az édesapja Budapestre járt dolgozni, ami rengeteg pénzt vitt el. A Reviczky családban nagyon sok pénzügyi szakember volt, például az Osztrák-Magyar Monarchiának egyetlenegy magyar származású kancellárja volt, az is Reviczky volt, Reviczky Albert – meséli Reviczky Gábor.

A színész főleg vígjátékokban játszik. Ez a beskatulyázás nem bántja, de úgy látja, nem szabadna így minősíteni az embereket, ahogy ez Magyarországon történik. Aki jól játszik vígjátékot, és szórakoztatni és nevettetni tudja az embereket, persze nem ripacskodással, hanem egy nemes vígjátéki színjátszással, az rendkívül hasznos dolgot végez, hiszen a nevetés gyógyszer az embereknek. A dráma kevésbé. Nem szabad elefántcsonttoronyból megállapítani, és ex katedra kijelenteni, hogy ki kicsoda, meg ki micsoda. Valószínűleg azért is mondják, mert nem tudnak vígjátékot rendezni, és sokan nem tudnak vígjátékot játszani – véli. Pályája elején Dosztojevszkij és Csehov-hősöket is alakított. Azt mondja, hogy talán azzal ment félre a dolog, hogy én egy gazfickó vagyok, mert osszanak rám bármilyen szerepet, nem tudott kihagyni egyetlen poént sem, ha úgy hozta a véletlen Igaz, Csehov maga is azt írta művei alá műfaj-meghatározásként, hogy komédia. Csak amit az orosz néző annak érez, azt nem biztos, hogy komédiának érzi a magyar néző is. Sokat példálóztak arról, hogy a három nővér állandóan Moszkvába vágyik, ami nyolcezer kilométerről van a helyszínétől. Az egész életüket leélik úgy, hogy Moszkva után vágynak, és soha nem jutnak el oda. Egy orosz néző először belekeseredik, hogy ez mennyire így van, de érzi, hogy ez egy komédia. Hogy az élet ott egy komédia, mert leélnek életeket úgy, hogy amire vágynak, abból az égadta világon semmi nem lesz. Reviczky Gábor szerint nálunk is valami hasonló történik, hiszen tömegek nem élhetnek úgy, ahogyan szeretnének.

– Pokoli, hogy mi történik. Ebben az országban minden fordítva van. Mindenki a hatalomért küzd. Sajnos a választók nem érezték át: a baloldal lopásokkal, rablásokkal gyanúsította a polgári kormányt, és ők nem vették észre, hogy csökkent az államadósság, hogy itt tervekkel, Széchenyi-tervvel, úgy támogatták a vállalkozókat, hogy meg tudjanak mozdulni. Hogy elkezdett jó irányba menni az ország szépen, lassan. És leváltották ezt a kormányt, mert bevették a balliberális sajtó hazugságait. Meg kell értenie mindenkinek, hogy nem a politikusok vezetik az országot. Egy ember életében sem a politika a fontos. Ez egy speciális magyar szokás. A gazdaságnak kell működnie. Ha megkérdezik Demján Sándort vagy Csányi Sándort, vagy bármelyik ilyen komoly nagyvállalkozót, mindenki azt fogja mondani, hogy uraim, itt valami botrányos dolog történik. Hát maguk az ország szolgái, miniszterkéim. Ezt is jelenti maga a szó, ha tanultak egy kicsit latinul. Szolgaként kell tenniük, és mindent a gazdaság működtetésére kell fordítaniuk, és nem egymással küzdeni a parlamentben. És aki nem azt csinálja, aki rossz gazdaságot csinál, mint ami most történik. Ezt látni kell az embereknek, és ha saját bőrükön nem érzik meg, hogy milyen rossz felé megy ez az ország, és nem váltják le az ilyen kormányt, akkor itt soha nem lesz semmi. Itt csak eladósodás lesz, nyomor, és hihetetlen károkat, behozhatatlan, megoldhatatlan problémákkal fogunk találkozni.

Úgy látja, a színházi élet is rossz felé megy. Évtizedek óta ugyanazokat a darabokat játsszák. Valami rendszerváltozásnak kéne itt is lenni. Ráadásul hatalmas támadás indult a színházi élet ellen. A fiskális politika szerint mindenkitől el kell venni valamit, úgy tudunk spórolni. Pedig a színházak így is alig tudnak létezni. Lehet, hogy ez sokba kerül, de ha ilyen durván avatkoznak be, az a színház halálát jelenti. – Ha megszüntetik a kultúrát, akkor megtámadják a magyar nemzetet. Mert amely nemzetnek nincs kultúrája, az halott, az elveszett. Lehet, hogy ezt is akarják. Nagyon szeretném hinni, hogy nem ezt akarják.

HunHír.Hu - mr

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés