Eva Maria Barki beszéde a Hösök terén Trianon 85. évfordulóján

(INFO56 - 2005. június 4. - Hősök tere)

            Kedves Magyar Barátaim, a határokon innen és határokon túl, Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján és várvidéken (mert Ausztriában is élnek magyarok)!

            Az utóbbi hónapokban, hetekben sok ünnepnap és emléknap volt szerte Európában, ünnepeltek és emlékeztek a 60 éve véget ért II. Világháborúra, Ausztriában emlékeztek és ünnepelték a szabadság és függetlenség kikiáltásának 50. évfordulóját és emlékeztek és ünnepelték a 15 éves függetlenséget és szabadságot Németországban, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Szlovéniában, Horvátországban és nemsokára Koszovóban is fogják ünnepelni. Ünnepelnek, mert kivívták maguknak a szabadságot és a függetlenséget saját erejükből új határokon belül. Átrajzolták Európa térképét, számtalan új határ jött létre.

            Nekünk Magyaroknak nincs mit ünnepelnünk. Nekünk csak az emlékezés és a gyász marad.

            Mert  85 éve Trianon   -  85 év igazságtalanságot jelent, 85 év szenvedést jelent, 85 év tragédiát jelent.

            Mi minden évben csak emlékezünk és emlékezünk, és emlékezünk, és minden évben rosszabbodik a helyzet. A magyar lakosság száma csökken, elhagyják a szülőföldjüket, mert másodrendű állampolgárok lettek a saját hazájukban, diszkriminációnak, intoleranciának és erőszaknak vannak kitéve, nincs egy nap, hogy ne lehetne hallani magyar-verésekről, hogy bántanak védtelen, ártatlan fiatalokat, akik semmit sem csináltak, megverik őket csak azért, mert magyarok. Először a Vajdaságban, most Erdélyben. Máshol  mint Szlovákiában  nem verik meg, de bűnös nemzetnek tekintik, ahogy egy múlt heti közvélemény-kutatás mutatja és mindenhol nyomás alatt, politikai és társadalmi kényszer alatt élnek. Párhuzamosan folyik a több formába rejtett asszimilációs törekvés és az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatása.

            Rendőrségi, büntetőjogi megtorlás nincsen, mert a rendőrség a hatalomé, jogi orvoslás sincsen, mert a bíráskodás a hatalomé, törvény általi változás sincs, mert a demokratikus többség a hatalom oldalán áll.

            Ennyit a mostani helyzetről, a szomorú valóságról.

            Mit tettünk ez ellen? Mit tettünk az alatt az idő alatt, amikor más népek a szabadságért az önrendelkezésért harcoltak? Mit tett a magyar kormány, mint felelős anyaország, amely felelős a védőhatalmi szerep betöltéséért.

            Sajnos nem tudok felsorolni semmit sem, mert ez a lap a történelem könyvében üres. Egyetlen lépés sem történt. Ellenkezőleg: alapszerződésekkel bebetonozták az igazságtalanságot, mert a szomszédok érzékenysége, melyet természetesen nem szabad megsérteni és a nyugati parancsok teljesítése fontosabbak, mint a magyarság politikai rendezése.

            Kedves Barátaim, Trianon 1920-ban volt, de a mostani helyzetnek nem az 1920-as Trianon az oka, hanem a mai Trianon újra történő önkéntes megerősítése és lerögzítése. És mit kapunk érte? Veréseket és megaláztatásokat.

            A magyar külpolitika elmulasztotta kihasználni azt a történelmi pillanatot, amely a '90-es évek elején adódott. Nekünk nem volt egy Landsbergis, egy Peterle, egy Tudjman. Egy Izetbegovic vagy egy Helmut Kohl.

            Az Antall-kormány nyugaton is feltűnő külügyminisztere nem régen azt írta, hogy azért nem volt lehetséges egy hatékonyabb politikát gyakorolni, mert mögötte nem állt a svájci hadsereg. Ha a svájci hadsereg segített volna,talán  nem kellett volna aláírnia az Ukrán alapszerződést. De a svájci hadsereget nem lehetett hívni.

            Tehát a legfontosabb időszakban volt Nekünk egy Miniszterelnökünk, aki csak lelkében ápolta a határon túl élő magyarokat és egy külügyminiszterünk, aki a svájci hadseregre várt. Talán azt sem tudta, hogy Svájc még mindig egy semleges ország.

            Ennyit a magyar külpolitikáról, ami a mai napig nem változott.

            De a még nagyobb probléma a határon túli magyarság hivatalos képviseletében látszik.

            Ahelyett, hogy síkra szállnának a jogokért, ahelyett, hogy a magyarság érdekeit képviselnék, jobban tetszik nekik a kényelmes bársony székekben ülve a hatalom előnyeit élvezni.

            Brüsszelben dicsérik a példamutató román nemzetiségi politikát, mindezt Frunda György tette meg, egy déltiroli sajtóinterjúban Bugár Béla dicsérte a szlovák nemzetiségi politikát, és az RMDSZ már teljesen elveszítette a kontaktust a saját népével. Megdöbbentő például, hogy a sepsiszentgyörgyi RMDSZ a mai trianoni megemlékezésen nem akart részt venni ...... és még sorolhatnám tovább.

            Ennyit a magyar érdekképviseletről.

            Kedves Barátaim!

            Mégis optimista vagyok, mert a nép ellen a nép akarata ellen hosszú távon semmilyen kormány a világon nem tud kormányozni. Az alapvető természeti  jogok ellen nem lehet hatni, ez nem jön be. A természet mindenhol erősebb, a természet erősebb, mint a technika, a természetes jogok is erősebbek, minden hatalomnál és minden mesterséges képződmény - legyen ez Moszkvában, Brüsszelben vagy másutt - bukásra van ítélve.

            Az emberek a XXI. Században már nem tűrik a gyámkodást és a szabadságjogok csökkenését. Ezért bukott meg az EU alkotmány, ezért fog megbukni az Európai Unió.

            Kedves Barátaim!

            Én biztos vagyok benne, hogy a magyarság nem lesz az utolsó gyarmat Európában. Nem leszünk örökké rabszolgák! 85-év elég volt!

            De a jogokért valamit tenni is kell! Semmit sem lehet ajándékba kapni.

            Most jött el a tettek ideje. Nem elég megemlékezni,  tettekre szükség van !

            A magyarságnak ugyanolyan jogai vannak, mint minden más népnek Európában, ugyanolyan jogai, mint az észteknek, litvánoknak, letteknek,  németeknek, szlovéneknek, horvátoknak, koszovói albánoknak. Olyan jogai, amelyek a nemzetközi egyezményekben rögzítve vannak, és amelyek elmaradhatatlanok és elengedhetetlenek.

            Az utolsó években sok szó esett a magyar nemzet egyesítéséről, a nemzet lelkének gyógyításáról, óvatos és bátortalan lépéskísérletek történtek ebbe az irányba a státusztörvény és a kettős állampolgárság keretében. Ezek talán hasznos, de nem elegendő eszközök a cél eléréséhez. Nem elegendők, mert egy dolgot, mert a legfontosabb dolgot elfelejtik, hogy a magyar nemzet nem csak egy szellemi fogalom, a magyar nemzet nem csak egy levegőben lógó ideál, elképzelés: elfelejtik, hogy  a  nemzethez terület is tartozik.

            A magyar nemzet egyesítése terület nélkül nem képzelhető el. Végre át kell lépni a Rubikont, végre ki kell mondani, hogy a magyar nép nem kisebbség a Kárpát-medencében, hanem államalakító történelmi nép, 1000 éves hagyománnyal, joggal és kultúrával. Végre abba kell hagyni - ezt már évek óta mondogatom és könyörgök - végül abba kell hagyni, magyar kisebbségről beszélni. Magyar kisebbségek vannak Németországban, Franciaországban, Amerikában....., de nem a Kárpát-medencében. Nem létezik egy romániai magyar kisebbség, szlovákiai magyar kisebbség, vajdasági magyar kisebbség - ez nonszensz - csak egy magyar nép van a Kárpát-medencében egy magyar történelemmel, egy magyar kultúrával, egy magyar identitással.  Ezért nem szükséges a kettős állampolgárság, hanem csak egy állampolgárság, éspedig a magyar. Ilyen értelemben a népszavazás eredménye talán bölcs és jövőbelátó volt. Nem kell merni kicsinek lenni, hanem végre merni kell magyarnak lenni és a megillető jogokat követelni.

            Kedves Barátaim!

            Ez legyen a cél, ne mondják nekem, hogy ezt a célt nem lehet elérni! Igaz, hogy jogos követeléseket is csak akkor lehet elérni, ha egy hatalom van mögötte. Ez a hatalom nem a svájci hadsereg, semmilyen más hadsereg. semmilyen erőszak. Ez a hatalom a nép. Az egyszerű nép. Mi, Önök, minden magyar a Kárpát-medencében. Meg kell kérdezni a népet, hogy mit akar. Meg kell kérdezni a határon túli magyarságot, hogy akarnak-e a mostani hatalom alatt maradni, vagy az anyaországhoz csatlakozni, vagy egy önálló országban élni. Kérdezni kell őket, kezdeményezni kell egy aláírásgyűjtést  - az egész Kárpát-medencében. Meg kell kérdezni a nép akaratát.

            Nincs nagyobb hatalom, mint a nép. Ezt legutóbb Kijevben mutatták be, amikor sikerült a nép akaratát a háttérben álló orosz hadsereg ellenére végrehajtani. Ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel németek millióinak a lipcsei utcákon az egész világ diplomáciája ellenére sikerült a német egyesítést kikényszeríteni, azokkal a szavakkal:

 Mi vagyunk a nép!

            Kedves Barátaim!

            A Kárpát-medencében "Mi vagyunk a nép!"

            De azt nem veszik észre, mert nem látják és nem hallják. Ezt látni kell és hallani. Nem csak itt a Hősök terén, hanem az egész Kárpát-medencében.

            Mondjuk és mutassuk, hogy lássák és hallják: "Mi vagyunk a nép!"

Akkor számunkra is megvalósul majd, ami a németeknek sikerült és ami a történelem természetes folyamata.  Össze fog nőni, ami összetartozik. A Kárpát-medencében is össze fog nőni, ami összetartozik, csak akarnunk kell, mert mi vagyunk a nép.

            Isten áldd meg a magyar népet !

            Eva Maria Barki