| Hírek : Spontán tüntetés vagy zavargás? |
Spontán tüntetés vagy zavargás?
2007.03.17. 16:21
 2007. március 17. 10:02HunHír.Hu
A március 15-én este Budapesten lezajlott „zavargások” ügyében rengeteg (írott és képes) beszámoló jelent meg a sajtóban, a pártok képviselői is sokat nyilatkoznak a témában. Persze szinte kizárólag elítélően. Még a nemzetinek mondottak is. Én egyszerű részvevőként szeretném megosztani másokkal, hogy személyesen mit láttam, tapasztaltam.
A FIDESZ Erzsébet hídi nagygyűlése után a tömeg túlnyomó többsége elindult hazafelé, ahogy arra a színpadról felhívták őket. (Az együttlét örömén kívül mit vihettek magukkal? Amit Orbán Viktor utóbbi nagy beszédeiből kaptak: jó helyzetértékelés, amelyet gyakorlatilag semmilyen kiútmutatás nem követett.)
A nép egy kisebb része a közeli Nemzeti Múzeum előtt kezdett gyülekezni: oda volt bejelentve a Gój Motorosok demonstrációja, illetve a FNB2006 tüntetése. Meglepően sokan, több ezren összejöttünk babakocsis apróságtól a 80 éves emberig minden korosztály képviselve volt. Randalírozó, rossz arcú, ittas, gyanús elem alig volt köztünk. Az emberek kisebb csoportokba verődve beszélgettek, politizáltak egymással. Nagy üdvrivalgás közepette megérkeztek a motorosok és leálltak a Bródy Sándor utca és a Kálvin tér közt. Nagyon sokan voltak: lehetett 200 motorkerékpár is. A hangulat még jobb lett. A menetrend szerint 18:48 órakor beindultak a motorok és kürtök: két percig zengett a környék Gy.F. és kormánya elleni hangos tiltakozásul. Majd a motorosok a Kálvin tér irányába rendben elhajtottak.
Elterjedt a hír, hogy Budaházy Györgyöt letartóztatták és az Aradi utcai Nemzeti Nyomozó Irodában tartják fogva. A tömeg fegyelmezetten megindult az Astoria és a Deák tér irányába. Több ezer ember. Rendőrt, rendőrségi járművet nemigen láttam. Zavartalanul vonulhattunk tovább a Bajcsy-Zsilinszky útig, ahol ráfordultunk az Andrássy útra. Nagyszerű volt a hangulat: olyan, mint amikor 2006. október 23-án a Szent István Bazilikától átvonultunk a Corvin közbe. Gy.F és kormány ellenes jelszavakat skandáltunk, zászlót lengettünk. A tömeg elérte az Oktogont (ahonnan már többen elindultak hazafelé), és az Eötvös utca vonalában fennakadt az Andrássy utat teljes szélességben elálló rendőrkordonon. Kis szünet után egy személygépkocsi gurult be a tüntetők és a rendőrök közé középre, amelynek tetejéről több szónok, köztük Gonda László igyekezett meggyőzni a demonstrálókat, hogy nincs értelme a konfrontációnak. Közben a rendőrség (sajnos nem, vagy alig hallhatóan) felszólította a jelenlévőket a helyszín elhagyására. A szónokok még beszéltek, amikor beindultak a vízágyuk, megindult a rendőrsorfal. A tömeg azonnal hátrálni kezdett az Oktogon felé. Amikor ezt nem elég nagy elánnal tette, megérkeztek a könnygázgránátok is. Az Oktogontól három irányba: az Opera, a Nyugati pályaudvar és a Blaha Lujza tér felé oszlottak a tüntetők. Közben újra és újra felhangzottak az ismert szlogenek: Gy. takarodj, hazaárulók, stb. A rendőrsorfal mindig megállt 5-10 percre, majd felszólítás után újra megindult, ezzel egyre hátrébb szorítva a demonstrálókat. Mindeddig semmi különös, vagy szélsőséges cselekmény nem történt: a rendőrség ezúttal tényleg európai módon, szervezetten oszlatta a be nem jelentett, spontán, de randalírozással nem járó, rezsimellenes tüntetést.
Egy idő után kezdett a tömeg elenyésző kisebbsége rongálni, barikádot építeni, tüzet gyújtani, a rendőröket provokálni. Ami egyébként Athénban, Párizsban mindennapos jelenség. És ami ellen többen szót emeltek: rászóltak a botránykeltőkre, persze kevés eredménnyel. Másokat meg ez a viselkedés, érthetően, felháborított és távozásra késztetett. Hogy a zavarkeltő egyének provokátorok voltak-e, vagy magukkal nem bíró, forróvérű, feltűnési viszketegségben szenvedő, revansra vágyó, felhergelt, esetleg ittas fiatalok, gyanítom: soha nem fog kiderülni. Különösen nem az irányítóközpontokban, pártközpontokban és tévékészülékek előtt helyet foglalók számára… Aztán a tömeg szépen felaprózódott, feloszlott. Ha úgy tetszik: egy kisebb MÚK-on vettünk részt. Ennyi a történet, nem kevesebb és nem több.
Ehhez képest számomra hihetetlen, ami a hazai és nemzetközi sajtóban megjelenik. Meg a nemzeti pártok elhatárolódása is. A két március 15-i demonstráció (a FIDESZ-é és ez a spontán) olyan volt, mint a tavaly szeptemberi eufórikus napokban a két színpad a Kossuth téren. Mindkettőnek ugyanaz a célja: az országrontók eltávolítása. Csak, vérmérséklet szerint, az egyik moderáltabban, a másik artikuláltabban fejezi ki magát. Ahogy azt a mindkét színpadon megfordult Schmitt Pál is megfogalmazta annak idején. Nagyon jó lenne, ha a nemzeti oldal felhagyna végre a túloldal által kikényszerített folytonos elhatárolódósdival. És ezzel kapcsolatban saját maga állandó meghazudtolásával! (Példa: az árpádsávos zászló témája, amelyet pár hete védelmébe vett Orbán, majd március 14-én elhangzott a felhívás, hogy önkényuralmi jelvényeket ne hozzanak a FIDESZ gyűlésére. Akart valaki horogkeresztes, vöröscsillagos zászlókat hozni?!) Feltéve, hogy valamikor meg szeretné haladni a már-már hagyományos 47 százalékos választási eredményt…
Búvár Kund
Kossuth Tér Rádió
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum