Markó Béla, az RMDSZ elnöke részére „Az utolsó utáni még egy esély” Tisztelt Elnök Úr! A „nem vagyunk egyformák, de összetartozunk” közösségösszetartó elv iránti javíthatatlan meggyőződés, az elmúlt évek következetes hídverési kísérletei és nem utolsó sorban közösségünk – választóink – egy jelentős részének elvárása arra késztet, hogy tegyünk még egy – utolsó utáni – összefogásra felszólító kisérletet. Annak az eddig csak feltételezett de most már bizonyossággá vált ténynek tudatában, hogy az Európai Parlament romániai választásán való indulás törvény által előírt feltételét mind az RMDSZ, mind pedig Tőkés László püspök teljesítette, miután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke jelöltségét nevükkel és aláírásukkal több mint százezren támogatták, tisztelettel szólítjuk fel arra, hogy éljen a Szövetségen belül újraválasztásával ismételten megerősített elnöki hatalmával annak érdekében, hogy a magyar érdekképviselet egységes jelöltlistával álljon választói elé. Meggyőződésünk, hogy ez kizárólag az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetésén és elsősorban az Ön személyes akaratán múlik. Az összefogás, amely egy közösen egyeztetett nemzetpolitikai programban és a Tőkés László által vezetett szövetségi jelöltlistában öltene konkrét formát, minden bizonnyal olyan régen várt katarzisélményt jelentene az erdélyi magyarságnak, amely minden eddiginél jobb választási részvételt és ennek megfelelő választási eredményt hozna. Nem kétséges, hogy ezen döntésében támogatná Önt az RMDSZ minden testülete, illetve minden olyan tagja, aki a magyar-magyar konfrontáció helyett inkább az összefogás erejében bízik, továbbá egy sokszínű de a fontos kérdésekben egységesen fellépni képes brüsszeli vagy bukaresti magyar politikai érdekképviseletben hisz. Szeretnénk hinni, hogy ők vannak többségben. Felelős döntésében reménykedve, Tisztelettel, Sógor Csaba Toró T. Tibor Hargita megyei szenátor Temes megyei parlamenti képviselő Csíkszereda - Temesvár, 2007. március 11.  Kapcsolódó cikk: Döntött a pártérdek! Beszélgetés Toró T. Tibor Temes megyei képviselővel, az RMDSZ belső ellenzékének tagjával – Az SZKT nagy többséggel eldöntötte, hogy csak szűk pártérdekek s nem az erdélyi magyarság érdekeinek figyelembevételével állítja össze az európai parlamenti jelöltek listáját. Így ebből Tőkés László püspök kimaradt. Sőt, a felszólalók többségének hangneme nem volt éppen biztató az RMDSZ-en belüli és kívüli magyarság jövőbeni együttműködésére, hiszen még az erdélyi református egyházkerület józan gondolkodásra intő levelét is gúnyosan fogadták. Ön – belső ellenzékként – a kevesek egyike volt, aki figyelmeztetett e cselekedet következményeire. – Nem tartozik a kellemes élményeim közé az SZKT említett ülése, szerintem az évkönyvekben úgy fog megmaradni, mint az RMDSZ egyik szégyenletes döntése, hiszen a szövetség zárt maradt a kívülről jövő, megoldást kereső és baráti üzenetek előtt. Tulajdonképpen egy hosszú folyamatnak került pont a végére, bár bizonyos lehetőségek, kiskapuk még maradtak a megegyezésre. – A kérdés az volt, hogy milyen listával jelentkezik az RMDSZ az EP-i választásokra. Ez már eldőlt. – A történet tavaly ősszel kezdődött, amikor világossá vált, hogy Romániában valószínűleg 2007 tavaszán EP-i választások lesznek. Ekkor kezdeményezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a tárgyalásokat az RMDSZ vezetőségével. Bár e tárgyalásoknak csak az egyik pontja és szerintem nem is a legfontosabb volt a választás, hiszen olyasmik szerepeltek még, mint az erdélyi magyar egyeztető kerekasztal létrehozása, egyetértési nyilatkozat megfogalmazása – a nemszeretem nemzeti minimumként vonult be a köztudatba – a közösen kidolgozható és képviselhető kérdéskörökben, valamint egy Markó Béla és Tőkés László által aláírt szimbolikus manifesztum közreadása 2007 január 1-jén, tehát Romániának az EU-hoz való csatlakozása napján, amelyben a csatlakozás üdvözlése mellett nyíltan a világ tudomására hozták volna, hogy a kisebbségi kérdés és sajátosan a magyarság ügye nincs rendezve és az ilyen gondok, problémák megoldása az uniós tagországokra hárul. A manifesztumot az összes tisztségben levő politikai és civil társadalmi személyiség ellátta volna kézjegyével. Szerintem elég érdekkeltő dokumentum lett volna ahhoz, hogy az EU és az EP felfigyeljen rá és foglalkozni kezdjen vele. – Mindebből semmi nem lett. – Majdnem fél év távolából azt kell mondanom, hogy haszontalanok voltak ezek a tárgyalások. Nagyon udvarias és konstruktívnak tűnő beszélgetések voltak – szám szerint három –, szinte minden eredmény nélkül. Az egyeztető nyilatkozat felől volt némi levélváltás, de csak ennyi. Az, hogy a választások kérdésében nem történt semmiféle előrelépés, intő jelként szolgálhatott volna, hiszen ez volt az a pont, amely eredményt és bizalomerősítést hozhatott volna. A politikai dokumentumok is hasznosak, de a bizalmat az erősítette volna, ha közös akciókban vesznek részt a felek, például a választási kampányban. De ebben az RMDSZ részéről határozott elutasítással találkoztunk. Beszédes volt az is, hogy amíg barátságosan tárgyaltunk mindenféle kerek és gömbölyű asztalok mellett, addig az SZKT novemberben nagyon merev szabályozást alkotott az EP-jelöltek kiválasztására. Ezt úgy próbáltuk meg áthidalni, hogy elismertük az RMDSZ jogát a jelölteknek saját tagságából való kiválasztására, de igyekeztünk kiszélesíteni a procedúrát. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vállalta az egyébként nem különösen hálás feladatot, hogy a szövetségen kívüli, programjukban a radikalizmus különböző fokozatán álló szervezeteket egy asztalhoz ültesse, és ott valamilyen módon egyetértésre jussanak a közös listára felteendő személyekről. Tőkés László listára kerülése tárgyában el kell mondanom: magam javasoltam, hogy ő és Markó Béla, e két fontos személyiség vezesse a közös listát. De nem azért, hogy ők kerüljenek a parlamentbe, hanem hogy ily módon üzenjék meg a közösségnek: az erdélyi magyarság vezetői képesek összefogni egy ilyen fontos kérdésben. Ezt a javaslatot még az RMDSZ-ben is nagyon sokan támogatták, kedvező visszajelzéseket kaptam minden irányból, de Markó Béla hamar elutasította, mondván, hogy nem akar Brüsszelbe menni és nem akarja a választókat becsapni a szavazás utáni visszalépéssel. Úgy tett, mintha nem értette volna meg az ötlet lényegét, s a javaslat lekerült a napirendről. Már ekkor látszott, hogy nagyon nehéz lesz megegyezni az európai választások kérdésében. Ezután jött az Operatív Tanács döntése, ők rangsorolták a listán szereplőket, és erre bólintott rá az SZKT. Nem tett befutó helyre olyan személyt, mint például Sógor Csaba szenátort, akit az RMDSZ-en kívüli szervezetek is elfogadtak volna, s így megszülethetett volna az egyezség. Sógornak a negyedik helyre tétele azt jelezte, hogy nem akarnak ellenzékit az EP-ben. Ezt rögtön megértették a túloldalon, s a bizalmatlanság fokozódott, továbbá felerősödtek azok a hangok, hogy független jelöltet kell állítani. Ekkor dőlt el, hogy a nemzeti oldal olyan jelöltet állít, akinek magas az ismertségi és megbízhatósági indexe. A legalkalmasabb erre az EMNT elnöke, Tőkés László püspök volt. Ő el is vállalta az indulást, mert esélyt kellett adni egyrészt az alternatívának, másrészt pedig az autonómiának, hogy ez megfelelő képviseletre leljen Brüsszelben. – Az SZKT eléggé gunyoros hangnemben utasította el Tőkés László jelölését. – Az SZKT-nak nem volt módjában a listát megváltoztatni, csak elfogadni vagy elutasítani. Ezt kívülálló személyiségek nem tudták, gondolok itt az erdélyi református egyházkerület vezetőire és más neves személyiségekre, akik nyilvánosan kiálltak Tőkés László jelölése mellett. Az erdélyi magyarság ügye iránti törődéssel, jó szándékkal és nyitottsággal megpróbálták jobb belátásra bírni az RMDSZ vezetőit, hogy egyezség szülessen. Erre is lett volna mód, ha az SZKT előbb elutasítja a jelöltlistát, hogy újratárgyalhassák. Ez nem történt meg. Azonban még mindig megvan erre a lehetőség, hiszen a márciusban megtartandó kongresszus felülbírálhatja az SZKT döntését. De jómagam ebben nem bízom, mert nem látok rá politikai akaratot. – Ne haragudjék, de az SZKT ilyen döntése várható volt. – Nem a döntés keltett feltűnést és talán meglepetést, hanem az a hevesség, ahogyan az SZKT egyes tagjai, de az RMDSZ vezetői is, a jó szándékú felkérésekre, javaslatokra, üzenetekre válaszoltak, holott olyan emberektől jöttek, akik többször igazolták közösségünk iránti elkötelezettségüket. Ha valaki, akkor a református egyház támogatta az elmúlt tizenhét évben a közösségi ügyeket, sőt mindegyik választáson az RMDSZ mellé állt. Az egységes lista mellett szót emelő közéleti személyiségek máskor az autonómia mellett álltak ki, de az emberi jogok megsértésekor sem hallgattak, sőt forró pillanatokban a demokrácia lábbal tiprását sem nyelték le, a magyarság jogaiért küzdők között mindig ott voltak. Például Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének volt elnöke, a két volt köztársasági elnök, Szűrös Mátyás, aki a rendszerváltáskor volt Magyarország első embere és mindvégig hűséges képviselője a határon túli magyaroknak, Mádl Ferenc, aki öt évig viselte, nem könnyű időszakban, a köztársasági elnöke címét. De említsük meg az aláírók közül Vízi E. Szilvesztert, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnökét is. Az RMDSZ vezetőinek is jólesett, hogy a Duna Tévével közösen az MTA autonómiakonferenciát rendezett. Most azonban megorroltak a fenti személyiségekre a szövetség vezérei, mert nem az ő szájuk íze szerint szólaltak meg. – Egyesek eléggé éles hangon kérték számon, hogy miért szólnak bele az RMDSZ ügyeibe. – Igen, az SZKT-n a pártegység volt a legfontosabb. Mondtam is a kollégáknak, hogy az SZKT-nak joga van nem odafigyelni a jóhiszemű, közösségünket féltő hangokra, és bármilyen döntést hozhat, de utána nem lesz erkölcsi joga a magyarság egységéről beszélni. Egyébként az alapszabályzat módosításából arra következtetek, hogy a kongresszuson pártosításra és a pártegység erősítésére számíthatunk. A párt egységbe fog tömörülni a vezetősége körül. Ismerős szövegek ezek, nemde. A nemzeti egységtől azonban távolodni fogunk, ezért javasoltam, hogy az alapszabályzatból töröljék a passzust, amely az egyházakra mint stratégiai partnerekre és természetes szövetségesekre vonatkozik. Velük nem lehet úgy elbánni, amiként az SZKT-n tették. Hihetetlenül felelőtlen magatartás volt, amelynek hosszú távú következményeit látni fogjuk, ezzel meghirdették a konfrontációs politikát, de nem a román pártokkal, nem a román politikai elittel, nem az államelnökkel, hanem a magyar történelmi egyházakkal szemben – tehát azzal az intézménnyel szemben, amelynek a bizalmi indexe az elmúlt tizenhét esztendőben töretlenül magas volt –, egyszersmind a saját választóikkal szemben is, hiszen az egyház hívei többséget alkotnak az erdélyi magyar társadalomban. S a konfrontáció a választási kampányban valószínűleg nem fog válogatni az eszközökben, és olyan sebeket fognak ejteni a felek egymáson, amelyek nagyon nehezen fognak gyógyulni. – De van e helyzetnek előnye is. – Valószínűleg először nyílik lehetőség arra, hogy a különböző értékrendek támogatottságát lemérjük, hiszen az RMDSZ által képviselt politikán kívül – amelyet az elmúlt tizenhét évben sokan erősítettünk, támogattunk, építettünk, hiszen a szövetség egyedüliként jelentkezett a pályán és nem volt alternatíva – most már lesz egy másik, amelyet Tőkés László fog képviselni. Látni fogjuk, hogy hányan is állnak a két alternatíva mögött. – Ez azonban nem lesz pontos felmérés, hiszen választáskor a pénz is nagy szerepet játszik. Az RMDSZ-nek van pénze, az EMNT-nek nincs. – A választások nem azon múlnak, hogy kinek mennyire van igaza, hanem hogy ki mennyire és milyen tetszetős csomagolásban tudja eljuttatni üzenetét a polgárokhoz, tehát milyen kommunikációs csatornákkal rendelkezik. Itt kétségtelenül aszimmetrikus a helyzet, s ez az RMDSZ javára billentheti a mérleget, hiszen ők rendelkeznek az anyagi források fölött. A nemzeti oldalnak nincs ilyen hatalma, de a független jelölt mellett szól a hit, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni kell, az elszántság, hogy meg kell mutatni, van élet az RMDSZ-en kívül is, s nem elhanyagolható az egyház, főleg a református egyház ereje és hálózata, amely a független jelölt mögött fog állni, hiszen olyan értékrendet képvisel, amelyet az egyház mindig is vállalt. Könnyű most azt mondani, hogy az egyház ne politizáljon, maradjon a szószéken és csak a hívők lelkével foglalkozzék, de akkor jó volt, amikor a kommunizmus alatt szinte az egyetlen intézmény maradt, amelyikben közösségi életet lehetett élni és közéleti felelősséget lehetett vállalni. A legnehezebb években az egyház vezetői fontos szerepet játszottak a közéletben, gondoljunk csak Márton Áron püspökre, de szimbólum Tőkés László is, hiszen az ő kiállásával indult el az a folyamat, amelynek részesei vagyunk ma is, az áttérés a diktatúrából a demokráciára. Ez adhat annyi erőt, hogy a nemzeti oldal pénz hiányában is megmutathassa magát és összemérhető eséllyel versenyezzék az RMDSZ logóval, amelyet közösen véstünk az emberek agyába, hogy amikor politikáról van szó, akkor e szövetségre tekintsenek. – Persze ha az erdélyi magyarság EP-képviselő nélkül marad – ez is benne van a pakliban –, akkor minden mocskot rászórnak majd az EMNT-re és Tőkés Lászlóra. – A felelősséget közösen fogják viselni a felek, de úgy gondolom, a nagyobb rész az RMDSZ-é s ebben az SZKT-é lesz, mert lehetősége lett volna változtatni a korábbi helyzeten és nem tette meg. Ha nem lesz majd európai képviselőnk, ez rá fogja kényszeríteni a feleket, hogy a konfrontációt félretegyék és az együttműködési politikát részesítsék előnyben, hiszen jönnek még választások, ahol már nagyobb baj, ha nem kerülnek be az erdélyi magyarság képviselői. Például ha nem lesznek ott az önkormányzatokban. Az önkormányzati képviseletért, főleg a szórványokban, közösen kell fellépni. De a parlamentben is csak együtt lehet eredményt elérni, tehát a szembenálló feleknek le kell ülniük és meg kell egyezniük a közös fellépés módjában. – Mennyi a valószínűsége annak, hogy erdélyi magyar kerüljön az EP-be? – A jelenlegi helyzetben, a számok szerint, kicsi az esély erre. Az RMDSZ-nek az öt százalékot túl kell haladnia. A független képviselőnek pedig a voksok 2,85 százalékát kellene megszereznie a győzelemhez. A kettő együtt majdnem a nyolc százalékot súrolja, ennyit csak a 90-es évek elején kapott az RMDSZ. Ha a szövetség eléri az öt százalékot, akkor két embert juttat be az EP-be, de megtörténhet, hogy a független jelölt jut be, s akkor az RMDSZ kimarad. Akárhogy lesz is, a kerek asztalnak létre kell jönnie, mert a következő választásokon már bűn lenne a felaprózódás. Megtörténhet, hogy kényszerű politikai elitváltás következik be, hiszen a polgárok sikertelenség esetén mindkét félre lesújtanak. Most azon kellene munkálkodni, hogy minél kevesebb káros hatás érje közösségünket, s hogy a szembenállásból új együttműködés, összefogás támadjon. A választások után ezen többen fognak elgondolkozni, mint jelenleg. Román Győző (Erdélyi Napló, 2007.február 23.)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés