Tavaly november 10-én Dávid Árpád György huszonnyolc éves burkoló - menyasszonya társaságában - reggel hat órakor a Nyugati pályaudvaron jegyet váltott a szlovákiai Selicéig, hogy a lány ott élő hozzátartozóival a kitűzendő esküvő részleteit megbeszéljék. A fiatal férfi utazása azonban a párkányi határátlépéskor véget ért, miután a határőr mindkettejüket leszállította a vonatról azzal, hogy a férfi személyi igazolványa sérült, az irat ellenőrzése több időt vesz igénybe. Délelőtt tízkor a férfi barátnőjét továbbküldték egy másik vonattal, a férfit pedig megbilincselve a rendőrségre vitték, ahol tolmácsot és kirendelt védőt hívtak hozzá. Tőlük tudta meg, hogy az Interpol körözést adott ki ellene. Dávid Árpádot a rendőrségen levetkőztették, ruháját és csomagját átvizsgálták, majd újra megbilincselték, és a nyitrai bíróságra szállították. A bíróság negyven napra letartóztatásba helyezte. Itt derült ki, hogy Dávid útlevelével valaki súlyos csalást követett el a dél-svájci Luganóban. A csaló a magyar Dávid Árpád adataival lakást bérelt, és az interneten számítógépeket hirdetett eladásra, majd a vásárlók által befizetett foglalóval eltűnt. Nem maradt utána más, csak egy másolat Dávid útleveléről, jó néhány becsapott vásárló és 126 ezer euró kár. Dávid Árpád próbált azzal érvelni, hogy az útlevele még 2005-ben elveszett, amit akkor annak rendje és módja szerint bejelentett Budapesten, a hetedik kerületi rendőrkapitányságon, az erről kapott jegyzőkönyvet pedig hónapokon át őrizgette a többi iratával együtt egy kis táskában - de ez persze nem volt nála. A bíró azt mondta, mindez a svájci hatóságokra tartozik, akik minden bizonnyal kikérik majd, azzal elrendelte a férfi negyvennapos letartóztatását. A nyitrai börtön egyik tízszemélyes zárkájának ajtaja november 10-én este hat órakor zárult be Dávid Árpád mögött. Az ígért negyven napot utóbb meghosszabbították. Végül 109 nap lett belőle. A nyitrai börtönben elvették ruháit, és a fogvatartottak sötétkék ruháját kellett viselnie. Zárkatársai közül négyen magyarok voltak, akik örömmel fogadták. Napjai egyhangúan teltek, kéthetente új könyvet kapott - csupa bűnügyet, mindjárt elsőként a whiskys rabló történetét -, ezeket rendszerint két nap alatt elolvasta. Az első napon öt szabályos fekvőtámaszt tudott megcsinálni. A hatvanadik napon túljutott az ötszázon. A hatvanegyediken összeomlott. Bárki szólt hozzá, csak kitört belőle a sírás. Aznap derült ki, hogy a kiadatása egyáltalán nem halad, leveleit viszszatartják, pedig hetente négyet is írt édesanyjának és várandós menyasszonyának. A borítékra azt kellett ráírnia ceruzával: KP Nitra - ez azt jelentette, hogy a levelet a nyitrai ügyészségen keresztül küldi, ahol a küldeményét felbontották és elolvasták. Miután ezt az őt két alkalommal is meglátogató pozsonyi magyar konzul szóvá tette, őrei új kódot írattak a borítékra: KS Nitra - ez azt jelentette, hogy nem az ügyészségen, hanem a bíróságon keresztül továbbították a küldeményét. Podrod - mondták az őrök a háta mögött. Utóbb magyarul beszélő zárkatársaitól megtudta, a csalót nevezik így. Volt, aki a börtönben azzal kecsegtette, akár húsz évet is kaphat, ha elítélik. A magyar külképviselet megkérdezte a szlovák féltől, hogy áll a kiadatása, s azt felelték: a magyar férfi nem járult hozzá, hogy egyszerűsített eljárás keretében kiadják, ezért a hosszadalmas ügyintézés. Dávid Árpád ezek után cáfolta, hogy elzárkózott volna az egyszerűsített eljárás elől. Semmi baj, mindjárt pontosítjuk az iratot, mondta az ügyész. Közben teltek a hetek. A férfi depressziós lett, a nyitott WC használata gátlásossá tette, hosszú időn át csak kenyeret fogyasztott, ha volt krumpli a levesben, azt még kikanalazta belőle. Lefogyott, állandósult a gyomorfájása. Február 27-én reggel végre repülőre ültették, és Németországon át Svájcba szállították. Aznap éjjel - fogva tartásának száztizedik napján - a luganói börtönben aludt, másnap azonban kihallgatása után szabadlábra helyezték. A csaláshoz használt útlevélben ugyan az ő adatai voltak, a fényképen látható arc azonban nem is hasonlított rá. Délután kórházba kísérték, este a helyi rendőrfőnök vacsorázni vitte, egy nagy tál bolognai spagettit rendelt neki. Belvárosi szállodáját a svájci állam fizette. A mellé kirendelt tolmács azt mondta neki: nemcsak a szlovák hatóságok váratták őt sokáig, a magyarországi szervek sem voltak túl gyorsak. Elsőre ugyanis azt írták: nincs nyoma, hogy Dávid Árpád bejelentette útlevele eltűnését. Később küldtek egy másik iratot, hogy mégis bejelentette, de azon meg hibás adat szerepelt. Dávid Árpád száztíz napi fogság és másfél napi kényszerű turistaság után - a nyitrai tárolástól bebüdösödött ruhái helyett a svájci rendőröktől kapott ajándék ruhában - pénteken hazaindult Magyarországra. Indulása előtt munkatársainknak azt mondta: hajnal háromtól nem tudott aludni, csak egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Úgy érezte magát, mint aki egy három és fél hónapos rémálomból ébred.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés