http://www.commora.hu A Commora aula bizottság autonómiatervezete Preambulum: Figyelembe véve, hogy minden állampolgárnak joga van részt venni a közügyek intézésében, olyan rendszerben, amelyben minden állampolgárt ugyanazok a jogok illetik meg, a döntések pedig a többség akaratát veszik figyelembe, amelyeket az Európa Tanács tagállamai magukénak vallanak, s amely jog gyakorlását a közigazgatási mintaterület elősegíti, meggyőződve arről, hogy az össznépi szavazással megválasztottak és tényleges hatáskörrel felruházottak által közigazgatott mintaterület léte lehetővé teszi a hatékony és az állampolgárhoz közel álló közigazgatást, tudatában annak, hogy a jogban olyan jogszabály, amely a szubszidaritást való Európában meghatározó jelentőségű a demokratikus elvek alkalmazásában, tudatában annak, hogy az autonóm mintaterület - a Régiók Bizottságának (CoR) a szubszidiaritás alapelvére építve - a hatályos jogszabályokkal nem ellentétesen, az önigazgatási polgári akarat megvalósításával megfelelő hatalmi szintjét jelenti, melyet az európai integráció során, minden EÚ államnak, mint alapvető elvet tiszteletben kell tartania, kijelentve, hogy az autonóm mintaterület kialakulása nem sértheti a helyi állampolgárok meglévő önigazgatási rendszereit, azok anyanyelvi és nemzeti hovatartozását tiszteletben tartja, amelyek a Helyi Autonómia Európai Chartája révén megszerzett jogok védelmét szavatolják, kinyilvánítva, hogy az autonóm mintaterület önigazgatásának elismerése magába foglalja az állam iránti lojalitást, annak területi integritását tiszteletben tartásával fejlődnek, mivel az autonómia fogalma az önkormányzást nem pedig területi elszakadást jelent, figyelembe véve, hogy az autonóm mintaterület, mint az állam lényeges összetevője, saját önazonossága révén Európa sokféleségének tanúbizonysága, s a régió történelmi hagyományi tiszteletben tartásával hozzájárul ennek kulturális gazdagodásához, tudatában annak, hogy az autonóm mintaterület és a régiók közötti, határokat is túllépő kapcsolatok értékes és nélkülözhetetlen hozzájárulást jelentenek Európa építéséhez, figyelembe véve, hogy az autonóm mintaterületet, mint területi autonómiát és annak valós fogalmát, s létrehozását a Szlovák alkotmány nem tiltja, tudatában annak, hogy a szabad véleménynyilvánítás és kérvényezés alkotmányos állampolgári jog meggyőződve arról, hogy az európai intézmények az EÚ, elismerik az autonóm mintaterület létét és létjogosultságát az összeurópai intézményrendszerben való részvételre. kijelentve, hogy ezen alapelvek feltételezik egy regionális szintű hatalom létezését, amelyet demokratikusan létrehozott döntéshozó szervezettel látnak el, amely széleskörű területi autonómiával rendelkezik a hatáskörök, ezek demokratikus gyakorlása terén, s birtokában van a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközöknek, tudatában annak, hogy semmilyen alkotmányt nem sértő emberi autonómtörekvési jog az önkormányzásra, annak nem megadása, előitéleti kósza véleményre nem támaszkodhat, mert az ellentétes, a szlovák alkotmány alap és szabadságjogaival, az összlakosság, beleértve a magyar, a szlovák és más anyanyelvű lakossága, Commora aula számára, a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott és az Európai Unió államiban gyakorlattá vált területi autonómiát igényli, Commora aula - autonóm mintaudvar autonómiája nem sérti Szlovákia területi integritását és nemzeti szuverenítását, a területi önkormányzása a közösségek államon belüli önrendelkezésének jogára, a szubszidiaritás, az önigazgatás elvére épül. Az Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezlet (EBEÉ) koppenhágai dokumentumának (1990) 35. pontja értelmében az aláíró államok, közöttük Szlovákia is, erőfeszítéseket tesznek a történelmi és területi körülményeknek megfelelő közigazgatási vagy helyi autonómia alkalmazására a nemzeti (anyanyelvi) kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kifejezéséért. A Regionális Autonómia Európai Chartája (European Charter of Regional Self-Government, adopted by the CLRAE, Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1997/1118 sz. Határozata) többek között a következő alapelveket fogalmazza meg: - a regionális autonómia elismerése magába foglalja az állam iránti lojalitást, amelynek régiói a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartásával fejlődnek, - a megfelelő európai intézmények szervezésének az Európa szintjén alkalmazott politika kidolgozásakor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie a régiók jelenlétét az EÚ-ban, - a régió, mint az állam lényeges összetevője, saját önazonossága révén Európa sokféleségének tanúbizonyossága, s a régió történelmi hagyományai tiszteletben tartásával hozzájárul ennek kulturális gazdagodásához; A Regionális Autonómia Európai Chartájának megfelelően a regionális autonómia azt jelenti, hogy a tagországokban lévő legnagyobb kiterjedésű területi kollektivitások joga és tényleges képessége saját felelősségükre és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, és amelyek az állam és kollektivitások között elhelyezkedő választott testülettel rendelkeznek, az önigazgatás hatásköreit gyakorolják, illetve államhatósági jogosítványokkal is bírnak. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334 sz. határozata az autonóm régiók pozitív tapasztalatairól, mint konfliktusmegoldó ihletforrásról Európában (2003 június 24), többek között, a következőket állapítja meg: - Európában megújult feszültségek részben azoknak a területi változásoknak és új államok keletkezésének tulajdoníthatók, amelyek a két világháború és a korábbi kommunista rendszerek 80-as és a 90-es években bekövetkező összeomlásai nyomán jelentek meg, - ezek a feszültségek tükrözik azt az elkerülhetetlen fejlődést, amelyen a nemzetállam fogalma átment, s amely a nemzeti szuverenitást és a kulturális homogenitást mint lényegi kérdést tekintette. Napjainkban, a demokrácia gyakorlatának valamint a nemzetközi jognak a fejlődését tekintve, az EÚ-nak új elvárásokkal kell szembenéznie, - az EÚ tagállamainak a feszültséget meg kell előzniük, olyan rugalmas alkotmányi vagy törvényhozási szintű egyezségekkel, amelyek elébe mennek ezen elvárásoknak. Hatalmat, illetve hatásköröket adván a kisebbségeknek önnöm ügyeikre nézve, akár átruházván azt a központi kormányzattól, akár azzal megosztva, az államok néha összeegyeztethetik a területi egység elvét a kulturális sokszínűség elvével, - sok európai ország már megoldotta belső feszültségeit, illetve azok felodása folyamatban van a területi és a konkrét intézkedések azon széles skáláját foglalják magukban, amelyek segíthetnek a belső konfliktusok feloldásában, - az autonómia, ahogy azt azokban az országokban alkalmazzák, amelyek tiszteletben tartják nemzetiségeik alapvető jogait és szabadságát, jórészt úgy tekinthető, mint egy “államon belüli megoldás”, mely lehetővé teszi a kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait és megőrizze kulturális önazonosságát, miközben bizonyos garanciákat nyújt az állam egységére, szuverenitására és területi integritására nézve, - a “területi autonómia” kifejezést olyan, általában szuverén államokon belül kialakított berendezkedésre értik, ami által egy bizonyos régió lakosai tágabb hatalmi jogosítványokat kapnak, amelyek tükrözik sajátos földrajzi helyzetüket, és amely oltalmazza és előmozdítja kulturális és vallási hagyományaikat, - a politikai berendezkedések változatos formái felruházhatók autonóm státusszal, az államokon belüli decentralizációtól a hatalom valódi megosztásáig, Felföld - Commora aula - autonómia statútuma tartalmazza a területi önkormányzásra vonatkozó rendelkezéseket, amely statútum Szlovákia parlamentje által tőrvényerőre emelve, jogi garanciákat és megfelelő jogi keretet teremt az autonóm terület gazdagodásához, polgárai anyanyelvi és nemzeti identitásának védelméhez, a közösségek sajátos érdekeinek érvényesítéséhez. A fent említett elveket figyelembe véve, Szlovákia parlamentje törvény által elfogadja Commora aula területi autonómia statútumát (alapszabályzatát) mert a Szlovák alkotmány nem tiltja és jogunk van rá. Általános rendelkezések 1. Felföld (mai Szlovákia), azon történelmi területein élő polgárainak, esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, ahol a magyar anyanyelvű, vagy nemzetiségű lakosság arányai, a nemzeti államot kitevő szlovák anyanyelvű, vagy nemzetiségű lakosokkal együtt hasonló arányokat képviselnek és viszonylagosan egységes területen élnek, állampolgárai, lakósai ezen szlovákiai területeknek, egy önkormányzati közösséggé alakulnak. 2. Commora aula politikai-közigazgatási rendje a földrajzi, gazdasági, társadalmi és kulturális körülményekre, lakosságának arra a történelmi és mavilági történések óhajára épül, hogy területi autonómiát biztosítsanak számára. 3. A régió autonómiára törekvése az állampolgárnak a társadalom életében való demokratikus részvételét, a gazdasági-társadalmi fejlődést, a területi érdekek érvényesülésének elősegítését és védelmét célozza. 4. A régió területi autonómiája azt jelenti,hogy a történelmi szülőföldjén lévő többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, és amely az állam és kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír. 5. Commora aula, a Szlovák Köztársaságon belül jogi személyiséggel rendelkező autonóm mintaterület. - az autonóm mintaterület illetékességét, annak statútuma, törvény és a nemzetközi jog határozza meg, - az autonóm mintaterület sajátos illetékességét csakis törvény vagy nemzetközi jog révén lehet vita tárgyává tenni, illetve korlátozni, - az autonóm mintaterület döntéshozó és ügyviteli joggal rendelkezik a sajátos illetékességi területeken, e jognak szavatolnia kell a régió számára saját politika kidolgozását és alkalmazását, - a törvény határai között, szükségszerű az országos hatáskörök némelyikéhez kapcsolódó feladatok átruházása is, az autonóm mintaterületnek rendelkeznie kell e cél eléréséhez nélkülözhetetlen eszközökkel, A Commora aula - autonóm mintaterület politikai-közigazgatási autonómiája nem sérti Szlovákia területi integritását és szuverenitását. - az illetékesség, jelen statútum keretei között, egyéb közigazgatási szintről átruházható az autonóm mintaterületnek, - az illetékesség átruházása, legyen világosan megfogalmazva, - a felhatalmazás alkalmazása során figyelembe kell venni a megfelelő anyagi- és pénzeszközök létrhozását, amelyek lehetővé teszik a többlethatáskörök tényleges gyakorlását, - ezen illetékesség végrehajtásával megbízott szerveknek, a lehetőségek és a törvényes szabályozások szerint, rendelkezniük kell saját szervezeti felépítésükben a régió sajátos adottságaihoz való alkalmazás szabadságával, kiemelt figyelmet szentelve a hatékonyságnak és az autonóm mintaterület lakósai igényének, A Commora aula - autonóm mintaterület a jelenlegi komáromi járás teljes területét, a dunaszerdahelyi járás teljes területét, az újvári járás középső és déli részeit, s részben a lévai járás délnyugati területének egy részét foglalja magába (az 1.sz.melléklet tartalmazza Commora Aula autonóm terület határait és településeit). A Commora aula - autonóm mintaterület, öt megyéből fog állni: - Komárom megye a/ komáromi járás b/ ógyallai járás - Dunaszerdahely megye a/ dunaszerdahelyi járás b/ somorjai járás c/ nagymegyeri járás - Újvár megye a/ újvári járás b/ gútai járás c/ párkányi járás - Galánta megye a/ galántai járás - Ipolyság megye a/ ipolysági járás b/ zselízi járás A Commora Aula intézményeinek javasolt székhelye “Komárno-Komárom” (Komara) és a választott autonóm önkormányzata jelöli ki szavazás útján. A Commora Aula - autonóm mintaterület közhatalmát a négy évre választott Önkormányzati Tanács és az általa kijelölt Önkormányzati Bizottság gyakorolja. ....folytatása következik Az autonómiatervezet elkészítésénél Dr. Csapó I. József belegyezésével, a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetét segédanyagként felhasználtuk, ezért köszönet néki.   Commora aula - autonóm mintaudvar - Felföldi autonómia Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben, ha nem lesz autonómia, mi sem leszünk commora aula főoldal Támogatóink listája Segítség a honlapon történő .........eligazodásban commora aula autonóm.terv. ...........preambulum A felföldi magyar és .....képviselői, mit akarnak Mátyusföld és Csallóköz, ....Dunamenti-síkság A szlovák alkotmány nem tiltja ......az autonómiát Emberi jogok Polgártársaim, barátaim Egy város a Duna két patján Finn model Erdélyi autonómia Kárpátaljai autonómia Dél-tiroli és a korzikai .....autonómia Katalán autonómia Baszk autonómia Kínai autonómia Másfajta autonómia Múlt, jelen, jövő Čo to je autonomia Fantázia képek Komáromi képek Nemzet, vagy öntudat Magyar kül és bizt. polit. Részvétel az önigazgatásban Hasznos linkek

Felvidék statisztikákban

Kisebbségben Felvidéken A Szlovákiára vonatkozó forrásmunkák szerzője Popély Gyula, történész. Írása: Népfogyatkozás (A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945) címmel 1991-ben ugyancsak a Regio sorozatban jelent meg önálló kötetben. Az első világháború után a Csehszlovákiát létrehozók a "keleti Svájc" kialakítását ígérték, de "a jelentős kisebbségvédelmi kötelezettségvállalások ellenére, a fokozatosan megvalósítandó szláv nemzetállam koncepcióját helyezték előtérbe". Ennek eredményeként az elmúlt hetvenöt év alatt az etnikai összetételben jelentős változások következtek be: a több mint hárommilliós németség szinte teljesen eltűnt, az egymillió körüli magyarságból 3-400 ezer odalett, a zsidók, lengyelek, ruténok döntő többsége sincs már. (7.) Az utódállamok közül Csehszlovákia a Felvidéket (Szlovákia, Szlovenszko) és Kárpátalját kapta 1 millió 70 ezer főnyi magyarsággal. (Ebből Szlovákiába 896 ezer, Kárpátaljára pedig 174 ezer került.) Ekkor a magyarság 844 helységben meghaladta a több mint 50%-os arányt. 203 helységben pedig 20-50%-os volt az aránya. (24-25.) A kisebbségbe került magyarságra bénítóan hatott az impériumváltás, hiszen "A Felvidék cseh birtokbavételét 1918-19-ben ... az ottani szlovák népesség zöme is értetlenül fogadta, és meglepetéssel vette tudomásul." (38.) Az impériumváltozással alakuló új hatalom még a béketárgyalások idején, 1919 augusztusában megtartotta az első népszámlálást Szlovákiában, amely már csak 689 ezer fős magyarságot mutatott ki. (31.) Az első teljes csehszlovák népszámlálást 1921-ben tartották, amikor a nemzetiséget (anyanyelvet) is megkérdezték. A magyar pártok és a kisebbségi sajtó igyekezett felvilágosítani, aktivizálni a felvidéki magyarságot az összeírás jelentőségéről (ugyanis a csehszlovák "nyelvtörvény" 20%-os kisebbségi jelenléthez kötötte a nyelvhasználat jogát helységenként külön-külön). Az 1921. február 16-án kezdődött népszámláláson visszaélésekre adott lehetőséget az, hogy a felettes hatóság felülbírálhatta az egyén által deklarált nemzetiséget. Nem is volt hiány a törvénytelenségekben egész Szlovákia magyarok lakta területein. Kolta faluban például a számlálóbiztosok hatáskörüket túllépve a következő módon "agitáltak": "Maguk tudnak tótul is, miért félnek úgy azoktól a tótoktól, ez úgyis Cseh-Szlovenszkó lesz, s ide tót tisztviselők jönnek, a magyar papot, kántort, tanítót, jegyzőt kidobjuk." (56.) A magukat magyarnak valló zsidókat sem kímélték. A visszaélésekkel addig mentek el, hogy nem a törvénytelenségeket elkövető hivatalnokokat vonták felelősségre, hanem az ellenük reklamáló jogsértetteket büntették meg. Ilyen körülmények között Szlovákiában 634 ezer, Kárpátalján pedig 103 ezer magyart írtak össze. (59-60.) A visszaéléseken és pontatlanságokon kívül a számbeli csökkenés oka volt még: a kivándorlás (kb. 100 ezer fő); a felvidéki zsidóság nemzetiségi átorientálódása/orientálása; állampolgárság meg nem adása; valamint a kettős kötődésű (anyanyelvű) személyeknek hol spontán, hol érdekből, hol kényszerből az államalkotó nemzethez való csatlakozása. (61-62.) Egy évtized múlva, 1930 decemberében tartották a következő csehszlovákiai népszámlálást. Készült erre a hatalom is az eddigiekhez hasonló módon, de a magyar pártok, a sajtó is. Parlamenti javaslatokkal próbálták ésszerűbbé tenni a népszámlálás módszereit, hogy kivédhetők legyenek a törvénytelenségek. "A Prágai Magyar Hírlap egyik vezércikke arra hívta fel a magyar lakosság figyelmét, hogy olyan heterogén összetételű államban, mint amilyen Csehszlovákia is, a népszámlálásnak elsősorban politikai, nem pedig tudományos jelentősége van. A kisebbségi jogok ugyanis Csehszlovákiában az egyes nemzeti kisebbségek számbeli erejének függvényei." (81-82.) Már a számlálóbiztosok kinevezésével megszegték a törvényt, olyan számlálóbiztosokat nevezve ki, akiknek többsége nem ismerte a nemzetiségek nyelvét. Egyébként létezett egy titkos utasítás is: "A számláló funkcionáriusok kinevezésénél irányadó elvnek kell lenni, hogy az államhűségi szempontból teljesen megbízható és csehszlovák nemzeti szempontból is megbízható egyének kapjanak megbízást." (88.) Az államhatalmat és többségi társadalmat hármas cél vezette a népszámlálás során: 1) A szórvány eltüntetése; 2) Vegyes vidékek többségivé tétele; 3) Tiszta magyar vidéken is jelentős szlovák elem kimutatása. (86.) Vagyis a szlávosításai törekvéseket népszámlálási adatokkal akarták alátámasztani. Az összeírás lebonyolítása a sérelmek sokaságát hozta nyilvánosságra: névelemzés, "makacskodók" megbüntetése, "hamis adatok szolgáltatása", illetve a számlálóbiztosok "tudatos félrevezetése miatt". Néhol a magyarságot tanúkkal kellett igazolni, amire a hatóság ellentanúkat állított stb. Két hét alatt több mint 6000 írásban beadott megalapozott tiltakozást regisztráltak a magyar pártok irodáin � valójában ennek sokszorosa lehetett a törvényszegések száma. Mivel a külföldi � olasz, angol, holland stb. sajtó is foglalkozott a népszámlálási törvénytelenségekkel, ezért maga a belügyminiszter a hivatalos sajtónak adott nyilatkozatban veri vissza "az állítólagos törvénytelenségeket". Minden ilyen hír "alaptalan és tendenciózus". (99.) A népszámlálás hivatalos adatai szerint Szlovákia magyarsága 571 ezer, Kárpátaljáé pedig 109 ezer fő. Mivel az előző népszámláláshoz viszonyítva a magyarság száma több mint félszázezerrel apadt, a statisztikai hivatal szükségesnek tartotta ezt megmagyarázni, azzal, hogy az elmagyarosodott szlovákok tértek vissza utóbb eredeti anyanyelvükhöz. A csehszlovákiai magyarság számának negatív alakulásán belül a nagyobb városok � egykori magyar kulturális központok � kiemelt helyet foglaltak el, ezért a magyarság százalékos aránya a négy legnagyobb városban így alakult: Népszámlálás éve 1910 1921 1931 Pozsony 40.5 23,6 16,1 Kassa 75,4 22,1 17,9 Ungvár 80,3 38,8 17,8 Munkács 73,4 24,1 22,5 1930-ra egyedül Munkácson maradt meg több mint 20% � vagyis a nyelvhasználati joghoz elegendő. (108-109.) Ily módon válhatott 1933. október 21-e a pozsonyi szlovákok számára "örömünneppé", amikor a városi képviselőtestület kimondta a magyarság nyelvhasználati jogának megszüntetését a városban. (109.) Arra, hogy a népszámlálások adatai nem voltak éppen valósak, közvetett adatok utalnak: a harmincas évek elején a helyi választásokon a magyar pártok a magyarság számánál sokkal nagyobb arányú szavazatot szereztek, sok városi tanácsban a magyar pártok voltak a legerősebbek. 1938-39-ben Csehszlovákia felbomlott, és az 1938. november 2-i bécsi döntéssel Magyarországhoz visszakerült területeken az 1938. decemberi népszámlálás 879 ezer magyart talált, és az önállósuló Szlovákiában is maradt még 57 ezer. (119-120.) (Ez együtt több, mint az 1930-as népszámlálás eredménye.) Szerzőnk, mivel bevallott célja szerint az 1918-1945 közötti időszak nemzetiségi adataival foglalkozik csak, a második világháború utáni fejlődést csupán dióhéjban vázolja: az 1945-ös áprilisi kassai kormányprogram Szlovákia teljes magyartalanítását tűzte ki célul, a magyarság kollektív bűnösségére hivatkozva. De amit a németekkel teljes mértékben sikerült elérni, azt a magyarokkal csak részlegesen: 70 ezer magyart erőszakkal kitelepítettek Magyarországra; 6 ezer elmenekült; 50 ezret deportáltak Nyugat-Csehországba. Erőltették a reszlovakizációt, aminek eredményeként 410820 személyre vonatkozó reszlovakizációs kérvényt adtak be. 1947 végéig a kérvényezetteknek mintegy felét szlovákká nyilvánították. Szlovák nacionalista felfogás szerint: "A reszlovakizáció fogalmán a szlovák nemzetnek az a törekvése értendő, hogy visszaszerezzük mindazt, ami eredetileg a mienk volt, de amit a mi kis nemzetünk számára módfelett mostoha időkben elveszítettünk." (129.) A háború utáni népszámlálások a magyarság számának lassú gyarapodásáról, majdnem stagnálásáról árulkodnak. A valóságban a homogenizáció, beolvasztás nyíltan kimondható és kimondott voltak az 1960-as és 1970-es években: "A nemzetiségi beolvadás, amíg önkéntesen történik, haladó jelenség..." (Idézet egy 1966-os szaktanulmányból.) A szlovákiai nemzetiségi fejlődés számos esetben az erdélyihez hasonló jelenségeket produkál(t). Ha a két szerző művét párhuzamba állítjuk, akkor dicséretes mindkettő alapossága, tájékozottsága, az óriási mennyiségű feldolgozott, értelmezett statisztikai adat, a mellékletekben és jegyzetekben közölt információ. Varga E. Árpád tanulmányán látszik, hogy szerzője nem kisebbségi sorban él. Ez munkájának előnyére válik, mert így külső szemlélőként, tárgyilagosan látja és közli a tényeket. Popély Gyula írásán néhol érződik a kisebbségi sorsból fakadó pesszimistább hangulat. De előnye az, hogy a kisebbségi állapotot belülről ábrázolja kitűnő terep- és helyzetismerettel. A kisebbségi kérdés nem idő, nem pénz kérdése, hanem politikai (minőségi � minősítő) kérdés, mert ha a többség éppen a kevesebbek � tehát gyengébbek rovására próbál többnek látszani, ezáltal önmagát minősíti. A kisebbségi kérdés gyökerei a történelemből erednek, éppen ezért legalább akkorát vét az, aki a jelent téveszti össze a közelebbi vagy távolabbi múlttal, mint aki a jelent vetíti vissza a régmúltba. László László Forrás: kia.hu Ébredő autonómia-törekvések Felvidéken tovább >>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés