Hírek : Néhány gondolat a nagykorúvá lett Szlovákia dicső és ősi történetéhez – II. rész: Hunyadi Mátyás, a szlovák király |
Néhány gondolat a nagykorúvá lett Szlovákia dicső és ősi történetéhez – II. rész: Hunyadi Mátyás, a szlovák király
2012.03.24. 20:49
Újabban különböző külföldi weblapokon és kiadványokban rendkívüli módon megnőtt az érdeklődés Magyarország, illetve a magyar-szlovák több évszázados együttélés története iránt. A napokban egy bizonyos Karmit Weiss nevű „turisztikai szakértő” közölt igénytelen, felületes, hazug és történelmileg hiteltelen összefoglalót a közép- és újkori „Szlovákia” históriájáról, amelynek ténybeli tévedéseire és rosszindulatú hazudozásaira reagáltunk is ezen – eredetileg nem e szándéktól vezettetve írott – sorozatunk első részében (lásd itt).
Minthogy azonban a finn külügyminisztérium honlapján a jelek szerint egy kis magyar történeti összefoglalót indítottak a magyar történelem meghamisítása és nemzetünk európai lejáratása céljából, nem mulaszthatjuk el – különösképpen a magyarországi diplomácia eddigi mélységes hallgatásának figyelembevételével –, hogy ne szembesítsük a – nyilvánvalóan szlovák informátorok híradásai alapján dolgozó – finn szerzőket a valós históriai tényekkel.
Kapcsolódó:
"Szlovákia" története a finn külügyminisztérium szerint
Szlovákia területét már az 5. században szlávok lakták. Az első nyugati szláv államalakulat a 7. században jött létre (Szamo Birodalom) a területen. A 8. században pedig a Nyitrai Fejedelemség és Morvaország egyesülésével létrejött a Nagymorva Fejedelemség, melyet az első szlovák államalakulatnak tekintenek.
Az első nyitrai fejedelem, Pribina felépítette az első római katolikus templomot Nyitrán 828-ban, majd az egyházi szláv (nyelv) fejlődésére nagy hatással voltak a Thesszalonikiből Nagymoráviába érkező Cirill és Metód.
Nagymorávia azonban a 10. századtól magyar elnyomás, iga alá került, mely egészen Csekszlovákia megszületéséig tartott. Először Magyarország, majd az Osztrák-Magyar Monarchia tartománya volt Felső-Magyarország néven. Az 1526-os török támadás utáni időkben Szlovákia egy része török uralom alá került.
A török támadás(ok) idején a magyar országgyűlés Bratislavában gyűlt össze, melyet 1920-ig szlovákul Presporoknak, magyarul Pozsonynak, németül Pressburgnak hívtak. Napjaink Bratislavája volt 11 magyarországi uralkodó koronázóvárosa. A város csak a második világháború után lett többségében szlovák nyelvű.
A szlovák nemzeti ébredés az 1800-as évek második felében kezdődött, részben válaszként a magyarosításokra. A nemzeti identitás megszületésére hatással volt a papság, mely a népi műveltetés mellett a szlovák nyelv fejlesztésére is törekedett.
A szlovák nemzeti mozgalom vezetője, L'udovít Stur író 1843-ban kodifikálta a szlovák nyelvet a középszlovák nyelvjárás alapján. A szlovákok első politikai programja az 1861-ben kiadott "Memorandum slovenského národa" volt, melyben követelték a szlovák mint saját nemzet elismerését és annak hivatali és iskolai bevezetését. Az 1800-as évek végén elkezdték bezárni a szlovák nyelvű iskolákat, 1907-ben pedig az iskolai oktatás nyelve a magyar lett. Mivel nem létezett általános választójog, a szlovákoknak nem volt valódi erejük, hogy hatással legyenek a politikai életre. A magyar politikába és a saját létükben elégedetlen szlovákok kivándoroltak Észak-Amerikába, Pittsburg lett a központjuk.
Az első világháború lehetőséget adott a szlovákoknak, hogy kiváljanak az Osztrák-Magyar Monarchiából, és megalakítsák a bohém-morva egységállam Csehszlovákiát (1918. október 28-án kiáltották ki az államot).
Államalapítónak tekintik a két első elnökön (Tomás Garrigue Masaryk, Eduard Benes) kívül M. Rastislav Stefánikot is. Magyarország (azonban) nem volt készen (lelkileg), hogy lemondjon Szlovákiáról, ahogy a versaillesi békekonferencia elrendelte, ezért 1919-ben rátámadt Szlovákiára. 1920-ban a trianoni békében húzták meg a két ország közti határokat.
Csehszlovákiának 1921-ben 13,6 millió lakosa volt, ebből 51% csehnek, 23% németnek és 14% szlováknak mondta magát (magyar meg egy sem, ugye - a szerk.).
A magyar és a finn nép közti kapcsolatokról
A magyarok és a finnek közti kapcsolatok az 1800-as évek végi (finn) nemzeti ébredés idején kezdődtek, mikor a nyelv és a nemzeti tudományok történelmi okokból új jelentőséget nyertek. A nyelvészek között szoros együttműködés kezdődött meg, mely más tudományágakba is beférkőzött.
A második világháború utáni európai politikai helyzet új lehetőséget teremtett az országok közti kapcsolatnak, mely megerősítette a korábbi különleges viszonyt. Finnország volt hosszú ideig az egyetlen nyugati ország, ahova a magyaroknak nem kellett vízum. A vízumkényszer 1970-ben szűnt meg.
Forrás:
(Mervi)
Kapcsolódó: "Szlovák királyok" - eltávolították a történelemhamisító szövegrészeket a finn egyetem honlapjáról
Olvasónk írja:
Örömmel jelentem, a Kuruc.infón sérelmezett, magyarokat sértő írásokat eltávolították a finnek.
A szlovákos részből kikerült a "szlovákok adtak magyar királyokat" és a "szlovák nyelv erősen hatott a magyar nyelv szókincsére" ("Kuitenkin Slovakia ehti olla tuhat vuotta osa Unkarin valtakuntaa, jossain historian vaiheessa jopa sen ainoa osa." és nincs folytatás); a külhoni magyarokat leemigránsozó részt pedig nyelvi kisebbségre javították (bár etnikaira kellett volna). ("Esimerkiksi joissakin Unkarin naapurimaissa unkaria opetetaan lähinnä unkarilaisen kielivähemmistön lapsille, joille unkari ei olekaan vieras kieli vaan äidinkieli;")
Csak így tovább!
(Mervi)
Ismeretes, hogy a magyarországi finnugor tanszékek milyen módon szennyezik a magyarok történeti tudatát, elhintve az emberekben, hogy ők valamiféle finnugorok lennének.
Ezen tanszékek és az ott végzettek túlnyomó többsége tudatlansággal, amatörizmussal és hasonló gyűlölködésekkel illetik azon embereket, akik kétségbe merik vonni a finnugrizmus tanát. Szerintük a finn, észt, lív, izsórok, hantik, manysik a magyarok rokonnépei lennének.
De kik is ezek az illetők és milyen célokat szolgálnak? Nyílt titok, hogy a finnugor tanszékek oktatóinak 90%-a a balliberális érdekkörökhöz tartozik, Finnországban pedig az elmúlt hónapokban különféle konferenciákat szerveztek annak bizonyítására, hogy Magyarországon fasiszta diktatúra épül (illetve már van).
De ez csak egy mellékes szál. Vajon mit gondolnak a finnek a magyarokról? Erre ad választ a Jyväskylä Egyetem honlapja. Eszerint: "Szlovákia 1000 évig volt Magyarország része, egy ideig Szlovákia volt Magyarország. Szlovákok adtak magyar királyokat és a szlovák nyelv nagy hatással (sic!) volt a magyar nyelv szókincsére."
Egy másik olvasónk fordítása szerint: "Szlovákia annak idején a Habsburg Osztrák-Magyarország központi vidékéhez tartozott (...)." "Szlovákia mintegy ezer évet volt a Magyar Birodalom része, sőt, a történelem egy szakaszában az ország egyetlen része. Voltak az országnak szlovák királyai is, s a szlovák nyelv erősen hatott a magyar szókincsre."
Le lehet vonni a következtetést. Ha már a "testvérek" is így gondolkoznak rólunk, mit gondolhat saját magáról egy felvidéki elnyomott, szlovákosodásra kényszerített magyar testvérünk?
Frissítés: Kiegészítés a vitához
Mivel élénk vita alakult ki arról, mit is gondolnak a finnek a külhoni magyarokról, mindenképpen szükség van némi kiegészítésre. Természetesen nem lehet belátni minden finn ember agyába, mit gondol a kérdésről, ezért van szükség arra, hogy valamilyen finn állami vonalat keressünk. Egy egyetemi honlap természetesen maximum a saját egyetemi városában lehet mértékadó, nem lehet egy hatalmas méretű országra kiterjeszteni azt, amit ír. De mi van akkor, ha egy fő állami szervezet fogalmaz meg hasonló gondolatokat?!
A finn állami fő ösztöndíjelosztó intézmény (CIMO) honlapján jelent meg egy érdekes közlemény a magyar nyelv Magyarországon kívüli oktatásáról. Az anyagot a Finn-Magyar Társaság (Marjatta Manni-Hämäläinen) készítette. Ebből egy idézet: "A kiindulópontok a magyar nyelv tanításához a különböző országokban igen eltérőek lehetnek. Például egyes, Magyarországgal határos országokban a magyar nyelvet emigránsok gyerekeinek kell tanítani, akik számára a magyar anyanyelv."
Mi abból a tanulság, hogy egy magyar baráti társaság ilyet képes leírni? Ezt rá kell bízni az olvasókra.
Marjatta Manni-Hämäläinen elérhetősége: marjatta.manni-hamalainen@suomiunkari.fi
(Mervi)
(Kuruc.info)
|