Tisztelünk és szeretünk benneteket, és felnézünk rátok.

S nekünk is rettenetesen fáj, amikor Magyarországon élő, de magyar identitással nem rendelkező egyének épp titeket bántanak. Higgyétek el, még mindig sok millióan gondoljuk mi ezt így. Azok, akik benneteket románnak (szlováknak stb) neveznek, itt élnek ugyan Magyarországon, de nem szeretik a hazájukat, annak múltját nem ismerik, és nem jelent nekik semmit az, hogy magyarok, mégpedig azért mert sokuk egyáltalán nem is az, még genetikailag sem.

Ne feledjétek, hogy a csonka országrészben is sokféle nemzetiség él együtt, akik magyarul beszélnek ugyan, de a magyar identitásuk elveszett. Ők azok, akik kinevetik a szomszédjukat, ha az kirakja a magyar zászlót a házára (Pesten!!!), és kigúnyolják azt, aki büszke a magyarságára. És nagyon sok köztük az újságíró, üzletember, művész, tévés személyiség, politikus is.

Tudnotok kell, hogy Magyarország valószínűleg az egyetlen olyan állam a világon, ahol a hazafiságot tűzzel-vassal üldözték 45 évig, sőt, talán azóta is, csak most nem tűzzel és vassal, hanem furfangosabb módszerekkel teszik ezt.

Mialatt még a kommunista országokban is erősítették a nemzeti érzést 1945-1990 között is (pl Romániában is) Magyarországon az a világszinten egyedülálló helyzet állt fenn, hogy tilos volt büszkének lenni a nemzetünkre, 45 évig TILOS, abszolút tilos volt Trianonról, Erdélyről beszélni, azt a szót, hogy székely, otthon hallottam először, az iskolában soha. Nem hallottuk azt a szót, hogy „Felvidék, mert ha iskolai kirándulásra mentünk innen Pest megyéből Zólyomba vagy Kassára, akkor azt úgy kellett mondani, hogy „megyünk a csehekhez. És persze Zólyomban egy betű nem jelezte azt, hogy Balassi ott született, mert csak cseh és szlovák feliratok voltak mindenütt.

Úgy neveltek fel itt több nemzedéket a 60-as, 70-es, 80-as években, hogy azt higgyék, Erdély az Románia és ott románok laknak. Még a 80-as években is rendőrök verték meg azokat Pesten, akik március 15-ét meg merték ünnepelni valamelyik szobornál.

Vajon lehet azon csodálkozni, hogy a 45 év agymosás nyoma még ennyire látszik?
Lehet ezen csodálkozni, ha a Magyar Tudományos Akadémia a mai napig is kirekeszti és nevetség tárgyává teszi azon tudósokat, akik tagadni merik a finnugor elméletet? Igen, tudjatok róla, hogy a Magyar Tudományos Akadémia még mindig azt sulykolja, hogy a szkíta-hun rokonság csak mese, és semmi közünk Attilához.

Én a 80-as években jártam iskolába, és csupa olyan dolgot kellett tanulnom a saját országomban, hogy a magyarok egy műveletlen, igénytelen, durva, nomád nép volt, akik loptak, csaltak, raboltak, mi magyarok egy kis senki nép vagyunk, örüljünk, ha Európa befogad minket, legközelebbi rokonaink a manysik, és 896-ban a szlávoktól vettük el az egész Kárpát-medencét, ők voltak itt előbb, mi csúnya módon becsaptuk őket, minden szavunk szláv szó, a magyar az egy kis semmi nyelv, a nép meg egy semmi nép.

Komolyan mondom, hogy mi csak ezt hallottuk az iskolában még a 80-as években is. Kádár elvtárs jól elintézte ezt az országot, széttiporta büszkeségét és öntudatát, elérte, hogy szégyellje a származását, és kb a lakosság feléből szépen ki is irtották a nemzeti érzést.

Ehhez a körülményhez jött még az, hogy 89-90 körül tömegével települtek át erdélyi magyarok, akiket az agymosás ellenére is nagyrészt nyitott szívvel fogadott az anyaországi lakosság. Csakhogy ott valami nagyon el lett rontva, mert sokan az áttelepültek közül nem jó hírét keltették az erdélyi magyarságnak.

Én személy szerint is több olyan személyt ismerek, akik 1989 körül jöttek át, és úgy érezték, nekik itt minden jár. Sokan kaptak lakást, berendezési tárgyakat, és személyesen ismerek olyat, akinek az én családom segített, de pár évvel később az utcán elment mellettünk köszönés nélkül. Ismerek olyat is, aki szintén kapott lakást, és fel volt háborodva, hogy nem színes tévétt adtak hozzá, hanem fekete-fehéret. Miközben az anyaországiak közül senki nem kapott ingyen akkor semmit.

Nem túlzok, sőt. Ez mind tény, és az igazsághoz ez is hozzátartozik. Tehát míg 1988-ban még tömegek vonultak a budapesti Hősök terére az erdélyi falurombolás ellen tiltakozva, 90-ben már sokan csak azt látták, hogy rengetegen jöttek át Erdélyből, köztük nem egy olyan, aki csak igényelt, de meg nem köszönt semmit, ezzel rossz hírét kelve az áttelepültek becsületes többségének, illetve a szülőföldjükön maradtaknak.

Láthatjátok hát, hogy több körülmény összejátszása ez a helyzet , ami valószínűleg egyetlen más népnél sem fellelhető. Viszont az sem, hogy így elbánjanak egy európai országgal, mint velünk 1920-ban.

Én mégis azt mondom Nektek, az elszakított országrészekben élő Testvéreinknek, hogy tartsatok ki, és egyáltalán ne foglalkozzatok azokkal, akik csak magyarul szólnak és írnak, de szívükben semmi közük a magyarsághoz., akiknek a dédapját vagy ükapját akkor fogadták be ebbe az országba, amikor a ti őseitek már évezredek (bizony évezredek!!!) óta azokon a helyeken éltek, ahol ti ma.

Hogy jönnek ők ahhoz, hogy titeket bántsanak, titeket, akik a kisebbségi sorsban is így összetartotok, és őrzitek a nyelvet, kultúrát, történelmet, akik hisztek még apáitok örökségében, ahogy Baricz Gergő is énekelte.

Kérlek benneteket, ne azokra tekintsetek, akik ellenetek szólnak, hanem ránk nézzetek és gondoljatok, ha az Anyaország jut eszetekbe. Ránk, akik még vagyunk sok milliónyian itt, és veletek együtt érzünk, veletek sírunk és amennyire erőnkből telik, meg is védünk, és szívesen fogadunk benneteket, éljetek bár Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken, vagy a Vajdaságban.

Ani, Magyarországról

(A levél hozzászólásként érkezett Bayer Zsolt Gyergyóalfalu című publicisztikájához) 

Erdély Ma ( www.erdely.ma )

Kapcsolódó:

Gyergyóalfalu

„Azért, mert román g…i azért.”

A Facebookon olvasható a fenti mondat, egy bizonyos István Jeromos Tóth írta oda, mégpedig azért, mert az X faktor című műsorban Baricz Gergő jutott tovább a párbajban Kovács Vera helyett. A kérdés pedig feltevődött, hogy akkor miért Gergő, s miért nem Vera, mire István Jeromos Tóth megtalálta a választ: „Azért, mert román g…i azért.”

Baricz Gergő Erdélyből jött a műsorba, Gyergyóalfaluból.

Gyergyóalfalu templomának kapuján olvasható egy évszám: 1213. Ha másból nem, ebből azért sejthetjük, hogy Gyergyóalfalu nem éppen fiatal település. Aztán itt van ez az affér a János Zsigmonddal is, ugye. Arra gondolok, amikor az unitárius hitre tért János Zsigmond fejedelem eldöntötte, hogy ő bizony áttéríti Csíkszék, Gyergyószék és Kászonszék népét is az új vallásra.

1567 pünkösd szombat volt, amikor János Zsigmond fejedelem óriási had élén megérkezett Csíkba. Könnyűnek ígérkezett a térítés, ekkora haddal, csak hát a fejedelem nem számolt a gyergyóalfalui plébánossal, István atyával. Rosszul tette. Mert István atya mozgósította a falu s Csík katolikus népét, akik ellene álltak János Zsigmondnak, s a Tolvajos-tetőn megfutamították az erőszakos térítőt. A csata alatt a csíksomlyói kegytemplomban imádkoztak az asszonyok és a gyermekek Babba Mária előtt, s kérték a Szűzanya segedelmét. A Szűzanya segített, Csík katolikus maradt, s e győzelem emlékezetére tartják mai napig a csíksomlyói búcsút. (Persze az unitáriusok szerint mindez csak legenda – de ha legenda, hát legenda. Annyi baj legyen…)

Amúgy ha valaki elvetődik Gyergyóalfaluba, ne mulassza el megtekinteni a templomot, s a templomkertben azt a zászlótalapzatot, amelyet 1942-ben állíttattak a faluból Budapestre származottak. A talapzat felirata így szól:

„Ember vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad.”

No, mindezt csak azért mesélem, hogy legyen némi fogalmuk, honnan is jött mihozzánk ez a Gergő gyerek, ez a „román g…i.”

Onnan jött. Gyergyószékből. Onnan jött, s hozott magával valami ottani tisztaságot s levegőt, s hozta nyelvünk romlatlanságát. Mikor egy kérdésre válaszolva azt mondta, „nagyon örülök, hogy eljuttam idáig”, megint megmelegedett a szívem. Mert hát így mondják arrafelé, hogy „eljuttam”, s nem pedig eljutottam… De ez is mellékes. Ez is csak az élet s a megmaradás…

Néztem, hallgattam Baricz Gergőt, ezt a legkisebb királyfit, s eszembe jutott minden erdélyi utam. A sok megköszönhetetlen, meghálálhatatlan mindenség, amit ott kaptam, őközöttük. S persze eszembe jutottak az onnan való írók, művészek: Mikes Kelemen, Dsida Jenő, Áprily Lajos, Nyírő József, Tamási Áron, Benedek Elek, Bodor Ádám, Ady Endre, Jékely Zoltán, Kányádi Sándor, Sütő András, Lászlóffy Aladár, Reményik Sándor, Szi­lágyi Domokos, Tompa László, Wass Albert, Páskándi Géza, Szervátiusz Tibor, Kós Károly. S a Bolyai testvérek. Apáczai Csere János, s a Házsongárd halhatatlanjai…

„A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.”

S eszembe jutott a román jégkorong-válogatott, amely magyar nemzetiségű srácokból áll, s akik a minap Csíkszeredában a magyar válogatott elleni mérkőzésen elénekelték a magyar Himnuszt. Aztán elverték a magyar válogatottat négy egyre. Tánczos Barna, a Román Jégkorong-szövetség elnöke pedig ezt mondta, mikor kitört a botrány: „Senki sem tehet róla, hogy Csíkszeredában a magyar Himnuszt éneklik szívesebben.”

S az is eszembe jutott, hogy mennyivel élhetőbb hely lenne ez a maradék ország, ha mind itt lennének az erdélyiek, s mind nem lennének itt az István Jeromos Tóthok. Mert őmiattuk olyan elviselhetetlen sokszor a létezés errefelé. Úgyhogy: Isten hozott Baricz Gergő. Bocsáss meg nekünk…

Bayer Zsolt
Magyar Hírlap 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.