Pusztuló mozaikA Káthiszma (κάθισμα) görög szó, amelynek jelentése magyarul: „az ülés”. A középkori szentföldi keresztény hagyomány az apokrif Jakab proto-evangélium, vagy magyarul, Jakab elő-evangélium néhány versére alapozva úgy tudja, hogy ezen a helyen, a Jeruzsálem és Betlehem közötti országút mentén ült le megpihenni az áldott állapotban, közvetlen szülés előtt levő Szűzanya, amikor Szent Józseffel együtt az összeírásra vonatkozó császári fölszólításnak eleget téve a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe igyekezett. A kanonizált evangéliumokban és más újszövetségi iratokban Szűz Mária út közbeni megpihenéséről, „leüléséről” nincs említés.
A megváltásra váró Káthiszma romjai
A Szűzanyának a Betlehembe vezető országút mentén, pontosabban egy út melletti sziklán történt megpihenésének, ülésének (káthiszma) történetét és föltételezett helyét a Kr. u. II. században keletkezett, s az átlagos hívő keresztények számára sem nagyon ismert apokrif, tehát az Újszövetség kanonizált iratai közé nem fölvett Jakab elő-evangéliumból merítették: „Mikor útjuk felére értek, ezt mondta neki (Szent Józsefnek – H. J.) Mária: Vegyél le engemet a szamárról, mert az, aki bennem van, figyelmeztetett, hogy érkezik. Akkor levette őt a szamárról, és így szólt hozzá: Hová vigyelek téged, hogy rejtve maradjon szégyened, hiszen sivatag ez a hely?” - olvasható kisebb módosításainkkal a Ladocsi Gáspár fordította, s 1980-ban a Szent István Társulat kiadásában megjelent Jakab elő-evangéliumban (17. rész 3. vers). Más fordításokban a fenti idézet kiegészül a következővel: „S Mária másodszor is így szólt Józsefhez: Vegyél le, mert az, aki bennem van, már nagyon szorongat engemet.”
A Káthiszma-szikla középütt
Szűz Mária szülési fájdalmai és a Jeruzsálem-Betlehem országút mentén való megpihenése, „leülése” a középkori és a későbbi zarándokok szemében nagy jelentőségű szent hellyé változtatta a történet helyszínét. A Jakab elő-evangélium szövegét később, már a kereszténység első századaiból fönnmaradt egyéb, jórészt szóbeli hagyományra alapozott források is kiegészítették. Az 1992-ben föltárt Káthiszma templom és kolostor egyik pompás mozaikpadlóján nem véletlenül egy óriási és mellette két kisebb pálmafa van megjelenítve. A Jakab elő-evangéliumon kívül a szentföldi keresztény szájhagyományból is ismert történet szerint a szamárháton ülő Szűzanya útban Betlehembe az országút mentén figyelmes lett egy terebélyes pálmafa alatti sziklára, s kérte Józsefet, álljanak meg, hogy kicsit leülhessen megpihenni. Szent Józsefnek mondta, hogy szakítson neki a szikla fölötti fa gyümölcséből, ám az nem érte el a túl magasan érő datolyát. A fa azonban egyszer csak lehajlította az ágait, így József kényelmesen leszedhette róluk a gyümölcsöt. A mesés történet kiegészül még azzal is, hogy a szikla mellett hirtelen forrás fakadt, és Mária annak vízével csillapította a szomját.
Jézus, Szent József és Szűz Mária jelképe
Az 1992-ben föltárt Káthiszma templom és kolostor padlózata márvánnyal és színes mozaikkal volt díszítve. Az igen ízléses és míves mozaikpadlózatból majdnem összefüggő részletek, szinte teljes épségben kerültek napvilágra az ásatások során. Egyik nagyobb méretű mozaikpadló központi díszítőeleme a pálmafa, s mellette jobbról és balról egy-egy kisebb pálmafa. A keresztény ornamentika értelmezése szerint a középső, a nagy pálmafa Jézust, míg a mellette levő két kisebb Szűz Máriát és Szent Józsefet van hivatva megjeleníteni. A pálma a Szentföldön, és általában a Földközi-tenger térségében már a Krisztus születése előtti időkben is az élet, a győzelem és az életfa jelképe volt. Az ókeresztény művészetben szokás volt pálmafával megjeleníteni Jézusnak a halál fölött aratott győzelmét. A keresztény hagyomány szerint nem sokkal a „káthiszma”, a Szűzanya megpihenése, „ülése” után, az Egyiptomba való menekülés során a Szent Család szintén egy pálmafa alatt pihent meg, amikor annak ágai a kis Jézus ráhatására ott is lehajolnak, hogy a menekülők ehessenek datolyát. A jelenetet a magyar egyházművészetben a bártfai Jézus születése-oltáron láthatjuk.
A pálmás mozaik föltárása
A Jeruzsálem és Betlehem között föltárt Káthiszma templom és kolostor mozaikmezői rendkívül gazdag növényi és mértani mintát vonultatnak föl. Az uralkodó szín a sárga, zöld és a piros, illetve ezeknek árnyalatai. A legtöbb mozaikmezőt hajfonatos díszítés keretezi. Uralkodó elem még a szőlőfürt, nem véletlenül, mert a Szűzanyát már a korabeli egyházatyák is a többi között a szőlőtőhöz hasonlították: Jézust úgy érlelte a méhében, mint a tő a szőlőfürtöt. Mária később ezért vált a szőlőművelők védőszentjévé. A Káthiszma templom déli, tehát a Betlehem felé eső egyik helyisége mozaikmezőjének négy sarkában egy-egy bőségszaruból a halhatatlanság jelképe, az akantuszlevél indul ki, s fölötte az indák, kacsok alkotta medáliákban szőlőfürtök díszlenek.
Mozaikmező a déli kápolnában
Bargil Pixner német bibliakutató, történész 1991-ben, egy esztendővel a Káthiszma templom romjainak föltárása előtt adta ki a Wege des Messias und Stätten der Urkirche (A Messias útjai és az ősegyház színhelyei) című könyvét, de a föltárás után az angol kiadásba már belefoglalta a Káthiszma templomról időközben ismertté vált részleteket is. Pixner hangsúlyozza: az efezusi zsinaton, Kr. u. 431-ben mondták ki azt, hogy Szűz Mária Istenszülő, görögül Theotokosz. Így aztán a Kr. u. 456-ban fölépült Káthiszma templomot és kolostort Maria Theotokosz-nak, Istenszülő Máriának nevezték el. Ebben az időben Jeruzsálemben élt egy Ikelia nevű jámbor és tehetős asszony, aki elhatározta, hogy templomot és kolostort építtet arra a helyre, ahol az Istenszülő Szűzanya útban Betlehembe megpihent. Ikelia egy befolyásos császári hivatalnok özvegye volt, s Szküthopoliszi Cirill írja róla a Vita Theodosii (Theodosziosz élete) című művében, hogy „gazdag volt az e világi javakban, de még tehetősebb Krisztus követő életvitelében”. Kr. u. 456-ban, Juvenalis jeruzsálemi pátriárka hivatali idejében (Kr. u. 422-458) a gazdag özvegy, Ikelia építtette tehát a Káthiszma nevű csodálatos nyolcszögű dómot a Szűzanya pihenőhelyéül szolgált szikla fölé.
Bőségszaruból kinövő szőlőfürt
Ikelia szerzeteseket is állított a Káthiszma templom és kolostor vezetésére, akik a jámbor özvegy kezdeményezésére a történelemben először ott ünnepelték meg Jézusnak a jeruzsálemi templomban történt bemutatása emléknapját. Ikelia még több szerzetest kívánt szolgálatba állítani a Káthiszma templomban és kolostorban, s ennek érdekében a jeruzsálemi Dávid tornya közelében élő, nagy tiszteletnek örvendő Longinus apáthoz fordult. Az idős Longinus tanítványa volt a Kr. u. 450 körül Kappadókiából Jeruzsálembe érkezett Theodosiosz. Ikelia Longinus javaslatára és ajánlása nyomán elhívta Theodoszioszt a Káthiszma kolostorba, ahol szép hangja miatt eleinte kántorként is működött. Ikelia halála után Theodosziosz lett a kolostor intézője.
Akantuszleveles oszlopfő a fűben
A nyolcszög alapterületű Káthiszma a Szentföldön eddig föltárt legnagyobb keresztény templom. Az építmény három centrikus, nyolcszög (oktogon) alapterületű beltérből áll. A legbelső oktogonális beltér kellős közepén, az egész épület középpontjában van egy szabálytalan alakú sziklatömb, a káthiszma, azaz, az ülés, amelyen Szűz Mária megpihent. A sziklatömbnek helyet adó nyolcszögű térséget először négyszögletes, majd később huszonnégy darab kerek tartóoszlop határolta, illetve választotta el a középső, a templom legkeskenyebb térségétől. A középső nyolcszögű, kerengőszerű térsége, valójában ambulatóriumként szolgált, ahol a zarándokok körbe-körbe járva az oszlopok között betekinthettek az építmény centrális középpontjában levő sziklára. A külső oktogonális térség különböző feladatokat ellátó helyiségekre volt osztva: voltak itt négyzet- és téglalap alapú, apszisban végződő, általában a zarándokok imádkozására szolgáló kápolnák és a szögletekben trapéz alakú kisebb termek. Maga a Káthiszma templom a legtöbb keresztény templomhoz hasonlóan keletelt, s az apszisa magas és nagy méretű volt.
Az északkeleti kápolna
A Káthiszma templomot mintegy másfél évszázaddal a fölszentelése után, Kr. u. a VI. század végén restaurálták és kibővítették, de a Bizánci Birodalom szentföldi uralmának is véget vető muszlim arab hódítás (Kr. u. 636.) után átalakították mecsetté. A templom új funkciójáról tanúskodnak az 1992-ben föltárt mihráb (محراب = a mekkai Kába, tehát az ima irányát jelző fali fülke – H. J.) építészeti maradványai. A mecsetté átalakított Káthiszma egészen a XI. századig volt használatban, s a XII. század vége felé lerombolták, vagy magától összedőlt. Az épület maradványai ezután egyre inkább az enyészet martalékává váltak, míg szép lassan a föld alá kerültek.
A Káthiszma alaprajza
A Kr. u. 456-ban fölszentelt Káthiszma nagy jelentőséggel bírt a szentföldi kereszténység és később az iszlám építészetében. Oktogonális alaprajza arra utal, hogy építész tervezője egy bizonyos személy, vagy esemény megörökítésére szánta. A Káthiszma és a hozzá hasonló építmények mindig a középpontjukban álló, vagy elhelyezett tárgyat emelnek ki. A legbelső részt mindenütt körbefutó, kerengőszerű folyosó övezi, ahonnan az áhítatos hívő minden oldalról megtekintheti imádata tárgyát, a Káthiszma esetében azt a sziklát, amelyen Szűz Mária megpihent.
A Szikladóm alaprajza
A Káthiszma épülete rendkívül hasonlít a tőle huszonnyolc esztendővel később, Kr. u. 484-ben Zenon bizánci császár által a mai Náblusz melletti Gerizim hegyen, valamint ugyanabban az időszakban a Genezáreti tó parti Kapernaumban épített Szent Péter háza-templomra. Az említett, alig három évtizeddel később épült két szentföldi keresztény templom ihletője tehát a Káthiszma volt, s nagy valószínűség szerint az építőmesterei is ugyanazok voltak.
A Szikladóm
A muszlim arab hódítás után, Kr. u. 691-ben a jeruzsálemi Templom-hegyen fölépült (a Szent város bizánci keresztény építészeti csodáinak némi ellensúlyozására – H. J.) az Omár-, vagy Sziklamecset (arabul: Kubbát esz-Száhrá – قبة الصخرة -, a szikla fölé emelt kupola). S mit ad Allah, a Szikladóm középpontjában, akárcsak egykoron a Káthiszma temploméban szintén egy szikla áll. A Szikladóm szikláján a muszlimok hite szerint az El-Burák nevű csodamén patkónyoma látható. A félig embertestű lónak a hátán utazott Mohamed próféta Medinából Jeruzsálembe. A szintén nyolcszög alaprajzú, centrikus belterekből álló Szikladóm szikláját is egy középső kerengő övezi, akárcsak a Káthiszma templomét.
Hering József – Kuruc.info
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum