Köszönhető ez a félévszázados kommunizmusnál ezerszer veszedelmesebb, a huszonkét évvel ezelőtti csillagváltás óta mindent elborító, az embert Teremtőjétől függetlenítő, a hitet a tudománnyal szembeállító, az előbbi elhalását és az utóbbi mindenhatóságát hirdető, a szakrális hagyományok megélésétől, a családi és nemzeti közösséghez tartozás természetes élményétől teljesen megfosztó, ezáltal a legszélsőségesebb individualizmust képviselő liberalizmusnak, amelynek következtében mára már csak a saját hazájukban rezervátumlakókká szorultak őrzik a betlehemi lángot, ápolják eleink ekkori népszokásait, Adyval mélyen kalapot emelve a havas Krisztus-kereszt előtt az erdőn, vele várva és átélve, milyen, amikor „Harang csendül, / Ének zendül, / Messze zsong a hálaének, / Az én kedves kis falumban / Karácsonykor / Magába száll minden lélek.” Odáig süllyedtek még az egykor keresztény civilizációk is, hogy bennük lehet valaki buddhista, szcientológus, holocausthívő, csak keresztény nem, így korántsem humor, keserű valóság bontakozik ki a történetből, miszerint amikor Jézus leszáll a földre, hogy megnézze, mi történt az elmúlt kétezer évben, Londonban bekopog egy házba, és egy kisgyermek nyit ajtót, aki amint meglátja, bekiabál szüleinek, hogy egy vándor van itt, hívjuk be és osszuk meg vele a vacsoránkat, mire ő örül, lám, nem hiába feszítették keresztre, majd Berlinben próbálkozik, ahol szintén bekopog egy külvárosi házikó ajtaján, itt is egy gyermek nyit ajtót, jelezve, egy vándor az, eresszük be, kínáljuk meg valamivel, amire ismét büszke, végül Jeruzsálemben is bekopog egy házba, ahol egy öreg kaftános szakállas ember nyit ajtót, majd hátrakiált, asszony, hozd gyorsan a szögeket, ez már megint itt van!”

Persze a mentális mélyrepülés ma már nem ismer ország- és etnikai határokat, a Második Isteni Személy sorsa gyaníthatóan mindenhol ugyanaz lenne, mint kétezer éve, nem bocsátva meg neki, hogy nem volt egyetemi végzettsége, mégis Mesternek szólították, nem volt orvosi végzettsége, mégis az orvosok orvosának mondták, nem volt hadserege, mégis féltek Tőle, nem voltak szolgái, mégis Úrnak szólították, nem nyert meg egyetlen háborút sem, mégis meghódította a világot, nem követett el semmiféle bűncselekményt, mégis keresztre feszítették, hogy feltámadt és él mindazokban, akik Őt tartják a világ világosságának, a föld sójának, tudván a Szentírás egyetlen mondatával kifejezhető lényegét, miszerint „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3, 16), így ma, amikor a szeretet legösztönösebb testgesztusa, a természetes mosoly vagy nevetés a legtöbbek ajkáról lefagyott, sem feledhetjük, hogy csak CSAK ŐÁLTALA, ŐVELE ÉS ŐBENNE találjuk meg a káoszból kivezető utat. Ezzel az üzenettel kívánunk hírportálunk olvasóinak áldott karácsonyt, boldog új évet és szebb jövőt!

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.