Kettős identitásom Önnek biztosan nem, de sokaknak furcsa lehet, ami nekünk, csabaiaknak teljesen természetes. Évszázadok óta békességben élt a két nemzetiség, a kultúrák, hagyományok egymásba fonódtak, összekeveredtek, mint ahogyan a két nyelv is. Régen sokat nevettem az idős nénik beszédén, amikor tótul kezdték, majd egyre több magyar szót kevertek a diskurzusba, észre sem véve eme „bábeli zűrzavart”.
Sajnos az elmúlt években a politikai érdek e békés együttélésbe is kezd beszivárogni, különösen olyan alkalmak után, amikor a szlovák kormány részéről éri a magyar kisebbséget támadás, és ezt mi, nemzeti érzelmű polgárok helyi szinten nem hagyjuk szó nélkül, kihasználva a lehetőséget a konzulátus előtti vélemény-nyilvánításra.
A magam részéről különösen fontosnak tartom, sőt kötelességemnek érzem ezt a fajta kiállást, hiszen egész életemen keresztül tapasztaltam azt az elfogadást, toleranciát, amely a magyar emberre oly nagyon jellemző. Békéscsaba mindig büszke volt kettős identitására, gazdag kultúrájára, hiszen még a világhírű csabai kolbász sem létezne a jófajta magyar paprika és a tótok szakértelme nélkül!
Mindezeket azért kívántam felsorolni, mert látom, tapasztalom, hogy a magyar nemzet milyen sokat tesz a hazai kisebbségekért, hogyan segíti kultúrájuk, nyelvük fennmaradását, hogyan támogatja nemzeti identitásuk fennmaradását, és ez így van jól. Éppen ezért szomorít el nem csak az a tény, hogy magyar testvéreinknek a Felvidéken megalázó, a szlováktól alacsonyabb rendű státuszban kell küzdeniük a fennmaradásukért, hanem az a tény is, hogy még soha, egyetlen hazai szlovák kisebbségi vezetőt nem hallottam ebben az ügyben megszólalni.
Úgy gondolom, hogy ha egy nemzeti kisebbség olyan megbecsülésben részesül, - a befogadó nemzet szülötteivel azonos jogokkal rendelkezik - mint a Magyarországon élő összes nemzetiség, abban az esetben hazai képviselőiknek - különösen Önnek, Elnök Úr - kötelességük lenne az anyaország kormánya felé kritikával élni, és saját példájukkal érvelve felszólítani vezető politikusaikat a jogsértő intézkedéseik, diszkriminatív törvényeik visszavonására. Mindeddig erre egyetlen példával sem találkoztam.
Felteszem Önnek a kérdést: Ha véletlenül megtörténne, hogy a Békéscsabán élő 99 éves, köztiszteletben álló tanítónő, Opauszki néni nemzetiségi jogait a magyar kormány a szlovákhoz hasonlóan megalázó törvénye értelmében semmibe venné, hajlott kora ellenére az országból elűzné, vajon mit tenne Ön, mit tenne anyaországának kormánya?
Sajnos ez nem fikció, hiszen ez az /fordított/ eset megtörtént Szlovákiában, a Felvidéken, Rimaszombaton a 99 éves Tamás Ilonkával, a többszörösen kitüntetett, aranyplakettes tanító nénivel, akit megfosztottak szlovák állampolgárságától, mert hivatalosan is felvállalta magyarságát.
Gondoljon bele, Elnök Úr, hogy mit érezhet most, élete alkonyán ez az idős asszony, mit éreznek a gyermekei, hogy az édesanyjuknak egy küzdelmes, de tartalmas és példaértékű élet utolsó éveiben ezt a megaláztatást kell megérnie! Mit érezne Ön, ha a magyar törvények az Ön édesanyját tagadnák ki magunk közül?
Megszólal-e a lelkiismerete, megszólalnak-e végre Ön és kollégái sok évi hallgatás után szlovákiai, kisebbségben élő magyar sorstársai védelmében? Sokan várunk régóta erre a pillanatra, lenyelve számtalan békát: Malina Hedvig kálváriáját, a benesi dekrétumok szentesítését, Jan Slota és Robert Fico gyűlölettől fröcsögő magyarellenes kirohanásait, a magyar köztársasági elnök komáromi megalázását, a dunaszerdahelyi magyarverést, és még hosszasan sorolhatnám.
Várunk a hangra, a lelkiismeret hangjára Ilonka néniért és felvidéki sorstársaiért minden jóérzésű szlovák nemzetiségű honfitársunk nevében:
Szabóné Kocziha Tünde, szlovák gyökereire büszke békéscsabai állampolgár
(kuruc.info)
Köszönjük szépen a kiállást kedves Tünde (nemhiába, már a név is predesztinál), s igazán javasolnám, hogy valamelyik (leginkább Jobbikos jöhet persze csak szóba!) európai parlamenti képviselőnk felolvashatná és beterjeszthetné ezt ott kint a "nagy plénum" előtt...talán hatása lenne, bár ez is kétséges!:( De úgy gondolom, ez mindenképpen dicséretes megítélést és példát mutat a magyarság nemes és toleráns jelleméről, igaz, ezt soha nem követte "forró hála" a szóban forgó nemzetek ellenünk való fellépésében....de mindig eljön az igazság pillanata, s ha nehéz is ezeket olykor kivárni, reméljük -más népekkel ellentétben- mi "örökre fennmaradunk"....!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum