| Hírek : Egy nap, amely megváltoztatta a világtörténelmet: 1917. november 7. |
Egy nap, amely megváltoztatta a világtörténelmet: 1917. november 7.
2011.11.07. 16:58
1 917. október 24-én (a latin kereszténység országaiban bevezetett Gergely-naptár szerint november 6-án) este tíz órakor Szentpéterváron – orosz nevén Petrográdon – két ember sétált az egykor úri kisasszonyok nevelőintézetének otthont adó Szmolnij-intézet épülete felé. Egyikőjük, egy leborotvált szakállú és bekötött képű, szemmel láthatólag fogorvoshoz tartó középkorú férfi körözés alatt állott. Egy járőr megállította őket, de nem ismerte fel a magát részeg csavargónak tettető személyt. Pedig ha ekkor letartóztatják, Oroszország, sőt az egész világ története is minden bizonnyal másképp alakult volna a későbbiekben. Az elengedett férfi ugyanis nem más volt, mint Vlagyimir Iljics Uljanov, azaz egyetemlegesen hírhedtté vált, közismert nevén: Lenin.
Lenin 17 esztendei száműzetés után, az 1917-es februári forradalmat követően tért haza – egy lepecsételt vasúti kocsiban, Németország területén keresztül – Oroszországba. Az első világháború a végkifejlete felé közelített, amikor a februári forradalom megdöntötte a cári rendszert és megfosztotta a tróntól minden oroszok utolsó cárját, II. Miklóst (1896-1917), akit az új, Ideiglenes Kormány őrizet alatt tartott Carszkoje Szelóban. A miniszterelnök előbb Lvov herceg, majd júliustól Kerenszkij lett. A februári forradalom után Lenin úgy látta, hogy elérkezett az ő ideje a hatalom megragadására. Áprilisi téziseiben kifejtette, hogy minden hatalmat az újonnan alakuló munkás-, paraszt- és katonaküldöttek tanácsainak, azaz szovjetjeinek a kezébe kell adni. Voltaképpen kettős hatalom létezett ily módon Oroszországban 1917 februárja és októbere között. Az Ideiglenes Kormány tehetetlen volt a nyakába zúduló problémák és gondok súlya alatt. Nőtt a munkanélküliség, elszabadult az infláció, s tömegessé vált a fronton a dezertálás a katonák részéről. A válság megoldására hívták össze október 26-ára a szovjetek második összoroszországi kongresszusát, amelyen a mensevikek (szociáldemokraták), az eszerek (parasztpártiak) és a bolsevikok (kommunisták) képviseltették magukat.
A Szmolnij épületében rendezték be a szovjetek főhadiszállását. Lenin tudta, hogy amennyiben a szovjet kongresszus dönt a hatalomátvételről, úgy koalíciós kormány alakul majd, amelyben, az eleve agrárjellegű Oroszországot tekintve, a bolsevikok kisebbségben lesznek, maga Lenin pedig esetleg be sem kerül a megalakítandó, új kormányba. Ha pedig az Ideiglenes Kormány a helyén marad, és november 12-én megtartják az általa kiírt demokratikus választásokat, úgy a kommunisták ügye végképp elveszett. Ennek megelőzésére titokban összehívta a bolsevik vezetést, hogy rábírja őket arra, miszerint a kongresszus döntése előtt, puccsal vegyék át a hatalmat. Ezért igyekezett október 24-én este, külsejét elváltoztatva a Szmolnijba. A Trockij vezette Forradalmi Katonai Bizottság vállalta a szovjet küldöttek „védelmezésének” szerepét. A puccs végrehajtása már napokkal korábban elkezdődött: október 21-22-én a szovjet nevében Trockij átvette a szentpétervári helyőrség irányítását, csapatai elfoglalták a Néva-parti Szent Péter-Pál-erődöt is, amelynek ágyúit az átellenben lévő Téli Palotára irányították.
1917. október 24-én este mind a kormány székhelyén, a Téli Palotában, mind a szovjetek bázisán, a Szmolnijban a védekezésre készültek. Lenin azonban a fegyveres felkelés mellett szónokolt, s a bolsevik vezetők – Kamenyev kivételével – elfogadták érveit. Így az éjszaka folyamán a vörös egységek módszeresen ellenőrzésük alá vonták a főváros stratégiai fontosságú pontjait és létesítményeit, a pályaudvarokat, postákat, távírdákat, bankokat, hidakat. Ám a Téli Palota állt még. Ennek „bevételére” október 25-én este került sor. A puccs kivitelezése meglehetősen amatőrre sikeredett, Richard Pipes világhírű Oroszország-kutató egyenesen „komédiába illőnek” nevezi a nap eseményeit. A bolsevik mitológia egyik fontos ereklyetárgya, az Auróra cirkáló késve érkezett, noha ágyúinak kellett megadniuk a jelet a végső támadás megkezdésére. A Téli Palota ostroma pedig a Péter-Pál-erődből leadott ágyúlövésekkel kezdődött volna el. Kiderült azonban, hogy a rozsdás ágyúk ócska múzeumi darabok, amelyekkel egyáltalán nem lehetett lövést leadni. Lenin a várakozás idegtépő perceiben fel-alá járkált Szmolnij-beli szobájában, s majd felrobbant tehetetlen dühében.
Közben a Téli Palotában a Kerenszkij-kabinet miniszterei vacsorához készülődtek. Az egykori cári rezidenciát már csak pár száz főnyi katonai erő és egy közel 200 fős önkéntes női alakulat védte. A katonák jó része elment vacsorázni a környékbeli utcákban található éttermek valamelyikébe. Az éppen étkező miniszterek a bolsevikok által küldött, az épület átadására vonatkozó ultimátumot bátran visszautasították. Végre, 21 óra 40 perckor eldördültek az Auróra ágyúi, pontosabban a hajóról egyetlen díszlövést adtak le vaktöltéssel, majd csend lett – ennyi is elég volt, hogy előkelő helyet vívjon ki magának az esemény „Október” mitológiájában. A lövés hallatán a miniszterek ijedtükben az asztal alá bújtak, a női alakulat legtöbb tagja pedig hisztériás rohamot kapott, ezért a palota egyik hátsó termébe kellett vinni őket. A Téli Palota kapui ott álltak őrizetlenül Lenin hívei előtt. A felkelők az épületbe a bal oldali szárnyon található, ún. régi lépcsőkön át – azóta ezeket Október-lépcsőknek nevezik – jutottak be, az Eizenstein -filmben látható monumentális, ún. Ardanszkij-lépcsősoron csend és béke honolt.
A Téli Palota birtokba vétele, és az Ideiglenes Kormány minisztereinek letartóztatása igen udvarias hangulatban zajlott le. A 24 órás szolgálatot teljesítő katonák megkérdezték a benyomuló bolsevikoktól, hogy hová óhajtanak eljutni, esetleg a minisztereket keresik-e a palotában. Ezt követően került sor az Ideiglenes Kormány tagjainak őrizetbe vételére, majd október 26-ára virradó éjszaka, 2 óra 10 perckor a vörösök megállították az órákat, jelezve, hogy megszületett az „új rend” Oroszországban. A fenti eseményekkel egyidejűleg a szovjetkongresszus is megkezdte munkáját. Értesülvén a bevégzett puccs híréről, a mensevikek és eszerek távoztak az ülésről. Trockij a mensevikek vezérének, Martovnak ezt üzente útravalóul: „Eredj oda, ahová tartozol, a történelem szemétdombjára!” A szociáldemokrata politikus így replikázott: „Egy nap meg fogják érteni önök, hogy mekkora bűntényben vesznek részt.” Közben a Téli Palotában a bolsevik szabadcsapatok elképesztő fosztogatásba és vandál pusztításba kezdtek. Felbecsülhetetlen értékű műkincset semmisítettek meg néhány óra leforgása alatt az emberiség egyetemes kulturális örökségéből. Igazán akkor szabadult el a forradalmi hevület és izzott fel a revolúció lángja, amikor a vörös milícia közlegényei rábukkantak a cári rezidenciában a világ legnagyobb borospincéjére. Lerészegedésüket követően még vadabb elszántsággal folytatták a barbár rombolást. Végül maguk a parancsnokok igyekeztek gátat szabni az őrjöngésnek: őröket állítottak a pincéhez, mindhiába. A strázsák rövidesen pénzért kezdték árulni az italokat. A végső megoldást abban látták, hogy szétlövöldözték a palackokat, ám ez sem segített: a Lenin-legények ekkor a csatornából kezdték kiinni a nemes italokat.
Az októberi puccsot Szentpétervár lakosainak többsége észre sem vette, a főváros helyőrségének és munkásainak kb. 5%-a vett benne részt, érdemleges kár és veszteség – eltekintve a „forradalom győzelme” utáni vandalizmus pusztításától – sem az anyagi javakban, sem emberéletben nem esett. 1917 októbere a történelem azon eseményei közé tartozik, amelyet a köréje utóbb szőtt mítosz példátlanul és szinte felismerhetetlenül eltorzított. Köszönhető ez az egyébként kiváló orosz filmrendező, Szergej Eizenstein Október című, a „nagy októberi szocialista forradalom” tizedik évfordulója alkalmából forgatott alkotásának. Eizenstein azt a marxista-leninista prekoncepciót vitte nagyon hatásosan filmvászonra, miszerint a história menetét a néptömegek alakítják, s ő ezt mutatta be – a történelmi hitelesség szempontjából teljesen hamisan – nevezetes filmeposzában. A fentebb már említett művészi, alkotói szabadság folytán került be a köztudatba, hogy a felkelők tömegei a lenyűgözően monumentális Ardanszkij-lépcsősoron át nyomultak be a Téli Palotába. A film statisztái polgárháborús veteránok voltak, akik közül sokan saját fegyvereiket használták a film rögzítése során. Állítólag az Október készítésekor több volt a sebesült, mint tíz évvel korábban. Az egyik palotaőr – kissé szemrehányóan – ezt mondta a forgatás befejeztével, a törmelékeket takarítva Eizensteinnek: "Az emberei a múltkor kevesebb kárt okoztak". Mindenesetre nem árt tudni, hogy az Eizenstein-alkotás játékfilm, nem pedig korabeli dokumentumfilm.
Amennyiben 1917. október 24-én este a petrográdi helyőrségi járőr letartóztatja Lenint, minden bizonnyal másképpen alakul az egész véres és kegyetlen 20. századi egyetemes történelem. Lenin első intézkedésével kenyeret, földet és békét ígért a népnek – egyiket sem teljesítette. Valójában könyörtelen, apokaliptikus szenvedést és rémálmot hozott Oroszországra, kíméletlen polgárháborút, pusztító éhínséget, koncentrációs táborokat, egyszóval: csaknem háromnegyed évszázados szörnyállami, vörös despotizmust. Amelyet aztán politikai örökösei exportáltak a világ más országaiba és kontinenseire is, ennek köszönhető, hogy a világtörténelem eddigi legembertelenebb és legordasabb politikai rendszerének 100 millió halálos áldozata volt egyetlen évszázad alatt. Ez a nap gyászfekete betűkkel valóban beírattatott a história nagykönyvébe.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
További részletek: http://kuruc.info/r/9/87722/#ixzz1d2GxzDtU
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum