| Hírek : Mit akar a Jobbik Erdélyben? |
Mit akar a Jobbik Erdélyben?
2011.05.24. 20:26
Az alábbi írás szerzője a Marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör volt elnöke, a cikk válasz a Kitekintőn megjelent Mit akar a Jobbik Erdélyben? című szövegre. A lap azonban a reagálást nem volt hajlandó közölni, így azt portálunkon olvashatja el az érdeklődő. Mit akar a Jobbik Erdélyben?
A fenti címmel közölt egy cikket nemrég az általam is nagy becsben tartott Kitekintő nevű magyarországi hírportál. Annak nagyon örvendünk, hogy a cikk hangneme, eltérően több más sajtóorgánumtól, nem ellenséges a Jobbikkal, és a Jobbik erdélyi szervezeteivel szemben, ám úgy érzem, nem árt, ha néhány gondolatot jómagam is – úgy is, mint a Jobbik Baráti Kör volt elnöke – hozzáfűzök.
Ami feltűnt nekem, és - gondolom - több olvasónak is, hogy a szerző a Jobbik erdélyi szerepét a magyarországi politikai viszonyok ismertetésének tükrén keresztül próbálja szemléltetni. Nem állítom, hogy ennek nincsen semmi valóságalapja, azonban például számomra, erdélyiként a budapesti Parlament épülete, és a benne zajló események néha túl messze vannak ahhoz, hogy meghatározó következtetéseket vonjak le.
Azt azonban látni kell, hogy a Jobbik már a parlamentbe való bejutása előtt is népszerű volt mifelénk, a magyarság ügyei iránti elkötelezettségük, az érdekek nyílt és határozott felvállalása sokunknak adott biztatást a sötét gyurcsányi időkben – sokszor erősebben, mint a jelenlegi kormánypártok –, arra nézve, hogy Magyarország felől is elvonulnak majd a sötét fellegek. Ily formán kijelenthetjük, hogy a Jobbikot nemcsak a magyarországi pártviszonyok alakulása vetette Erdélybe, hanem az itteni magyarság is érezte, óhajtotta jelenlétüket, amire a nemzeti radikális párt EP-képviselője, Szegedi Csanád előbb egy EP-iroda megnyitásával, majd a Jobbik Baráti Kör megalapításával válaszolt. A párt jelenlétét övező hatalmas érdeklődés pedig megmutatta, igenis igénylik a Jobbik erdélyi jelenlétét.
Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni, mit is akar a Jobbik Erdélyben, nem árt előbb tisztázni: azt, amit az erdélyi magyarok óhajtanak. Azaz a Jobbik a magyar emberek óhajait, álmait kívánja megvalósítani, hogy még pontosabb legyek: egy fiatal, dinamikus, alulról építkező, a politikától mindeddig távol maradó fiatalságot aktiváló, nem feltétlenül választási szereplő és az etnikai békét nem veszélyeztető mozgalmat látnak a Jobbikban, és várnak el tőle az erdélyi magyar emberek.
És, hogy mit csinálnak itt az „apparatcsik”? Nos, túl azon, hogy valóban megpróbáljuk meggyőzni a román lakosságot is arról, hogy Székelyföld autonómiája nem ördögtől való gondolat, van itt még néhány tennivaló, ami szintén foglalkoztat minket.
Ilyen például az erdélyi magyarság kommunista múlthoz való tisztázásnak problematikája. A magyar ajkú volt Szekuritáté-ügynökök és pártaktivisták, a diktatúra fenntartóinak és működtetőinek kérdése, ami – lévén, hogy kisebbségben élő nemzetrészről van szó – nem olyan egyszerű, ahogy az első hallásra tűnik. (Elég, ha Sütő András ’50-es évekbeli nyilatkozatait és a magyarságért tett erőfeszítéseit vetjük össze – hogy a dilemmát ábrázoljam is.)
Továbbá szembe kell néznünk azzal, hogy az erdélyi kultúra valamikori fellegvárai (Nagybánya, Nagyvárad, Kolozsvár és saját „szülőföldem”, Marosvásárhely) művészi-kulturális értelemben gyakorlatilag eltűntek, a globalizáció kultúragyilkos folyamata nemcsak a magyar kultúrát, de a még meglévő szász, és a többségi román nemzet kultúráját is eltünteti, ha nem lépünk időben. Ehhez társul még a gazdasági világválság és Kelet-Közép Európa tipikus problémáinak halmaza (hatalmas államadósság, eladósodott családok, munkanélküliség, alacsony bér- és életszínvonal, a környezet pusztítása), amelyek megoldására – Vona Gáborral egyetértő véleményünk szerint – csakis egy román–magyar történelmi kiegyezés mutatkozik jó válaszként. Ezzel talán meg is nyugtattam a cikkből a Jobbik erdélyi terjeszkedésével kapcsolatos félelmet magukénak vallókat: eszünk ágában sincs a román-magyar békés együttélést veszélyeztetni, ráadásul mind a mai napig nem is tettünk semmi olyasmit, ami ezt a félelemet megalapozná.
Úgy is mondhatnám, ha gúnyos akarnék lenni: ha halott lovon lovagol, akkor szálljon le róla.
Összegezve: a Jobbik semmi mást nem tesz Erdélyben, mint a többi magyarországi párt, azonban egyrészt igyekszünk nyílt kártyákkal játszani, másrészt az erdélyi magyarság egyre bonyolultabb pártviszonyai között igyekszünk felelősen, az erdélyi magyarság hosszú távú érdekeit szem előtt tartva politizálni.
Elvégre itt születtünk, és most már nem is megyünk el innen.
V. György Örs
(A szerző a Jobbik Baráti Kör volt elnöke)
A cikk a Marosi Polgáron is fellelhető. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum