XII. Pius pápa 1944. március 4-én nevezte ki veszprémi püspöknek, ekkor választotta főpásztori jelmondatául: „Devictus vincit!” (Legyőzetve győz!) Az ország elpusztítása ellen a dunántúli püspökök nevében megfogalmazott levele miatt, melyet személyesen adott át Szálasi miniszterelnök-helyettesének és mert egyházmegyéjében megtiltotta a nyilas hatalomátvétel okán a nyilasok által követelt ünnepi szentmisék megtartását, papjaival együtt letartóztatták.

Serédi Jusztinián halála után 1945. szeptember 8-án XII. Pius esztergomi érsekké nevezte ki. A kommunista hatalom súlyos támadásokat indított az egyházak ellen, amely támadásokat Mindszenty igyekezett következetesen visszaverni, mígnem 1948. december 26-án letartóztatták és az Andrássy út 60-ban megkezdték kínzását és kihallgatását. A koncepciós perben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, de ezt nyugati nyomásra házi őrizetre változtatták. 1956. október 30-án szabadította ki fogságából Pálinkás-Pallavicini Antal őrgróf. A forradalom utolsó napjaiban rádióbeszédeket mondott, budavári rezidenciáján fogadta a külföldi delegációkat, és azonnal fölmentette hivatalukból a kommunistákkal kollaboráló békepapokat. 1956. november 4-én a Parlamentből kénytelen volt az amerikai követségre menekülni, mert Budapestet ellepték a szovjet tankok, és vérbe fojtották a forradalmat. Csak 1971. szeptember 28-án hagyhatta el a követséget és egyben Magyarországot is, majd – a Szentszék beleegyezésével – a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumba, a Pázmáneumba utazott és 1975. május 6-án bekövetkezett halálig ott is élt. Ez idő alatt a világ minden magyarlakta országát felkereste, és meglátogatta híveit.

Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el, majd a kommunista rendszer bukása után (1991. május 7-én) az esztergomi érseki kriptában talált végső nyugalomra. Testét romlatlan állapotban találták.

Mindszenty bíboros boldoggá avatásának gondolata már a halálát követő években felmerült a külföldön élő magyar papok és hívek körében. A Mindszenty Alapítvány vállalta magára a boldoggá avatás előkészítésének feladatát. Az Alapítvány elnöke, Habsburg Mihály a közelmúltban Rómában tárgyalt a Szentté Avatási Kongregációval. A peranyag 1994 óta van Rómában. Az eljárás fontos szakasza, amikor a benyújtott iratok alapján a relator elkészíti azt az összefoglaló munkát, melynek neve positio. Ez több kötet is lehet, jelen esetben várhatóan öt kötetet tesznek ki a benyújtott iratok. Nagyon sok dokumentum áttanulmányozására van szükség – mondta Habsburg Mihály, és példaként hozta fel, hogy az Egyesült Államokban, Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban több mint hétezer iratot kellett végignézni, fénymásoltatni és a peranyaghoz csatolni. Ezek az anyagok a hercegprímás engedelmességéről, rendkívüli szerénységéről tanúskodnak. A dokumentumokat először történészek, majd szakteológusok, azután bíborosok nézik át és véleményezik. Az ő fontos feladatuk annak megállapítása és igazolása, hogy a boldoggá avatandó az erényeket hősies fokon gyakorolta. Ez a folyamat 2012-ben lezárulhat. Vizsgálják majd a benyújtott két csodás gyógyulás elismerését is orvos csoport segítségével. Az eljárás további menete, hogy a Szentatya kihirdeti az első dekrétumot az erények hősies fokon való gyakorlásáról, valamint a csoda elismeréséről. Erre remélhetően még 2013-ban sor kerül.

 H.É. – barikad.hu