|
Zsiráfok
2011.04.01. 13:11
Egy Texasban született mondás szerint a zsiráf olyan ló, amelyet egy bizottság tervezett. Annyi biztos, hogy az MSZP esetében az anyag hozott volt: a pufajkás, a kommunista titkosügynök, a KISZ-nacsalnyik, az agitpropos. Az új alakzathoz már csak a moszkvai talp helyett kellett a régihez hasonlóan nagy nyalóka, és a szocialistáknak igen okosan a nagytőkére esett a választásuk. A megszületett, szocialista néven futó neoliberális formáció az egész világon valóban zsiráfszerűen egyedi ló, és az Európai Parlamentben két fő ok miatt tudott az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének frakciójához besorolni. Neve miatt, valamint azért, mert politikai csoportja vezetőjéhez, Martin Schulzhoz és a frakció tagjainak többségéhez hasonlóan zsigerileg utálja a jobboldalt.
E lóként futtatott zsiráf egyediségét a kívülállók azonnal észreveszik, mint például Joseph Daul, az Európai Parlament legnagyobb, néppárti frakciójának vezetője, aki lapunknak adott interjújában nemrég elmondta, „az elnökséget biztosító országok pártjai azon igyekeznek, hogy konfliktusaikat nemzeti szinten tartsák és e különleges időszakban európai szinten működjenek. A magyar szocialisták azonban máshogy cselekednek. Ahelyett, hogy politikai hisztériát keltenek, legalább tárgyilagosnak kellene lenniük és el kellene választaniuk a belső ügyeket az uniós elnökségtől. Arra se volt példa, hogy ilyenkor bárki fenyegetőzött és szankciókat követelt volna”. Mármint saját hazája ellen. A 2009-es európai parlamenti választáson négytagúra fogyott magyarországi szocialista delegáció a magyar uniós elnökség éppen ma lejáró első felében már mindent megkísérelt, hogy hazájára rontson, miközben retorikailag szegényes szókészletéből az obligát szavakat rángatja elő: demokrácia, szabadság (ezt képviselik ők); rasszizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus, kirekesztés, lukasenkizmus és társai (ezt képviseli a kormány).
Hogy – mint védekeznek – ők akcióik eredményeként csak a kormányt és nem Magyarországot feketítik be az európai fórumra hordott szennyel, az éppen annyira igaz, mint ahogyan rémuralmuk idején a szemeket is a szabadság szent védelmében lődözték ki a Berlusconi által egykor lekápózott Schulz és a gyermekszerető Cohn-Bendit mély hallgatása mellett. Eddig támadásuk középpontjában a médiatörvény állt, most átnyergeltek az alkotmánytervezetre, amelyet a hazai parlament helyett Strasbourgban és Brüsszelben trancsíroznak.
Azért, hogy a mi szocialistáink egyedülállóságát jobban megértsük, képzeljük el, ha belga, francia vagy olasz párttársaik is olyanok lennének, mint ők. Ma például egy belga szocialista Brüsszelben pakolhatna ki azzal, hogy az uniónak otthont adó Belgiumnak a jobboldal miatt 290 napja nincs kormánya, és eme áldatlan állapot miatt a szélsőséges pártok már többséget szereznének egy új választáson. Vagy egy francia szocialista figyelmeztetné Európát arra, hogy hazája végveszélybe került: a múlt vasárnapi helyhatósági választások a szélsőjobb hatalmas előretörését hozták, a vele összejátszó párizsi kormány pedig deportálja a cigányokat, mint a II. világháborúban, és, tenné hozzá jelentőségteljesen, aki nem ismeri a történelmet, az arra ítéltetett, hogy megismételje. Majd felpattanna egy olasz szocialista, könyörögve segítségül híva az euroatyákat és -anyákat: segítsenek az Itáliában szörnyű arcot öltő diktatúrában, ahol cigánytáborok lángolnak, miközben a neonácikkal és szélsőjobb szakadárokkal koalícióban kormányzó Berlusconi ráteszi kezét az utolsó szabad médiumra. De egyikük sem teszi. Hogy miért? Mert mindegyikük elsősorban belga, francia vagy olasz. Másodsorban pedig a haza árulása Brüsszelben nem hozna semmit a konyhára. Hogy a magyarországi szocialistáknak sem, az a magyar választók érettségét mutatja.
Lovas István - MN
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum