A sajtó keresztüzében - Vona Gábor és Szegedi Csanád Marosvásárhelyen
Csináltunk már néhány olyan dolgot, amit annak előtte senki, most ismét ez történt. Persze a magyarországi sajtó csak arról számolt be, hogy a lakossági fórumul szolgáló termet - némi ráhatásra - visszamondta Marosvásárhelyen a katolikus egyház. Pedig ez az ott történteknek csupán egy, egyébként sajnálatos szelete volt.
Hallott-e valaki a híradásokban arról, hogy a Jobbik elnöksége találkozott az erdélyi ifjúsági szervezetek - EMI, HVIM, Székely Pajzs, Jobbik Baráti Körök - vezetőivel? Esetleg arról, hogy a Magyar Polgári Párt országos alelnökével, több megyei vezetőivel megegyeztünk a kapcsolatok felvételéről és a folyamatos egyeztetésről? Vagy arról, hogy egy kis településre, Mezőzáhra az elnökség könyveket szállított a református parókia számára? Bizonyára nem.
Viszont nagyon érdekes, hogy - és itt félreteszem minden előítéletemet - a román sajtó mennyire korrektül állt hozzánk. Nem azt mondom, hogy szerettek bennünket, de hogy korrektül, szakmailag álltak a helyzethez, azt igen. (A sajtótájékoztatón egyébként olyan tömeg volt, amelyet utoljára itthon az országgyűlési választások idején láttam.) A provokáló, öncélúan rosszindulatú kérdések csak a magyar sajtó részéről hangzottak el. A román sajtó a lényegre volt kíváncsi, nem arra, hogy hogyan tud bennünket mindenáron lefasisztázni. Sőt, a Közép-Európai Közösséggel kapcsolatos felvetésünkről - amelyet január 29-én, az évadnyitón mondtam el először, és a magyar sajtó azóta is némán hallgat róla - legalább fél órán keresztül záporoztak a kérdések.
Fura érzés. A román sajtót kénytelen vagyok megdicsérni. Na, ebből mit hoz majd ki a magyar sajtó?...
(Barikád)