Ezzel nemcsak, hogy megszenteli, és példaként állítja elénk a családi életet, hanem Isten szerető jóságáról és ajándékáról is tanúságot tesz. Mert mindannyian tudjuk, érezzük, hogy a család a legcsodálatosabb természeti intézmény az ember számára. Olyan erős szeretethordozó, amely az emberi történelem kezdetétől mindvégig megbonthatatlan egységként biztosította emberségünk megmaradását. A szerető családi közeg a Szentháromság szeretetközösségének vetülete, benne alapvetően mutatkozik meg az ember Isten képmására való teremtettsége.

Ha szép gyermekkorunk és családi otthonunk volt, akkor megtapasztaltuk a teremtéskori, az eredeti édenkertet, a paradicsomi állapotot. Benne megéreztük és szívünkbe vésődött, hogy feltétlenül szeretve vagyunk, méghozzá, ingyenes, érdek nélküli, viszonzást nem váró, mindentől független, minden áldozatra kész szeretettel, amely nem fakadhat máshonnan, mint a Jóisten örök szeretetéből. Ezzel tehát megtapasztaltuk azt, hogy öröktől fogva és mindörökké szeretve vagyunk. Megtapasztaltuk édesapánktól az igazodási pontot, a lelki, szellemi és egzisztenciális biztonságot és fejlődést és édesanyánktól a feltétel nélküli, odaadó, befogadó szeretet. Olyan alapvető eleme a család emberi fejlődésünknek, hogy e nélkül nem lehetséges normális emberi élet (a negatív példákat is látjuk). Olyannyira lényeges a családi háttér, hogy maga Jézus, mint Istenfia sem nélkülözte ezt, sőt életének legnagyobb részét, 30 évet töltött családjában, a Szent Családban.
Mire is tanít minket a Szent Család titka? Alapvetően ugyanarra, amire Jézus maga: „legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok is tökéletes”– vagyis, mondjuk ki, váljunk szentté, ahogy a Szent Család is szentté vált. De mit is jelent ez konkréten a családra és miránk, mai családapákra, családanyákra, gyermekekre vonatkoztatva?

A szentség alapvetően nem a bűntelenség, nem a tökéletesség, ezekre mind képtelenek vagyunk, hanem a szent Istenhez való tartozás. Hozzá tartozás mindig és mindenhol, nem csak az ünnepeken itt a templomban, hanem életünk minden pillanatában, a hétközna-pokban, a magánéletünkben, a legrejtettebb pillanatainkban, családunkban, munkánkban, a társadalmi és közéleti tevékenységünk során egyaránt.
Arról van szó, hogy Istenből, mint forrásból kell táplálkoznunk, életünkhöz belőle kell erőt nyernünk. S, ha ez így van, akkor helyt tudunk állni állapotbeli kötelezettségeink teljesítésében. Mert arra tanít a Szent Család, hogy ott álljunk helyt, ahová Isten helyezett minket. Arra tanít minket a Szent Család, hogy nem valami nagy dolgot kell tennünk ahhoz, hogy Istennel közösségben legyünk, hanem egész életünk, önmagunk, énünk középpontjában maga az élő Isten álljon. Nem a körülményeinket, hanem magunkat kell Istenhez és az ő akaratához igazítani. József és Mária mindenben Isten gondviselésében bízva élte a maguk egyszerű életét mind az egyiptomi menekülés idején, mind pedig a názáreti házban. Egyszerű házban laktak, életük nem különbözött a többi családétól. Jézus gyermekkora és ifjúsága is nélkülözött minden rendkívüliséget. Imádkozott, játszott, tanult, dolgozott, éppúgy, mint bárki más. Jézus magára vette emberi fejlődésünknek minden mozzanatát. Ha pedig Isten Fia megszentelte a földi élet szürke hétköznapjait és ünnepeit, munkáját és pihenését, imádságát és tanulását, s végigjárta a testi-szellemi növekedés minden szakaszát és állomását, akkor ez azt jelenti, hogy számunkra is ez az életszentség útja és nem más.

Istennel, az Atyával és az Úrjézussal való állandó közösséget (ami a Szent Családban jelen volt) akarnunk kell, sőt csak ezt az egyetlen dolgot kell akarnunk. Minden más csak ebből fakad. Így lesz a kereszténységünk élő valósággá, különben csak elmélet, holt ideológia.

A Szent Család teljesen és tökéletesen Istenhez tartozott. Szent az, aki Istenhez tartozik. Hogy Istenhez, Jézushoz tartozzunk, és hogy ez a hozzá tartozás megerősödjön, elmélyüljön bennünk, átformálhassa bensőnket, újra meg újra meg kell térjünk, újjá kell születnünk, azaz Jézus újra és újra meg kell szülessen bennünk. És ez megint csak a karácsony titka, ha bennünk nem születik meg újra és újra Jézus, akkor karácsonyi ünneplésünk fogyatékos lesz, akkor ő hiába jött el értem, értünk. Ahogy a boldogságos Szűzanya befogadta méhébe az örök Igét, úgy fogadjuk be mi is szívünkbe, lelkünkbe Jézust, hagyjuk, sőt akarjuk, hogy átformáljon minket.

Mindnyájunkat erre vinne a Szentlélek, ha engednénk. Akkor a mi családunk is Szent Családdá válna. Ne gondoljuk azt, hogy ez lehetetlen feladat! Ne gondoljuk azt, hogy már késő elkezdeni! Ne gondoljuk azt, hogy majd később, addig még befejezek ezt-azt, lezárom folyamatban lévő dolgaimat, s utána majd megújulok, új életet kezdek! Ne mondjuk azt, hogy most még nem érzem magam elég erősnek, de holnap majd megváltozok, megteszem a jót! Ne máshol, másba fogva keressük a megoldást! Nincs átmeneti idő, sem átmeneti hely, nincs kedvező, vagy kedvezőtlen helyzet, hisz minden élethelyzetben döntenünk kell Isten mellett, vagy ellen. Ne halogassuk az Istenhez fordulást! Ha halogatjuk, ez azt jelenti, hogy nem akarjuk eléggé. Tegyük fel a kérdést és válaszoljunk igennel: igazán akarjuk-e, hogy a Jézus, a megtestesült Ige éljen bennünk? Akarjuk-e, hogy ne mi éljünk, hanem ő éljen bennünk? Ha igen, akkor meg kell halnunk a bűnnek, a régi embernek, s újjá kell születnünk az új, krisztusi embernek, aki Istent és kizárólag csak Istent keresi. Ha nem ezt akarjuk, ha nem merjük, akkor az egész vallásos életszemléletünk hamis, mi pedig tévúton járunk. Mert most van az üdvösség órája, most kell irányt váltanunk. Ne azt mondjuk, hogy ma még elkövetem ezt, meg azt a rosszat, de holnaptól megjavulok, hanem inkább azt, hogy lehet, hogy holnap gyenge leszek, lehet, hogy holnap engedek a kísértésnek, de ma még megteszem a jót, ellenállok a kísértésnek. Erre az egyszerűségre tanít a Szent Család példája, csak a szükségeset keresni, és csak arra koncentrálni a sok tennivaló közt. Így tudnánk a magunk életében rendet tenni, s így majd minden belső dolgunk a helyére kerül, vissza tudjuk állítani az eredeti, tiszta, gyermeki állapotot életünkben, helyre tudjuk állítani Istennel a helyes kapcsolatunkat, azaz meg tud történni bennünk a Karácsony, meg tud születni bennünk is az Úrjézus. Assisi Szent Ferenc a keresztény embert Szűz Máriához hasonlítja, akinek példája szerint Isten Igéjét befogadjuk, szívünkben hordozzuk, s majd jó cselekedetekkel világra szüljük. Közben pedig az Ige átalakítja bensőnket, testünket-lelkünket, ahogyan a magzat teszi ezt anyjával. Így válhatunk mi is krisztusi emberré. S ha mi a nem tökéletesek gyülekezete Jézusért, s szüntelenül Istenben akarunk élni, vegyünk példát a Szent Családról, járjunk az ő útján, engedjük, hogy a Szentlélek formáljon minket!

Ez lassan kibontakozó, csendben, rejtekben épülő család és otthon lesz, nem lesz grandiózus, látványos építkezés, de számunkra ez a boldogság és az üdvösség útja, csak így tudunk mi magunk is áldássá, ajándékká válni szeretteink, szüleink, gyermekeink, testvéreink, a reánk bízottak számára, csak ez mentheti meg a család intézményét, s egykor pedig a világot.

keesz.hu
 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.