Hírek : Szentmisével emlékeztek a Szent István-bazilikában a 66 évvel ezelőtti délvidéki vérengzések magyar áldozataira |
Szentmisével emlékeztek a Szent István-bazilikában a 66 évvel ezelőtti délvidéki vérengzések magyar áldozataira
2010.11.27. 22:33
Akikért nem szólt a harang – a délvidéki véres események emléknapja
2010. november 23. 8:18
November 28-án 13 órakor szentmisével emlékeznek a budapesti Szent István-bazilikában a 66 évvel ezelőtt történt délvidéki vérengzésre, továbbá Körösztös Krizosztom és Kovács Kristóf újvidéki ferencesek vértanúságára. Ugyanazon a napon 16 órakor az Aranytíz Kultúrházban a Magyar Kanizsai Udvari Kamarszínház bemutatja Siposhegyi Péter – Andrási Attila „Magyar Piéta” című színdarabját Körösztös Krizosztom mártír ferences szerzetesről.
A Szent István-bazilikában 13 órakor Harmath Károly, az Újvidéki Ferences Rendház főnöke mutat be szentmisét.
Az Aranytíz Kultúrház címe: Budapest, V. kerület, Arany János u. 10
Támogatói jegyek elővételben a helyszínen, valamint a XII. Böszörményi út 19/a alatti és a VIII. József u. 2. alatti könyvesboltokban kaphatók.
* * *
1942 januárjában–februárjában a Délvidékre bevonuló magyar csapatok és csendőr alakulatok által végrehajtott partizánvadász-razziákban négyezernél is több, főleg szerb nemzetiségű ember vesztette életét. Az 1942-ben elkövetett bűnös túlkapások, gyilkosságok napfényre kerültek; és már a Horthy-rendszerben feltárták az eseményeket, felelősségre vonták a bűnösöket. Cseres Tibor „Hideg napok” című regényéből film is készült – magyar bocsánatkérésként – az áldozatokért. Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel jött a titói megtorlás. Máig sem tudni, hogy pontosan hány magyar áldozata volt a bosszúhadjáratnak. Matuska Márton vajdasági kutató szerint sok falu teljes férfi lakosságát kiirtották. A partizánosztagok házról házra járva szedték össze a magyarokat, főleg a férfiakat; elmondhatatlan kegyetlenséggel hosszan kínozták, majd kivégezték őket, az áldozatokkal megásatott tömegsírokba lökve a tetemeket. A kivégzettek között harminc magyar pap is volt, közöttük: Körösztös Krizosztom, az újvidéki ferences rendház főnöke, Kovács Kristóf ferences szerzetes, Gachal János a bánáti részek református püspöke és Virág Mihály 83 éves horgosi plébános.
Az 1944-45-ös titói megtorlásról 1990-ig egy szót sem lehetett kiejteni. Az elmúlt években az elhunytak hozzátartozói egy-egy keresztállítással kísérelték meg az emlékezést a délvidéki temetőkben és a tömegsírok feltételezett helyein. A rákövetkező napokban az emlékezés e szerény jelei közül sokat ledöntöttek, tönkretettek ismeretlenek.
Ezen a napon Budapesten és szerte a világon, ahol magyarok élnek, imádkozzunk együtt az 1944-45-ben ártatlanul elpusztítottakért. Emlékezzünk meg a második világháború minden délvidéki áldozatáról, és gondoljunk hálás szívvel azokra, akik a kisebbségi lét nehézségeit vállalva őrzik halottaink emlékét.
„Csak el akarom mondani, oda akarom helyezni a mi halottainkat is a többi áldozat mellé, hogy az évfordulókon ők is megkapják a maguk koszorúját. Hogy ne a temető árkában, a városi szeméttel letakarva, ne föléjük ültetett akácfák töve alatt, tetejükbe telepített teniszpálya alatt, ne sintérgödörben, ne a téglagyár agyagbányájában porladjanak. Temessük el, számoljuk meg, írjuk be őket a halotti anyakönyvbe tisztességesen, és mondjuk meg róluk, hogy ők is áldozatok. S amikor mindez megtörtént, akkor ne azt hirdessük, hogy most ismét rajtunk a sor, hogy mindezt visszaadjuk, kamatostul, mint szokás, hanem mondjuk, hogy ennek örökre vége.”
(Matuska Márton „A megtorlás napjai” című könyvéből)
Magyar Kurír
|