| Hírek : 1956 - Magyarország és az ENSZ - A végzetes 58 óra, VI.rész |
1956 - Magyarország és az ENSZ - A végzetes 58 óra, VI.rész
2010.11.01. 12:39
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvennegyedik évfordulója alkalmából az MVSZ sajtószolgálata közzéteszi Gordon Gaskill 1958-ban megjelent tudósítását arról, hogy mi történt New Yorkban, az ENSZ székházában 1956. november 1-4. között, miközben egy ország hiába várta lélegzetvisszafojtva a Nyugat és a nagyvilág segítségét. Az írás magyarul a Magyarságtudományi tanulmányok c. kötetben jelent meg, a magyarok Világszövetsége égisze alatt. Kiadó a HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely. A kötet megrendelhető itt: http://mvsz.wordpress.com/vasarlas/
VI. rész
Körülbelül hajnali 4-kor John Foster Dulles szólásra emelkedett, ismét Szuezzel kapcsolatban, de záró szavaiban megemlítette Magyarországot. Megviseltnek és soványnak látszott. Igen késő volt, és még ő sem gyanította, hogy másnap sebész kése alá kerül.
„Jóváhagyásomat akarom kifejezni” – mondta – „az olasz képviselők beavatkozásához a magyar helyzettel kapcsolatban... Remélem, hogy ez az ügy, amely most napirenden van a Biztonsági Tanácsnál, sürgősen elénk kerül, s nem feledkezünk bele a Közel-Keletbe oly annyi ra, hogy ez kizárja segítségünket Magyarország függetlenségének visszanyerésében.” Néhány perc múlva – hajnali 4:20-kor – a közgyűlés ülését berekesztették.
Magyarországon Dulles szavait majdnem azonnal hallották az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádión keresztül. Ez reményt hozott a felkelésnek, ami már nagyon szükséges volt.
Amerika és talán a világ népessége feltételezte, hogy Dulles e szavait gyors és azonnali ENSZ cselekedetek követik, amerikai nyomással támogatva. A valóságban éppen az ellenkezőjét jelentették. Ezek biztosították a további késedelmet.
Ez azonnal nyilvánvalóvá vált az ENSZ küldöttek előtt, de nehezen érthető és esztelen paradoxonnak látszik mindazok előtt, akik nem értik, hogy az ENSZ hogyan működik. Mikor Dulles arról beszélt, hogy Magyarország ügyét a Biztonsági Tanács előtt kell tartani, ezzel önműködően másodrendű fontosságúnak ítélte azt. Az ENSZ jelenlegi állapotában minden anyag, amely a Biztonsági Tanács előtt marad, mellékvágányra kerül, mivel a Biztonsági Tanácsot megbénítja a szovjet vétó minden olyan ügyben, amely a nagyhatalmak közötti vita tárgyát képezi. Most csak a közgyűlésnek van hatalma a cselekvésre, s a közgyűlés nem foglalkozhat vele addig, amíg a BT nem szavazott rá, megvétózták, majd hét szavazattal (a tizenegyből) a közgyűlés elé utalták. Dulles beszéde – még „sürgős” szava ellenére is –, cselekedetei azt jelentették, hogy Amerika nem mozdul gyorsan azért, hogy a magyar kérdést a közgyűlésből kikényszerítse – s ez a további halogatást jelentette.
„A fontosságnak fokozatai vannak” – mondta egy ENSZ küldött Dulles beszédével kapcsolatban az éjjel; s annak a szónak is, hogy „sürgősen”. „Létezik igazi fontosság, igazi nyomással. Ez ahhoz a fajtához tartozik, amit ti, amerikaiak Szuezzel, Koreával kapcsolatban használtatok, s amit az ügyben használtok, hogy a kommunista Kínát kizárjátok az ENSZ-ből, az igazi többség kívánsága ellenére. Azután van egy bizonyos papír-sürgősség, mit Dulles használt az éjjel a karzat és az újságok főbb hírei számára.”
Az álmatlanságtól és a szuezi feszültségtől kimerülve a küldöttek hazamentek aludni. Másnap, körülbelül hajnalig sem a közgyűlés, sem a Biztonsági Tanács nem tervezett gyűléseket. Pihenőnapot terveztek.
Nagy volt a nyugtalanság Magyarországon. Hangszórós teherautók pásztáztak Budapesten. „Ne féljetek! Az orosz csapatmozdulatok csak a távozó orosz személyzet védelmét szolgálják.” E szavak senkit sem nyugtattak meg. Az orosz szándék túl tiszta és baljóslatú volt.
Az aggodalom, s az orosz szándék végre kristálytisztán látható volt New Yorkban is, amikor a Nap felkelt Manhattanban. A New York Times hatalmas, zászlós feliratokkal közölte: SZOVJET TANKOK ISMÉT KÖRÜLVESZIK BUDAPESTET: NAGY IMRE KIHÍVÓAN AZ ENSZ-HEZ FOLYAMODIK. A nyugati küldöttek még mindig álmosan telefonáltak egymásnak, savanyú képpel beszélték meg az egyre sötétebb magyarországi híreket. Késő reggelre Amerika, Anglia és Franciaország megegyeztek abban, hogy mégiscsak szükséges még aznap egy külön ülést összehívni a közgyűlésben. Egy kétmondatos levelet szerkesztettek, mely a közgyűlést hívta össze, hívtak egy különfutárt, hogy személyesen kézbesítse a közgyűlés új elnökéhez, az iráni Entezamhoz.
Míg a különfutár Manhattanon átsietett, Budapest rádiója a város zsidó lakósságának segítségkérését sugározta a nyugat felé. Ezt egy magas rangú evangélikus püspök követte: „Jézus Krisztus nevében kérlek benneteket, segítsetek.”
Körülbelül ugyanebben az órában egy amerikai diplomáciai védőkísérettel ellátott kocsi sor már csak néhány kilométernyire volt az osztrák határtól és a biztonságtól. Az orosz fegyveresek az útszélén üldögélve megállították őket. Az amerikaiak tiltakoztak, az orosz parancsnok kurtán megjegyezte: „Nem érdemes vitatkozni. Vissza kell térniük Budapestre.” A kocsisor kedvetlenül visszafordult.
New Yorkban a különfutár nem tudta kézbesíteni az amerikai–angol–francia levelet délután 1 óráig a Biztonsági Tanács elnökének.
Eddig már huszonnégy óra múlt el az ötvennyolcból.
(Folytatása következik)
kuruc.info
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az I-V. rész ide kattintva olvasható >>>
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum