| Hírek : Vadregényes módon került elő Csíkszereda eredeti kiváltságlevele |
Vadregényes módon került elő Csíkszereda eredeti kiváltságlevele
2010.10.29. 20:22
Érdekes módon került elő Csíkszereda egyetlen épen maradt kiváltságlevele. A felbecsülhetetlen értékű okiratot csütörtök este Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Gyarmati Zsolt múzeumigazgató vehette át ünnepélyes keretek között a Csíki Székely Múzeumban a dokumentumot hazahozó dr. Balázs Lászlótól és Antal Andrásnétól. Gyarmati Zsolt múzeumigazgató szerint ritkán akad olyan család, mint a Csíkszeredából menekült Balázs család, hogy képes ekkora áldozatot hozni azért a közösségért, amiből vétetett: félénken őrizni, majd vissza is juttatni adomány formájában Csíkszereda kiváltságlevelét. Ráduly Róbert Kálmán pedig a pillanat fontosságát emelte ki, hogy a város történetében a legfontosabb irat hetven év után hazakerült.
A sírba vitt titok
Balázs Tibor az anyaországi Lovasberény, Pátka és Acsa települések plébánosaként dolgozott 2007-ben bekövetkezett haláláig. A hagyatékát átvizsgáló testvérek bukkantak Csíkszereda 1670-ben kibocsátott kiváltságlevelére. Testvérük 1950-ben le is jegyezte, hogy az édesapjuk bízta rá a dokumentumot, de az okiratról soha senkinek nem beszélt. Sírba vitte a titkot.
A dokumentumok mellett jegyzőkönyvet is találtak, melyből kiderült, hogy a kiváltságlevelet és annak 1895-ben készített magyar fordítását édesapja még Csíkszereda pénztárnokaként vette át megőrzés végett 1940-ben. 1944-ben, amikor a front Csíkszeredához közeledett, a hatgyerekes család az anyaországba menekült, és az apa, Balázs András magához vette az iratot.
A város többi okirata viszont, melyet a menekülteket szállító vonaton helyeztek el, a szerelvényt ért légitámadás során – valószínűleg – szinte teljes mértékben megsemmisült.
„Arról nincs információnk, hogy pontosan mikor és milyen okok miatt adta át édesapánk az iratot megőrzésre testvérünknek, csupán gondoljuk, hogy szolgálati helyein, az adott plébániákon való megőrzését nagyobb biztonságban tudhatta, mint a mi családi, személyes körülményeink között. Édesapánk, Balázs András és testvérünk, Balázs Tibor emlékének adózva, a Kiváltságlevelet vissza akartuk juttatni Csíkszereda városnak és a székely múzeumnak. Dr. Drozdik Éva és Pápai Ferenc közreműködésével az év elején felvettük a kapcsolatot a Csíki Székely Múzeummal, és 2010. június 29-én személyesen hoztuk el az okiratokat annak érdekében, hogy azok a restaurálásuk után jó helyre kerüljenek” – tudtuk meg dr. Balázs Lászlótól.
Kitűnő állapotban őrződött meg a kiváltságlevél
Az okiratok állapotáról és helyreállításuk folyamatáról Benedek Éva, a Csíki Székely Múzeum restaurátora fedett fel részleteket. „Nagy megtiszteltetést jelentett számomra egy ilyen értékes dokumentumon, Csíkszereda kiváltságlevelén dolgozni. Tisztelet adassék azoknak, akik megőrizték ezt az okiratot, mivel nem volt különösen megrongálódva. Olyan állapotban találtuk, mint amilyenben kell legyen egy 340 éves okirat. Patinát, piszkot természetesen tartalmazott, de nem került nedves környezetbe, ami kiváltotta volna a penész megjelenését és a pergamen rongálódását. Ezeket a leveleket négybe összehajtogatva tárolták. Sikerült gond nélkül szétnyitni és száraztisztítást, valamint anyagvizsgálatot végezni. Kiderült, hogy vasgubacs tintával írták és zöld földfestékkel díszítették, ezzel rajzolták a kezdőbetűket. Különben maga az oklevél visszafogottabban díszített, de maga az írás gyönyörű, és persze, néhány kezdőbetűt, valamint a fejedelmek nevét kiemelték a zöld festékkel.”
Elmondta: mivel kiderült, hogy a festék és a tinta vízben nem oldódik, több hetes tisztítással, ultrahangos párásítással és préseléssel kisimították és ismét lapozhatóvá tették. A restaurálás után az írás is kitűnően olvasható rajta. Természetesen – a muzeális értéke miatt – nem ajánlott a lapokat forgatni, hanem másolatokat készítenek róla, az eredetit a szakmai előírásoknak megfelelően fogják tárolni és tálalni. Az okirat magyar fordításával kapcsolatosan megjegyezte, hogy egy kicsit rosszabb állapotban volt, valószínű azért, mivel a hivatalnokok, no meg a dokumentum őrzői anyanyelvén volt írva, így többet lapozhatták, mint az eredeti latin változatot, de ennek az iratnak a restaurálása is remekül sikerült.
Miért is volt az 1558-as kiváltságlevél után szüksége Csíkszeredának új oklevélre?
Szőcs János történészt a kiváltságlevél születésének körülményeiről és fontosságáról faggattuk. Kiderült, hogy Csíkszereda legkorábbi, eredetiben is fennmaradt kiváltságlevelét kapta vissza a város. Voltak természetesen még kiváltságlevelek, csakhogy ezek a 1661-es török-tatár betörés nyomán megsemmisültek. Az 1670. július 10-én, a Radnóti-kastélyban kelt okiratnak az érdeme az, hogy Apafi Mihály fejedelem parancsára a gyulafehérvári káptalanból elővették a korábbi dokumentumok másolatait, ezt belefoglalták az okiratba, és ebből bizonyos vonatkozásban kihámozható a város történelme.
„Csíkszereda a középkorban nem volt egy faluból várossá kinőtt település, hanem mesterséges beavatkozással hozták létre. Pontosan, hogy mikor lett város, azt nem tudhatjuk, csak annyit, hogy 1558-ban az első szabadságlevélbe, melyet Izabella királyné bocsátott ki, belefoglalták, hogy a székely elöljáróink kérésére, valamint mivel a település különböző időkben, hadjáratok folytán sokat szenvedett, kárpótlásként polgárait felmentették az adófizetés kötelezettsége alól. Persze, a szultánnak kellett fizetni, mivel Erdély vazallus állama volt az Oszmán Birodalomnak. Az 1606-os kiváltságlevél, melyet Rákóczi Zsigmond állított ki, a hadikötelezettség alól is mentesítette. Ezekre a hadjáratokra, háborúkra csak utal az okirat, de nem tér ki pontosan arra, hogy melyikekről van szó” – húzta alá a történész.
Szőcs János azt is megállapította, hogy a vásáros hely nem itt volt, hanem Delne területén, azt – a történész szerint – egy 18. századi okmány is igazolja. Pontosabban Boros István szépvízi prókátor – akit a madéfalvi veszedelemkor megöltek – írja egy 1759-ben kelt peres dokumentumban, hogy a delnei templom melletti területet, melyet Zsögödi-lábnak neveztek el, Zsögöd azért kapta, mert amikor Csíkszereda város „excindáltatott”, vagyis a leendő város területét kiszakították a zsögödi határból, kárpótlásként a delnei területből kapták a zsögödiek ezt a lábat. A város határainak ilyen módú meghatározása azért történt, hogy Csíkszereda Alcsíkkal és Felcsíkkal is határos lehessen, és így az egész székből könnyen elérhetővé vált a vásáros hely. Hogy pontosan mikor alakult ki a település és mikor kapta meg a vásártartás jogát, nem lehet tudni.
A történész hozzátette: a dokumentumban foglalt többi kiváltságlevél alapján sok mindenről tudomást szerezhetünk. Közvetve például ki lehet deríteni, hogy Bethlen Gábor elvette a polgárok kiváltságait és jobbágysorsra kötelezte őket, a várkapitánnyá kinevezett Mikó Ferenc, a Mikó-vár építője lett teljhatalmú uruk. Valószínűleg az „önkéntes” várépítésre használták őket. Pedig Bethlen Gábor sokszor az országgyűlésen is a székelyek jobbágyosítása ellen érvelt, mert szüksége volt önfenntartó, önellátó seregükre, de úgy látszik, egy kisváros kivételt képezett az elv alól.
Mikó Ferenc halála után I. Rákóczi György lustrát tartott, és az akkori város lakói panasszal folyamodtak hozzá, és vissza is kapták tőle 1635-ben az egykori jogaikat. Ezt fia, II. Rákóczi György is megerősítette. Végül Apafi Mihály az 1661-ben, Csík felégetésekor elveszett okiratokat pótolta kiváltságlevelével, utalva az azelőtti dokumentumokra, melyek így nem merültek feledésbe.
(Székelyhon)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum