A műveiben hiába keressük a román nyelvű publikációkat, ilyen nem volt, mint ahogyan akkoriban román tudomány sem volt.A román lakosság 2/3-a ekkor írástudatlan volt.

• Über Poliomyelitis anterior, 1877
• Ueber die selbständige combinirte Seiten- und Hinterstrangsclerose des Rückenmarks, [Virchows] Archiv für pathologische Anatomie und Physiologie und für klinische Medicin, Berlin, 1876
• Ueber einen im menschlichen Peritoneum gefundenen Nematoden, [Virchows] Archiv für pathologische Anatomie und Physiologie und für klinische Medicin, Berlin, volume LXXXI
• Studien über Safraninfärbung, 1881
• Bakterien des rothen Schweisses, 1881
• Eine experimentelle Studie über den Einfluss des Nervensystems auf die pathologischen Veränderungen der Haut, with Arthur von Irsay, Vierteljahresschrift für Dermatologie
• Les bactéries et leur rôle dans l’anatomie et l’histologie pathologiques des maladies infectieuses, Written with Victor André Cornil, 1 volume and Atlas, Paris, F. Alcan, 1885
• A bakteriológia rövid tankönyve. Budapest, 1886. (Magyar orvosi könyvkiadó-társulat könyvtára 52. kötet.)
• Über isoliert färbbare Antheile von Bakterien, Zeitschrift für Hygiene, Leipzig, 1889, 5: 173-190
• Observations sur la morve, Archives de médecine experimentale et d’anatomie pathologique, 1891, 3:619-645
• Atlas der pathologischen Histologie des Nervensystems, with Georges Marinesco and Paul Oscar Blocq, Berlin, Hirschwald, 1892
• Untersuchungen über Koch's Kommabacillus, [Virchows] Archiv für pathologische Anatomie und Physiologie und für klinische Medicin, Berlin
• Untersuchungen über den Leprabazillus und über die Histologie der Lepra, Berlin, 1898
• Beobachtungen über Riesenzellen, Stuttgart, 1905
• Über die Notwendigkeit der AbVerfahrens der Wutbehandlungänderung des Pasteur'schen, Zeitschrift für Hygiene und Infektionskrankheiten, Leipzig, 1908, 58:401-412.

Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15. – Marosvásárhely, 1860. január 27.) az egyik leghíresebb magyar matematikus, a „geometria Kopernikusza,”^[1] „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője.”^[2] 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta anemeuklideszi geometriát, amelyek nélkülözhetetlen alapot jelentettek a 20. század fizikai elméletei számára.^[1] Ő maga is szorgalmazta egy nemeuklidészi alapokra helyezett mechanika kidolgozását,^[3] azaz „majdnem egy évszázaddal Einstein előtt megfogalmazta Einstein gravitációértelmezésének a célkitűzését.”^[4] A komplex számok, a számelmélet, illetve az algebrai egyenletek témakörében folytatott kutatásai kéziratban maradtak ugyan, és csak jóval később kezdődött meg feldolgozásuk,^[5] azonban mai szemmel nézve is igen figyelemre méltóak.^[6]

Bolyai Farkas (Bólya, 1775. február 9. – Marosvásárhely, 1856. november 20.) magyar matematikus, 1832-től a Magyar Tudós Társaság tagja. Első életrajzírója, Paul Stäckel szerint vele kezdődik a magyarországi matematikai kutatás története.^[1]

A sokoldalú tudós más tudományterületekkel illetve művészetekkel is foglalkozott, és gyakorlati téren is tevékenykedett.^[2] Saját korában művei csak szűk körben váltak ismertté, így több kutatási eredménye más matematikusok nevén került be a matematika történetébe,^[3] őt magát anemeuklideszi geometriák előfutárakánt tartják számon.^[4] Több mint fél évszázadig dolgozott a marosvásárhelyi református kollégiummatematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként, ez idő alatt rengeteget tett a korszerű természettudományos ismeretek elterjesztéséért.^[5]Leghíresebb tanítványa saját fia, Bolyai János volt.

 Kolozsvár (tudomány)egyetemeinek története 1919-ig 

A BBTE hivatalos diskurzusában Kolozsvár első felsőoktatási intézeteitől származtatja magát, de a város felsőoktatási tradíciói többször megszakadtak. Maga a BBTE-nek a jelenlegi szerkezete, sajátos terjeszkedése.Tudományos iskoláit nézve a román része legfeljebb a két világháború közötti egyes tanszékeket, a vallhatja elődjének. Magyar vonatkozásban viszont számos neves intézmény működött Kolozsvárott, a Bolyai Egyetem nevet a II. világháború után kapta. Lásd az előzményeket:

1581-ben Báthory István erdélyi fejedelem jezsuita kollégiumot alapított Kolozsvárott. Később ezt a kollégiumot megszüntették, de az ellenreformáció során 1688-ban jezsuita akadémiát alapítottak helyette. Bethlen Gábor 1622-ben Gyulafehérvárott alapította meg az Academicum Collegium néven ismert református főiskolát. Bár a tanári kar kidolgozta az akadémia fejlesztési tervét, Bethlen halála és utódainak szűkebb látóköre meghiúsította az egyetemi szint elérését. A nyugati egyetemekkel felérő erdélyi főiskola tervét Apáczai Csere Jánosvetette fel újból 1658-ban, de megvalósítását a háborús körülmények megakadályozták.

A 18. század második felében a protestánsok külföldi egyetemjárásának fékezése végett Mária Terézia felekezetközi egyetem létrehozását tervezte, ebből végül a piarista rend felügyelete alatt Királyi Akadémiai Líceum néven a jogi és az orvosi kar jött létre. Egyetemmé fejlesztés helyett ezek később önálló intézményekként működtek (Joglíceum, Orvos-sebészi Tanintézet).

A kiegyezés (1867) után nyilvánvaló vált, hogy a pesti egyetem egymagában nem elégítheti ki a megnövekedett felsőoktatási igényeket, Magyarország második tudományegyetemének székhelyéül Pozsony és Kolozsvár jöhetett számításba. Erdély fővárosa azzal nyert a versenyben, hogy egyrészt 1859 óta itt működött az Erdélyi Múzeum-Egyesület, amelynek könyvtára és egyéb gyűjteményei a felsőfokú képzés tudományos hátterét biztosíthatták, másrészt pedig az itteni joglíceumban és sebészképző intézetben már benne rejlett egy-egy egyetemi kar csírája.
1872-ben hosszas tárgyalások, helyszíni tájékozódás és országgyűlési viták után Eötvös József és Pauler Tivadar kultuszminiszterek törvényjavaslata testet öltött: októberben megnyílt a Kolozsvári Tudományegyetem négy karral (bölcsész, matematikai-természettudományi, jogi, orvosi), az első évre beiratkozott 284 hallgatót 40 rendes tanár és 11 tanársegéd oktatta.

Kezdetben az új egyetem helyiség- és felszerelési gondokkal küszködött, új központi épülete 1895–1901 között készült el a Farkas utca és az Egyetem utca sarkán, az Orvostudományi és a Természettudományi Kar pedig szintén a 19.–20. század fordulóján kapott klinikákat és épületeket a Mikó/Clinicilor u. déli során. A bölcsészkaron kezdettől fogva működő román tanszéket előbb Gregoriu Szilasi, majd Grigore Moldovan vezette.

Az egyetem 1881-től használta a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem nevet.^[4] Ezt az intézményt 1919-ben Budapestre, majd 1921-ben Szegedre költöztették (Szegedi Tudományegyetem).

Az első világháború végeztével, 1919. május 12-én alapították meg a kolozsvári román egyetemet, I. Ferdinánd Egyetem néven. 1940-ben a bécsi döntés nyomán a román egyetemetNagyszebenbe költöztették, és visszahozták Szegedről a magyar egyetemet.^[5]

A kolozsvári egyetem története a két világháború között 

1920 májusában a megszálló román hatóságok, a Nagyszebenben működő ideiglenes erdélyi román kormányzat megbízásából átvették az egyetemet Schneller István rektortól. A kolozsvári magyar állami egyetem megszűnt, először Budapestre, végül Szegedre költözött, ahol megalapozta a mai Szegedi Tudományegyetemet. A kolozsvári román egyetem az átvett épületekkel és felszereléssel 1919. november 3-án nyílt meg Vasile Pârvan román történész előadásával, nemsokára felvette az I. Ferdinánd Egyetem nevet, az akkori román uralkodó nevét. Ingatlanvagyona közben új épületekkel bővült, a Babeş diákotthon 1926 óta működött, a Régészeti Intézet számára 1925-ben vásárolták meg a Bástya utcai sarokházat, 1929-ben pedig a Román Történeti Intézet számára a Jókai/Napoca utca 11. sz. alatti épületet. Még az 1910-es években vetette meg Richter Aladár az új botanikus kert alapjait a Majális/Republicii utcában, ezt a munkát folytatták a román botanikusok, és itt 1935-ben készült el az új Növénytani Intézet. 1938-ban már az egyetem négy karára 3094 hallgató iratkozott be. http://hu.wikipedia.org/wiki/Babe%C5%9F%E2%80%93Bolyai_Tudom%C3%A1nyegyetem