| Hírek : 1956 - Magyarország és az ENSZ - A végzetes 58 óra - III. rész |
1956 - Magyarország és az ENSZ - A végzetes 58 óra - III. rész
2010.10.28. 16:16
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvennegyedik évfordulója alkalmából az MVSZ sajtószolgálata közzéteszi Gordon Gaskill 1958-ban megjelent tudósítását arról, hogy mi történt New Yorkban, az ENSZ székházában 1956. november 1-4. között, miközben egy ország hiába várta lélegzetvisszafojtva a Nyugat és a nagyvilág segítségét. Az írás magyarul a Magyarságtudományi tanulmányok c. kötetben jelent meg, a magyarok Világszövetsége égisze alatt. Kiadó a HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely. A kötet megrendelhető itt: http://mvsz.wordpress.com/vasarlas/
 Az I. és II.rész ide kattintva érhető el
III. rész
New York-i idő szerint délután 2:30-kor Nagy kérvényét másolat formájában juttatták el minden ENSZ-képviselőhöz, de az nem viselte magán a sürgősség jegyeit, így dobozaikban elkeveredett a számtalan egyéb jegyzettel. A legtöbb küldött tulajdonképpen nem is látta egészen e nap késő délutánjáig, és sokan csak aznap késő este.
Az ENSZ épületében nem mindenkit bűvölt meg Szuez annyira, hogy Magyarországot háttérbe szorítsa. Ahogy a délután közeledett, egy különös és teljesen fesztelen csoport keletkezett, melyet egyik tagjuk Cassandra Klubnak1 nevezett. Az ENSZ titkárságának néhány tagja tartozott soraikba, akik egy s más okból kifolyólag különös érdeklődést mutattak Kelet-Európa iránt. Közéjük tartoztak az amerikai magyarok, s néhány vezető magyar száműzött is. Ugyancsak magába foglalta az ENSZ-küldöttek kisebbségét, különösen a katolikus országokból.
Különösen tevékeny a kubai Dr. Emilio Nunez-Portuondo volt, aki fáradhatatlanul beszélt már öt éven át Kelet-Európa szovjet elnyomásáról. Mihelyt meghallotta Nagy kérvényét, azonnal elkezdte felkarolni Magyarország ügyét, mely 11.000 gratulációt eredménye zett neki, levél vagy távirat alakjában. Elkezdte a küldöttek zömét összeszedni3, és szenvedélyesen meggyőzni arról, hogy a magyarországi hívás sürgős és kétségbeesett, s hogy az ENSZ-nek még aznap este cselekednie kell.
Eredménytelen maradt. Ismét és ismét azt mondták a Cassandra Klub tagjainak, hogy „csak csapatmozgások zajlanak Magyarországon, de a valóságos lövöldözés Egyiptomban van. Helyezzük először Szuezt nyugvópontra, s azután következik Magyarország tárgyalása.” Ez különösen fennállt az igen erős afro–ázsiai–arab tömbnél, amely szavazás esetén a hatalom egyensúlyát képezi a közgyűlésen. Az AAA nagy jajgatással fordult az angolok és franciák felé, és minden mást elterelő mozdulatnak tekintettek.
Délután négy órakor, míg Nunez-Portuondo New Yorkban könyörgött, Kádár János beszélt a budapesti rádión, „dicső felkelésünket” dicsérve. De rögtön a rádióadás után, kerülő úton elment az orosz követséghez, ahol hosszú megbeszéléseket folytatott. Kétségtelenül ezen a ponton határozta el, hogy elhagyja Nagy Imrét – „elragadta a félelem”, amint azt Nagy később mondta. De Kádár saját elhatározását titokban tartotta; Nagy semmit sem gyanított, s a végsőkig megbízott Kádárban.
A sötétben 160 orosz tank vonult be, és a páncélosok körbevették Budapest mindhárom repülőterét. Több szovjet páncélos vonult megszakítás nélkül a várostól keletre, délre és nyugatra, egyik utat a másik után zárva le.
New Yorkban Nunez-Portuondo és támogatói nem mentek semmire, s a közgyűlés ülést tervezett – Szuez kérdésében – kevesebb, mint egy órán belül. Mind jobban és jobban belebonyolódtak a hosszadalmas jogi vitákba a parlamentáris ügyvitel tárgyában. Némely küldött azt vitatta, hogy miután e délutáni ülést azért hívták össze, hogy Szuezról tárgyaljanak, törvényesen nem beszélhetnek meg semmi mást. Nunez-Portuondo ezt tagadta. Figyelmeztetett mindenkit, hogy ez volna az első különleges gyűlés, amit valaha tartottak a „béke érdekében való egyesülés” nevében, amely ügyvitelt a koreai időkben alkották, melynek addig semmi előképe nem volt. „Ma mi alkotjuk a magunk irányadó esetét” – mondta. „Alkossunk jó irányokat.” Ragaszkodott ahhoz, hogy miután a közgyűlés már ülésezik, saját tárgyköreinek ura és egy kétharmados szavazással olyan tárgyat hozhat fel, amilyen neki tetszik.
Mások vitatták, hogy miután a Biztonsági Tanácsot még mindig a magyar ügyek „kötik le”, a közgyűlés nem tudja törvényesen megbeszélni. Nunez-Portuondo (akinek Kubája éppen a tizenegy tanácstag egyike) felhozta, hogy a Biztonsági Tanácsnak gyorsan kell cselekednie, még ma este adjon be egy határozatot, utána megkapja a várt szovjet vétót, s ezután irányítják át a kérdést a közgyűléshez.
Lábjegyzetek
1. A Wikipédia szerint „A Cassandra nevet széles körben használják. Bár a modern használatban a »Cassand ra« név olyan valakit jelent, akinek jóslatát kételkedve fogadják.” – S. B.
2. A szövegben a „buttonholing” angol kifejezés áll, ami azt jelenti, hogy valaki olyan bőbeszédűen és hevesen ma gyaráz valamit, hogy a hallgató kabátját is megragadja, hogy figyelmét még jobban a mondottakra irányítsa.
(Folytatása következik)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum