Mit gondol a második Orbán-kormány gyors döntéséről a kettős állampolgárságot illetően?

A gyors döntés hátterében talán két dolog rejlett. Az egyik a 2004-es népszavazás sikertelenségének a kompenzálása, a másikat pedig nagyon leegyszerűsítve Jobbik-fóbiának nevezném. A Fidesz politikusai a nemzeti oldalt szerették volna ilyen formában megszólítani, és a gyors, a már régebben beígért döntésükkel egy kicsit keresztbe tenni a Jobbiknak. Ez a gyors döntés inkább a magyarországi polgárok irányába volt üzenetértékű, és kevésbé a külhoni magyarság felé.

Ön szerint mit hozhat ez a felvidéki magyarságnak?

Megint csak kétféleképpen kell látni a dolgokat, mert mást hoz az egyénnek, és mást hoz a felvidéki magyarságnak, mint nemzeti közösségnek. Az egyén, mielőtt úgy dönt, hogy vállalja a kettős állampolgárságot, mérlegelnie kell annak jogi következményeit a szlovák parlament által jóváhagyott, kettős állampolgárságról szóló ellentörvényből kifolyólag.

Ismerve a törvény negatív következményeit, bizony komoly bátorság kell ahhoz, ha valaki élni szeretne a kettős állampolgárság intézményével, vagyis fel szeretné venni a szlovák mellé a magyar állampolgárságot. A kettős állampolgárság intézménye a felvidéki magyarságnak, mint nemzeti közösségnek csak akkor hozhat politikai tőkét, például az asszimilációellenes küzdelemben, ha sokan vennék fel a magyar állampolgárságot.

Mi a véleménye, orvosolja ez a tragikus december 5-i népszavazást?

Szerintem nem orvosolásról van szó, mert a politikában csak jó és rossz döntések vannak. Az akkori népszavazás nem azért volt sikertelen, mert rosszul volt a diagnózis megállapítva, hanem azért, mert kevesen vettek részt a szocialisták ellenpropagandája végett, a szocik elbizonytalanították az embereket. Az akkori rossz szocialista propaganda azt eredményezte, hogy a népszavazás sikertelen lett, a mai politikai helyzet pedig a májusi politikai döntést. Ez két különböző szavazás, más-más közegben. Az emberek többsége 2004-ben is, legalábbis a lelke mélyén akarta a kettős állampolgárság intézményének a kibővítését a külhoni magyarság részére, csak meg voltak félemlítve a szocialisták ellenpropagandájával. Ma ez az ellenpropaganda nem létezik, vereséget szenvedett.

A felvidéki magyarság megmaradása érdekében mit tart járható útnak?

Ahhoz, hogy megmaradjunk, fel kéne végre ébrednünk csipkerózsika-álmunkból. Majd a saját lábunkra állva merjük követelni az alkotmányos jogainkat, úgy, mint Mahatma Ghandi és Martin Luther King, nem sértve törvényeket, de maximálisan élve alkotmányos jogainkkal. Ha kell hangosan kint az utcán, bátran vállalva a nézetek konfrontációját is. Másképpen nem fog menni, mert ezt a békés küzdelmet helyettünk senki sem fogja megvívni. Ez a mi feladatunk és kötelességünk.

Egységes fellépésre, minden nézet és vélemény meghallgatása után, egy új 12 pontra van szükségünk, amit a felvidéki magyarság többsége elfogad, magáévá teszi. A politikai képviseletünknek pedig e céloknak a mezsgyéjén kéne a végső siker érdekében küzdenie. Tudom, ma még ez megvalósíthatatlan vágyálom, de azt is tudni kell minden siker kovácsa maga az ember, bátorsággal és akarattal felvértezve. Ha megvan a bátorság és az akarat, de a lehetőség nem kopogtat be hozzánk, csináljunk magunknak egy kaput!

Szózat.org - Homoly Erzsó