Hírek : Vona Gábor: Teljes vagyonelkobzás |
Vona Gábor: Teljes vagyonelkobzás
2010.10.09. 19:13
2010.10.09.jobbik.hu Május óta van szerencsénk az Önök támogatásával testközelből látni, hogyan is működik a magyar Országgyűlés. Nem voltak naiv elképzeléseink, de az ott tapasztalt valóság, még a vártnál is szörnyűbb képet fest.
Tőlünk balra egészen extrém öltözködési stílusukkal figyelmet keltő LMP-sek, a nagyképűségtől alig látó fideszesek és hát a jó öreg szocik, akik maguk sem értik, hogy ha valóban forradalom történt, ahogy azt Orbán Viktor állítja, akkor hogy a fenébe’ vannak ők még mindig szabadlábon. Pláne, az Országgyűlésben. Aztán látjuk azt is, ahogy a képviselők a hétfői szavazások után fogják magukat, és a viták megkezdése előtt egyszerűen hazamennek. Biztosan kezdődik a Győzike Show, az Édesnégyes vagy focimeccs. Nehogy már ott üljenek a Nemzet Templomában – gondolják felháborodva. Ez egyébként körülbelül olyan, mintha a kedves olvasó bemenne a munkahelyére, aláírnáreggel a jelenléti ívet, aztán hazamenne.
Szintén csak ajánlani tudom, ha valaki az Országgyűlésben jár, mindenképpen beszéljen a takarítókkal, és kérdezze meg tőlük, ugyan melyik frakció mit hagy maga után, amikor véget ér az ülés. Én az MSZP padsoraira szoktam rálátni, hiszen a sors furcsa fintora, hogy ők ülnek tőlünk jobbra, a jobbszélen. Elképesztőnek tartom, hogy valaki ezen a szent helyen képes szemetet hagyni. Valahol úgy érzem, hogy aki ezt teszi, az - mégha szimbolikusan is, de - azt a magyar emberekkel teszi. Sorolhatnám még a sok-sok kellemetlen tapasztalatot, de azt is el kell, hogy áruljam, a kellemetlen érzés kölcsönös.
Látom, hogy nem csupán számunkra nem nyújtanak szép látványt a többiek, de mi is igencsak bökjük a régi elvtársak szemét. Gondoljunk bele, húsz éven keresztül folyt ott a semmi csépelése, dagonyáztak a langyos lábvízben, egyszer csak jön egy pimasz fiatal párt, és elkezdi kimondani a számukra igencsak kellemetlen igazságot. Szóvá teszi, hogy a politikusok nagy része álláshalmozó, hogy minden, ami jó, a Jobbik programjából veszik át, hogy az összes képviselő nyakig ül a korrupcióban. Elkezdenek beszélni olyan kényes tabukérdésekről, mint a multik megadóztatása, a cigánybűnözés felszámolása vagy – jaj! – az izraeli felvásárlás. Persze, hogy rosszul vannak tőlünk. Húsz év aljas, cinkos és nemzetáruló nyugalmát zavartuk meg. Illetve zavarták meg azok a magyar emberek, akik belénk helyezték a bizalmukat.
Meggyőződésem az is, hogy ha egy pszichológus megvizsgálná a képviselőket, az is kiderülne, hogy azok társadalmi beilleszkedésre teljesen alkalmatlanok. Végzetesen elvadultak az emberektől, eltávolodtak tőlük, és ezért halvány fogalmuk sincs azok problémáiról, gondolatairól, terveiről és életéről. Ezt persze érzik is az emberek.
A minap például egy idős hölgy Berhidán – komoly kisebbségi problémákkal rendelkző Veszprém megyei település – azt kérte tőlem, szóljak már Pintér Sándornak, hogy költözzön le hozzá, a házába egy hétvégére. Csak annyit kér tőle, hogy menjen ki a kertjébe, ahol olyan emberekkel fog találkozni, akik nem laknak nála. Talán belügyminiszterként el tudná magyarázni nekik, hogy nem szokás más kertjébe járni. Persze ő is tudta, én is tudtam, mindenki tudta, hogy erre semmi esély. A magyar politikát nem érdeklik az emberek. Mi több, legjobban akkor éreznék magukat, ha egyáltalán nem is kellene emberekkel találkozniuk.
És amit a leginkább fájlalnak az emberek? Az elszámoltatást. Pontosabban annak elmaradását. Azt, hogy ebben az országban jó ideje nem éltük át a katarzist. Nem bosszúból, hanem igazságból. Azt, hogy a bűnös elnyeri méltó büntetését. Hogy azok, akik az országot tönkretették, nem futhatnak el az igazságszolgáltatás elől. A Fidesz a választások előtt kemény elszámoltatást ígért, amelyből semmi sem lett. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Pedig itt nem lesz addig rend, amíg azoknak, akiknek ezt a helyzetet köszönhetjük, nem kobozzuk el a vagyonát. Akkor majd más világ lesz…
|