Joggal merülhet fel a magyar választókban a kérdés: mi a csuda folyik itt? Először is azért, mert köztudott, hogy az ötlet eredetileg Gyurcsány Ferenctől származik, aki 2008-ban, Tom Lantos halála után tervezgette, hogy intézetet alapít a politikus emlékére, szellemi hagyatékának gondozására, politikai örökségének, munkásságának továbbvitelére. Hiába fenyegetett államcsőd ekkor, vagyis 2009-ben, az ország siralmas gazdasági helyzetében nem kevesebb, mint három milliárd forintot szánt volna a Gyurcsány-kabinet az intézet megalapítására.
Másrészt nagy kérdés, mi lehet a központ valódi célja. Esetleg a határainkon túli magyarok jogainak védelme? Furcsa lenne, ha egy olyan intézetre bízná ezt a kormány, amely Tom Lantos nevét viseli. Ő volt az, aki annak idején ellátogatott Romániába, hogy a Ceausescu-rendszer magyarüldözését leleplezze. Ki tudja, hogyan történt, de a Ceausescu és Lantos szívélyes barátságba került a nagy vizsgálódás során, s Lantos végül úgy találta, irigyelni való jólétben és szabadságban élnek az erdélyi magyarok. Egyes visszaemlékezők szerint több millió dollár is segítette Lantost, hogy erre a felismerésre jusson.
Ezek szerint célként nem maradhat más, mint a magyarországi kisebbségek felemelése. No de hová? A cigányok törvény felett állnak, az izraeliták pedig immár hivatalosan is felsőbbrendű embereknek tekintendők. Ez nem antiszemita vád, ezt a zsidóság egyes vezetői terjesztik magukról, széles körben.
(...)
Sinkovics Szilvia írásának folytatását a Barikád hetilap e heti számában olvashatja. Vásárolja meg, támogassa a nemzeti sajtót!