Az 1990-es évek elején a Kárpát-medencében, az elszakított részeken élő magyarok még 2,8 millióan voltak, 2021-re nem lesznek kétmillióan sem, egyharmadára csökken tehát az idegen országok határai közé kényszereített magyarok száma. A népességfogyás egyik legnagyobb oka z asszimiláció és a migráció. A Népességkutató Intézet adatai szerint a kilencvenes évek elején az emigrálók nagy része menekülve az elnyomás elől és a magyarként való érvényesülés reményében Magyarországra érkezett, így a nemzet egészét tekintve nem történt veszteség, viszont az elcsatolt területeket tekintve igen.

Az ezredforduló után viszont a Magyarországra emigrálók számát meghaladta a más idegen országokba költözők száma. Nyilván mindez egyenes arányban összefügg a nagyon gyenge csonkahoni és külhoni magyar politikai érdekképviselettel, az autonómia megvétózásával, a revízió lehetőségeinek elszalasztásával, a rosszul megkötött alapszerződésekkel és az ebből egyenesen következő nemzettudat rombolással, a reményvesztéssel, és nem utolsósorban a trianoni karvalyállamok tudatos asszimilációs politikájával, melynek fő célja még ma is  magyarként való érvényesülés ellehetetlenítése. Mindez egyértelmű a tót nyelvtörvényből, a volt kisantant államok egységes autonómia-ellenességéből, a Benes-dekrétumok megerősítéséből, az iskolarendszer leépítésből, a  táblaháborúkból, egyáltalán a magyar nyelv hivatali üldözéséből és még sorolhatnánk a példákat a magyar nyelv konyhanyelvvé sorvasztása kapcsán a tót tankönyvmizériát, történelemhamisításokat, állami szintű magyarellenes uszítást  és a magyar helységnévüldözést.

A megoldás a kollektív emberi jogok biztosítása: a részleges terüelti revízió, a párzsi határok újratárgyalása által és a széles körű kollektív emberi jogokat biztosító magyar autonómiák kiharcolása révén az ENSZ alapokmányára hivatkozva: "Minden népnek joga van az önrendelkezésre..."

Számos állam számára az 1947-es Párizsi békeszerződés határozatai hatályát veszítették a szerződő  állam megszűnésével, ugyanis a szerződés nem tér ki semmiféle utódlásra vagy egyáltalán utódállamokra, ha lehet ilyenről beszélni egy íróasztal mögött összetákolt műállam szétesése vonatkozásában. Tehát Csehszlovákia, Szovjetúnió, Jugoszlávia megszűnésével nincs hivatkozási alap az 1947-es Párizsi békeszerződés határozataira. Egyelőre a román nemzetállam volt képes megőrizni a 47-es határait. A határok kérdése a mozaikállamok létrejöttével ismét nyitottá vált, egy újratárgyalás alapja lehet a például a szlovákok vonatkozásában az 1938-as határokból kiindulva. A tótok törvénybe akarták iktatni a trianoni békediktátum sérthetetlenségét is, de az 1920-as trianoni diktátum sem érvényes, hisz azt felülírta az 1947-es párizsi  igazságtalan békepaktum,melyre ma is hivatkoznak azok a szlovákok akik nem tudják, hogy ez sem érvényes már.  A határok vonatkozásában Magyarország és Szlovákia között az utolsó érvényes államközi szerződés a Tiszó féle  jogelőd szovák állammal történt 1938-ban.

A Párizsi békeszerződést Csehszlovákiával és nem a jogelőd Tiszó-féle állammal kötötték. Csehszlovákia,mint az egyik szerződő fél 1993-ban megszűnt létezni, a két mozaikállam határait, nagyon helytelenül a posztkommunista magyar állam 1993-ban az elsők között igyekezett elismerni, de az alapszerződésen kívül, mely egyoldalúan is felmondható. Ezt a státuszt semmilyen más írásos nemzetközi szerződés  nem rögzíti. A hatrármegállapítás államközi tárgyalás, megegyezés vagy nemzetközi bíróság tárgya kell legyen ismét, ismerve a tudatos asszimilációs tót politika eredményeit és céljait. A sikertelen tárgyalás után az alapszerződést fel kell mondani és nemzetközi bíróságra vinni a határkérdés ügyét.

A magyar népességfogyás elsősorban az asszimilációs kényszerpolitikának tudható be. A tót kompromisszum-képtelenség szintén nyilvánvaló, az új kormány sem jobb,mint a ficói bagázs, de nem is várhattunk mást, hisz a Benes-dekerétumok sérthetetlenségét minden tót párt megszavazta, azok is, akik most kormányon vannak. Tehát sok jó nem várható. (ND az Erdély Ma és a Kossuth Rádió Anyanyelve magyar című műsora nyomán)