Pierre Daher képviselői esküjéről van szó. Arról a libanoni orvosról, aki a katasztrófa sújtotta Edelényben áprilisban kiélezett csatát vívott az egyéni képviselői pozícióért Molnár Oszkárral, a Fideszből igazmondása miatt kizárt polgármesterrel. Hiába vásárolták meg Pierrék a cigány szavazók tízezreit, szerencsére alulmaradt a választáson, mert a helyi magyarság – szinte pártállásra való tekintet nélkül – összefogott Molnár Oszkárért. Holott a libanoni
megígérte, sajátos, a magyarra nagy vonalakban emlékeztető nyelven halandzsázva, hogy mindegy, ki fog nyerni, a támogatás úgyis rajta keresztül érkezik a térségbe. A jelek szerint a Fidesz-vezérkar is így gondolja, mert, szembemenve a választók többségének akaratával, az Európai Parlamentbe távozó Pelczné Gáll Ildikó helyére Dahert jelölték országgyűlési képviselőnek a párt Borsod megyei listájáról. Nyilván tovább akarják erősíteni jelöltjüket, hogy a következő választást sikerrel vegye. Ennek persze egyszerűbb és szimpatikusabb módja lett volna, ha Molnár Oszkárhoz hasonlóan ő is személyesen részt vesz a pusztító árvíz elleni küzdelemben, de miközben egyes honfitársainknak élete munkáját vitte el a víz, a libanoninak - hófehér tenisznadrágban és tornacipőben megjelenve a helyszínen - nem akaródzott összepiszkolnia a kezét.
Ilyen előzményeket követően tette le június 28-án képviselői esküjét Pierre Daher. Az Országgyűlés elnöke által előre olvasott esküszöveget meg kellett volna ismételnie, de az egész ülésteremben jól hallhatóan erre képtelen volt, ugyanis magyar nyelvtudása nem áll olyan szinten, hogy visszamondjon egy hangosan felolvasott szöveget. Motyogott és makogott, teljesen fura és felismerhetetlen szavakat kiejtve száján. Jogos felháborodás hullámzott végig az üléssorokban, még a hazaáruló szocialista képviselők is szégyent emlegettek a tragikomédia láttán, jobbikos képviselőtársaim nyelvtanfolyamot helyeztek kilátásba a jelöltnek. Összességében viszont nem volt visszhangja ennek a kétségtelen botránynak!
A Fidesz ugyanis megalázta a Magyar Országgyűlést, a magyar embereket és tettével felidézte az utoljára a Habsburg-abszolutizmus tombolása idején, a XIX. század elején előforduló eseményt: magyarul nem tudó személy „képviseli” a magyar embereket a parlamentben. Ilyet még a balliberális kormányzat sem mert megkockáztatni, de a narancsdiktatúrába ez is belefér. Félreértés ne legyen, nem szeretném megbántani arab származású és hazánkban élő barátainkat, a közös ellenség amúgy is szorosan összekovácsol minket, de nyilván ők sem látnának szívesen a saját parlamentjükben olyan embert, aki nem csupán más nép szülötte, de nem is beszéli a nyelvüket. Lassan ideje lenne felismerni a keresztény középosztálynak, hogy a bizalmukat elnyerő pártnak gyakran fontosabb a saját, mint az ország és a nemzet érdeke.
dr. Lenhardt Balázs,
országgyűlési képviselő
Jobbik Magyarországért Mozgalom
A botrányos eskütétel:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum