| Hírek : A véreskezű kommunista tiltakozása ellenére is vetítik a Biszku-filmet |
A véreskezű kommunista tiltakozása ellenére is vetítik a Biszku-filmet
2010.06.24. 21:26
2010.06.24.Biszku Béla egykori kommunista politikus továbbra sem járul hozzá a róla készült dokumentumfilm bemutatásához, noha az alkotást csütörtök délelőtt óta már vetítik, a többi között az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A rendezők szerint a korábbi belügyminiszter közszereplőként nyilatkozott nekik, és álláspontjukat készek bíróság előtt megvédeni. (MTI)
Kapcsolódó: "emmi lelkiismeret-furdalás" - a pokol kapujában sem kér bocsánatot Biszku
Büntetlenül, kiemelt nyugdíjjal, kitüntetésekkel - a Rózsadombon "vezekelnek" a diktatúra egykori vezetői
kuruc.info, 2010.06.22. Büntetlen az 56-osok gyilkosa- Az 1956-os eseményeket máig ellenforradalomnak tartja, és Nagy Imre kivégzésével is egyetért Biszku Béla, Kádár János 1956 után hatalomba kerülő belügyminisztere, akivel két újságíró készített álnéven interjúkat. A már majdnem 90 éves Biszku nyilatkozatait felhasználó dokumentumfilmet szerda este vetítették le a nyilvánosság előtt. A filmben az egykori politikus végig tagadta, hogy közbenjárt volna a forradalmárok kivégzése érdekében
A film, amelyet a Mandiner című blog két újságírója álnéven, az egykori minisztert félrevezetve készített, több mint egy hete vita tárgya, mivel a benne megszólaltatott Biszku Béla letiltotta a megjelenítését. Korábban a médiában olyan hírek is megjelentek, hogy Biszku lányai perrel fenyegették a filmet műsorára tűző Uránia mozit, mivel szerintük a film lejátszása személyiségi jogot sértett volna. Az egykori politikus rokonai végül elálltak a fenyegetéstől, és szerdán rábólintottak a film közzétételére. Bár Biszku Béla továbbra sem engedélyezte azt, a filmet készítő újságírók szerint írásos nyilatkozatuk van tőle, amelyben korábban rábólintott a felvételek nyilvánosságra hozatalára, ezért utólag már nem törődnek vele, hogy meggondolta magát.
Átverés és megrendezett falugyűlés
A szerda este előbb a sajtónak, majd a nagyközönségnek is bemutatott dokumentumfilmben a filmet rendező újságírók, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina egy kitalált ifjúsági szervezet nevében keresték fel Biszku Bélát. A filmkészítők elhitették vele, hogy szülőfalujából, az ukrán határhoz közeli Márokpapiból jöttek, ahol őt a falu nagy szülöttjének tekintik és szeretik. Az újságírók a filmben végig "Béla bácsinak" hívták a korábbi minisztert, és igyekeztek a bizalmába férkőzni, hogy így húzzanak ki belőle valamilyen bűnbánó vallomást.
Az újságírók összesen négy interjút csináltak Biszkuval, ebből hármat a saját lakásán, a negyediket pedig Márokpapiban. Az átveréshez Novák és Skrabski egy falugyűlést is szervezett Biszku szülőfalujában, ahova elhívták a mit sem sejtő politikust. A gyűlésen, ahova a közönség egy része Skrabski Fruzsina szerint egy ingyen sörért ült be, szocialista díszletek között, "A dolgozó népért!" - feliratú zászló mellett fogadták a politikust, majd a közönség közt elvegyült újságírók tettek fel neki keresztkérdéseket az 1956-os forradalomról.
Ellenforradalom és horthysta tisztek
"1956-ot ma is ellenforradalomnak tartom" - mondta ki a filmben Biszku Béla. Az újságíróknak és az ál-falugyűlés résztvevőinek is elmesélte, hogy 1956 októberében hogyan bujkált a parlamentben és kommunista vezetők rejtekhelyein, és azt ismételgette, hogy az "ellenforradalmárok" háromezer kommunistát öltek meg. "Én október 30-án a parlamentben horthysta katonaruhába öltözött tiszteket láttam, akik összeölelkeztek, és azt mondták egymásnak, hogy győztünk" - mesélte.
Biszku arról is beszélt, hogy október legvégén a kommunista vezetők meg akarták próbálni visszafoglalni Budapestet a megmaradt fegyveres erőkkel, de végül erre nem került sor a szovjet beavatkozás miatt. Végül, a sokadik kérdésre azt mondta: "Az egészet bánom, tragédiának tartom", de hozzátette, hogy ebbe a Rákosi-rendszert is beleérti, amely szerinte tragikus módon vezetett az 56-os felkelésig. "Senkitől nem kérek bocsánatot! A Nagy Imre is megérdemelte, amit kapott!" - jelentette ki.
Miután az újságírók egy otthoni interjúban perceken át bizonygatták neki, hogy 1956-ban forradalom volt, mert a külföldi, szovjet elnyomók ellen kelt fel a magyar nép, Biszku mégis kijött a sodrából, és meglehetősen nyersen magyarázta el, miért jöttek be a szovjetek. "Tudja maga, mit jelent az, hogy az erősebb kutya baszik? Na, azért voltak itt. Mi kénytelenek voltunk beleegyezni, mert a magyar hadsereg romokban volt, és azokkal az erőkkel, akik itt felkeltek, mi egyedül nem bírtunk volna" - mondta.
Letagadott dokumentumok
A dokumentumfilmet készítő újságírók a filmben történészeket is megszólaltattak, és levéltári dokumentumokat mutattak be Biszku tevékenységéről. Ezek többnyire arról szóltak, hogy Biszku Béla 1956 után felül akarta vizsgálni a forradalomban résztvevőkre kiszabott, szerinte túl enyhe bírói ítéleteket, vagyis befolyásolni akarta a bírói döntéseket. Egy a filmben idézett dokumentum szerint Biszku többek között arról készített jelentést és kezdeményezett egyeztetést a párt legbelső vezetésében, hogy ne lehessen a forradalom szellemi vezetőinek kisebb büntetést adni, mint a fegyvert fogó forradalmároknak. A dokumentum szerint Biszku úgy vélte, a büntetések sokszor túl enyhék, és túl kevés jár "fizikai megsemmisítéssel".
Amikor ezekkel a dokumentumokkal Biszkut szembesítették, ő azt állította, hogy nem ő írta azokat, majd elterelte a szót. A filmben legalább tucatszor elmondta, hogy benne azért nincs "semmi lelkiismeret-furdalás", mert a forrongások résztvevőit bíróság elé állították, és a bírók hozták meg a mintegy 300 halálos ítéletet, nem ő. "Szó nem igaz abból, hogy mi leváltottunk bírókat a nem megfelelő ítéletek miatt" - jelentette ki: "Mi nem avatkoztunk személyesen egyetlen ügybe se!" - mondta felindultan.
Azt Biszku is elismerte, hogy - mint arról több dokumentum is beszámol - a párt központi bizottsága foglalkozott a bírósági ítéletekkel, de szerint csak az ítélet meghozatala után értékelték azokat, előtte sose. A dokumentumfilmben megszólaltatott történész szerint azonban ez nem így volt, az ítéletekre jelentős befolyást gyakorolhattak a politikai döntéshozók.
A film készítői, miután nem sikerült vallomást kihúzniuk a volt miniszterből, egy pszichológussal is megnézették a felvételeket, aki a filmben arra a következtetésre jut, hogy Biszku nem mond igazat. A pszichológus szerint Biszku a kényes kérdések elől értetlenséget színlelve bújuk ki, de valószínűleg tényleg nincs lelkiismeret-furdalása, mert az ellene felhozott vádakat mentálisan kizárja a saját világából. Erre jó példa az a rész, amikor Biszkut a megölt, megkínzott vagy megfélemlített emberekről faggatták: az újságírók azt vetették a volt miniszter szemére, hogy százezer ember életét keserítette meg. Biszku erre azzal válaszolt, hogy most meg kapitalizmus és kizsákmányolás van, ez lett a "forrongás" eredménye, és most százezrek vannak munka nélkül, őket ugyanúgy lehetne sajnálni.
Erőszak és szabadság
Amikor a 90 éves Biszku Bélát az 1956 utáni rendőri erőszakról kérdezték, láthatóan összezavarodott. "Rendetlenkedőkre csak erőszakkal lehet válaszolni és hatni, rábeszéléssel nem" - mondta. Mikor viszont azt kérdezték, hogy milyen erőszakot alkalmazhattak a rendőrök - tétovázni kezdett. Előbb arról beszélt, hogy bírósági ítélet esetén a rendőrök gumibottal verhették a fogvatartottakat, majd kihátrált a kérdésből.
Egy másik kérdésnél csodálkozva kérdezet vissza, mért gondolják az újságírók, hogy az 50-es évek végén nem volt gyülekezési szabadság. "Hol nem lehetett gyülekezni?" - kérdezte, majd közölte, hogy szerinte lehetett: "Felvonulások például voltak!". Mikor aztán azt kérdezték tőle, hogy a szocializmus ellen lehetett-e felvonulni, arra már határozottan nemmel felelt.
Büntetlenül, a Rózsadombon
"A filmben meglehetősen súlyos kérdésekről van szó, de azért nem lenne jó, ha most mindenki felmenne a Rózsadombra, és megverné Biszku Bélát" - mondta a film levetítése után az Origónak az egyik készítő, Skrabski Fruzsina, hozzátéve, ő azt gondolja, hogy a vádakat tagadó Biszku végig hazudott, és leginkább annak örülne, ha bíróság előtt tisztáznák a szerepét. A filmmel azonban egyelőre csak azt akarta elérni, hogy az emberek ismerjék a problémát, és a fiatalok, "a húszévesek is kezdjék el felfogni, mi volt itt". "Szeretnénk, ha beszélnének erről, ha tudnák, hogy például az MSZP az MSZMP utódpártja, és ez az egész ne tűnjön el nyom nélkül" - magyarázta.
A filmkészítés ötlete a nácivadászoktól jött, ennek a mintájára akartak kommunistavadászokká válni - mondta, hozzátéve, hogy először nem tűnt ez egy komoly, nagyszabású dolognak. Az egész filmet körülbelül egymillió forintból hozták ki, de a héten már a parlament is foglalkozott vele, a szerdai bemutatóra pedig rengeteg parlamenti képviselőt vártak. A VIP-vendéglistán szerepelt többek között Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, Gulyás József volt SZDSZ-es képviselő és több LMP-s is - mondta az újságíró.
Skrabski Fruzsina az Origó kérdésére azt mondta, hogy bár valóban kezdettől fogva meg voltak győződve Biszku bűnösségéről, és az egész filmet koncepciózusan eköré építették, szerinte az nem lett manipulatív: egytől tízig terjedő skálán a film objektivitását a szerző 9-esre értékelte. Szerinte ezt bizonyítja az is, hogy Biszku Béla egyik lánya megköszönte nekik a film elkészítését.
A film nem titkolt célja volt az is, hogy rámutasson Biszku Béla bűnösségére és büntetlenségére, az alkotás címe is ez lett: Bűn és büntetlenség. Az egyik interjúban Biszkut is szembesítették azzal, hogy szerintük bűnt követett el, amiért nem vonták felelősségre, és jó lenne, ha legalább bocsánatot kérne. A felelősségre vonás kifejezést meghallva azonban Biszku csak visszakérdezett: "Most mire gondol, arra, hogy engem öljenek meg?"
(Origó nyomán)
A Biszku Béláról készült dokumentumfilm, illetve annak “engedélyezése” körüli viták ismét ráirányították a figyelmet a pártállam nómenklatúrájának rendszerváltozás utáni utóéletére. Számosan élnek még a kommunista diktatúra egykori vezetői, az emberiségellenes bűnök garmadáinak társtettesei közül. Szinte kivétel nélkül kiemelt nyugdíjjal, többen 1989 után (!!!) kapott kitüntetésekkel a vitrinjükben élnek köztünk.
A rendszerváltás óta először nyilatkozott Biszku Béla, a Kádár-korszak első belügyminisztere az 1957 és 1961 közötti megtorlásokról dokumentumfilmet forgató újságíróknak. A film készítői budapesti otthonában keresték fel a nyolcvanas évek óta visszavonultan élő volt politikust, ám a nyilatkozatát a család “személyiségi jogokra” hivatkozva letiltatta. Az 1989 előtti rendszer meghatározó, vezető politikusai közül többen élnek, Biszku Béla csak egy közülük. Többségük visszavonult, az elmúlt húsz évben nem vagy csak nagyon ritkán nyilatkozott, míg mások 1989 után is a politikai pályán maradva magas tisztségeket töltöttek, vagy töltenek be.
Kovács IstvánA 99 éves Kovács István idén márciusban nyilatkozott a HVG-nek a hetvenes évek politikai konfliktusairól. Kovács a Rákosi-korszak egyik emblematikus figurája, 1951 és 1953 között, a diktatúra legkeményebb időszakában a Politikai Bizottság (PB) meghatározó személyisége, a szűkebb pártvezetés tagja volt. Kovács még 1927-ben csatlakozott az ifjúkommunista mozgalomhoz. Politikai tevékenysége miatt közel kilenc évet töltött börtönben a Horthy-korszakban. A háború alatt részt vett az illegalitásba vonult kommunista ellenállás szervezésében. 1943-ban ismét letartoztatták és háromévnyi börtönre ítélték. Karrierje a második világháború után ívelt fel: 1945-ben bekerült a Politikai Bizottság (PB), a kommunista párt vezető testületébe. 1951 áprilisában tagja volt annak a bizottságnak, amely a korábbi belügyminiszter, a letartóztatott Kádár János ügyét vizsgálta. Míg zárt körben Kovács is bírálta Rákosi Mátyás módszereit, 1955 decemberében az ő beszámolója alapján követelték a Rákosi-rendszerrel elégedetlen írók megrendszabályozását. Az 1956-os forradalom napjaiban más kommunista politikusokkal együtt Moszkvába szállították. Októberben — távollétében — leváltották az Magyar Dolgozók Pártja (MDP) budapesti első titkári posztjáról, csak 1958 augusztusában térhetett haza Moszkvából. Négy évvel később, mint a Rákosi-korszak törvénytelenségeiért felelős politikust kizárták a pártból, de 1966-ban kérésére visszaállították a párttagságát. A Könnyűipari Szervezési Intézet igazgatójaként ment nyugdíjba 1974-ben.
Az idén megjelent A moszkvai levelezés, lapok Hegedűs András volt miniszterelnök hagyatékából című könyv szerkesztői szerint az 1989 előtti rendszer ma is élő vezetői között van Mátyás László, Vég Béla, Hárs István és Matusek Tivadar.
Mátyás László 1936-ban a spanyolországi polgárháborúban harcolt a nemzeti erők ellen, majd 1948-ig a szovjet hadseregben szolgált. Visszatérve Magyarországra a Belügyminisztériumban teljesített szolgálatot, elítélték a Rajk-perben, majd a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában 1954-ben felmentette, ezredesi rendfokozatát 1956 nyarán kapta vissza. 1956-ban, a forradalom leverése után a Politikai Nyomozó Főosztály néven reinkarnálódott ÁVH vezetője lett. 1957-ben kegyvesztetté vált, az ezt követő években diplomataként szolgált.
Vég Béla eredetileg famintakészítő szakmunkásnak tanult, 1950-ben az SZKP Politikai Főiskolájára küldték. A hároméves programot nem tudta befejezni, már 1952-ben hazahívták, és novemberben kinevezték az MDP Központi Vezetőségének titkárává. 1953 elején részt vett Péter Gábor, az ÁVH letartóztatott vezetője elleni vizsgálatban. 1956 novemberében a szolnoki szovjet főparancsnokságon a nevét Magyar Szocialista Munkáspártra (MSZMP) váltó állampárt képviselőjeként tevékenykedett. 1957 májusától a párt egyik fővárosi kerületi bizottságán dolgozott, 1959-től nyugdíjazásáig a Budapesti Vegyipari Gépgyár igazgatója volt.
Hárs IstvánHárs István az ÁVH tisztje volt, a Rákosi-korszak utolsó két évében belügyminiszter-helyettesként, majd a hírszerzési osztály vezetőjeként tevékenykedett. Későbbi sorsa az egykori belügyesek és ÁVH-sok tipikus pályafutásának megfelelően alakult: Hárs “lement kultúrába”, és 1957-ben a Magyar Rádió főosztályvezetője lett, majd 1975 és 1985 között a rádió elnöke volt. (E minőségében kifejtett munkásságát, s őt mint a “szabad társadalmi nyilvánosság és a rendszerváltás hiteles előkészítőjét” tavaly szeptemberben hosszasan méltatta a 168 Óra és Népszabadság is.) Matusek Tivadar az 1956-os forradalom előtt a kommunista párt lapjának, a Szabad Népnek volt főszerkesztő-helyettese. 1954-ben bekerült az MDP Központi Vezetőségébe. 1957 májusától váci járási bizottságának első titkáraként, 1960-tól a Pest megyei pártbizottság osztályvezetőjeként dolgozott. A hatvanas években a Külügyminisztériumban dolgozott különböző beosztásokban.
Lázár GyörgyIdén szeptemberben lesz 84 éves Lázár György, a kádári “konszolidációnak” és “életszínvonal-politikának” — illetve ezekkkel párhuzamosan az ország végzetes eladósításának — meghatározó figurája, aki 12 évig, 1975 és 1987 között Magyarország miniszterelnöke volt. 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba, 1970-ig az Országos Tervhivatalban dolgozott, majd három évig munkaügyi miniszterként tevékenykedett. A gazdasági reformok leállítása után, a hetvenes évek közepén a gazdasági helyzet drámai romlását látva Kádár János teljes személycserét szorgalmazott a kormányban és a párt vezetői posztjain. Így került Fock Jenő lemondása után a kormány élére Lázár, akit a pártban csak Kádár “hű fegyverhordozójaként” emlegettek. Miniszterelnöksége alatt gyorsult fel Magyarország eladósodása. Az ország 1978-ra a fizetésképtelenség határára került, adóssága a hetvenes évek végére elérte a 8 milliárd dollárt, ezért 1982-ben Magyarország — a szovjet vezetés tudta nélkül — titokban belépett a Nemzetközi Valutaalapba. A nyolcvanas években az ellenzéki mozgalmak megerősödését látva felszólította belügyminiszterét, Horváth Istvánt, hogy “le kell tartóztatni, aki törvénysértést követ el.” 1987-ben a “dinamizálás és a fiatalítás” jegyében Grósz Károly váltotta a kormány élén, ám a belső ellenzékével küzdő Kádár nyomására megtették a párt főtitkárhelyettesének. 1988-ban nyugdíjazták, ezt követően visszavonult a közéletből. 
Horváth IstvánIdén lesz 75 éves a Duna-gate néven elhíresült megfigyelési botrányba 1990-ben belebukott Horváth István, Stumpf István politológus apósa. Pályája a Kommunista Ifjúsági Szövetségében (KISZ) kezdődött, amelynek Központi Bizottságát a hetvenes években irányította. Kétszer volt belügyminiszter a válságos nyolcvanas években: 1980 és 1985 között Lázár György, majd 1987 és 1990 között Grósz Károly és később Németh Miklós minisztereként irányította a belügyeket, illetve a tárcájához tartozó állambiztonsági szerveket. Ily módon az ő nevéhez fűződik a nyolcvanas években megerősödő ellenzéki mozgalmak elleni küzdelem és megtorlások. 1989 decemberében két ellenzéki párt, a Fidesz és az SZDSZ számos írásos dokumentumot és filmfelvételt hozott nyilvánosságra, amelyek bizonyították, hogy a az állambiztonság belső elhárítási osztálya anyagot gyűjtött a politikai pártok és ellenzéki személyek tevékenységéről. Ezek a módszerek ebben az időszakban már törvénytelennek minősültek, az 1989 őszén elfogadott alkotmányba ütköztek — Horváth a botrány következményeképp 1990. január 23-án lemondott. 
Berecz JánosBerecz Jánost — Grósz Károllyal együtt, a reformernek tartott Pozsgay Imre ellenében — Kádár javaslatára 1985-ben választották be a Politikai Bizottságba. A Tiszatáj-botrány kirobbanásakor (a lapot fél évre betiltották, mert közölte Nagy Gáspár diktatúrát bíráló versét) ő volt az ügy egyik előadója a pártban. Míg Kádár radikális fellépést javasolt a lappal szemben, Berecz a konfliktus “szétterítését”, további konzultációt javasolt. A nyolcvanas évek végén Grósszal tartott, szembekerült az idős, realitásérzékét vesztett Kádárral, és ebben még a szovjet vezetés támogatását is megkapta. A rendszerváltáskor viszont nem az MSZP-t, hanem a párt régivonalas tagjait tömörítő, újjáalakított MSZMP-t választotta. 1994-től az üzleti szférában próbálkozott, egy rövid ideig a Patriot Sport Kft.-t, majd Ezotrade Rt.-t vezette. 1994-től 1999-ig tagja volt a Kapolyi László vezette szociáldemokrata pártnak. A rendszerváltás óta több interjút adott, konferenciákon vett részt, 2004-ben Vállalom címmel önéletrajzi könyvet adott ki. 
Marjai JózsefIdén tölti a nyolcvanhetedik évet Marjai József, akinek kitüntetését 2006-ban kifogással illette Sólyom László köztársasági elnök. Marjai a pályáját nem pártmunkásként, hanem diplomataként kezdte, 1976-tól 1978-ig Magyarország moszkvai nagykövete volt. Ő leplezte le Biszku Bélát Kádár előtt, amikor a volt belügyminiszter a szovjet pártvezetésnél fúrta a magyar pártfőtitkárt. 1980-tól nyolc éven keresztül volt a kormány mellett működő Gazdasági Bizottság vezetője és miniszterelnök-helyettes. Jelentős szerepet játszott Fekete Jánossal együtt a Valutaalappal folytatott tárgyalásokon. Tevékenységüknek köszönhetően Magyarország 1982 májusában előbb a Nemzetközi Valutaalap (IMF), majd júliusban a Világbank tagjává vált. Ennek azonban sokmilliárd fortintnyi devizahitel felvétele volt az ára. Az 1989 előtti rendszer vezetőinek ifjabb korosztályához tartozott Maróthy László, aki 1973 és 1980 között irányította a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Az MSZMP KB (1973–89), majd a PB tagja (1975–88). 1987-ig a Tudománypolitikai Bizottság, attól kezdve az Állami Tervbizottság elnöke. Miniszterelnök-helyettes (1984–87), az OTH elnöke (1986–87), környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter (1987–89). A nyolcvanas években Kádár János utódjának tartották, de 1989-ben környezetvédelmi miniszterként belebukott a bős-nagymarosi gát tervébe.
(Történelemportál - Origó)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum