Kétségtelen, hogy a PIIGS országokban és néhány kelet-európai országban, például Romániában és Magyarországon vannak problémák. Ha ezek az országok nehezen meghozható döntések alapján nem vezetnek be értelmes reformokat, okkal félhetünk attól, hogy a nem is olyan távoli jövőben fizetésképtelenné válnak. A G10 országok fenntartható finanszírozása mellett nem igazán számít, ha ezek közül az országok közül egy vagy több bedől, és átütemezi adósságát. A baj az, hogy az ő finanszírozásuk sem fenntartható.
A Keynes-féle részeg matróz költekezési láza
Mivel a politika képtelen felfogni, mi a probléma, és mivel a politikusok többségét megfertőzte a Keynes-féle részeg matróz költekezési láza, szinte biztosra lehet venni, hogy a költségvetési hiányok kora még legalább 3-5 évig vagy akár hosszabb ideig is folytatódik.
Ennek a gondnak persze megfelelő jelentőséget kellene tulajdonítani, mert az államadósság piacai felfordult gyomorral émelyegnek, és a spanyol bankokat teljes mértékben kiközösítették a nem-spanyol bankközi piacról. Túl sokáig húzódott a "hosszabbítsunk és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna" jelszóval folytatott játszma, és a válság alatt tetőzött a nyugati gazdaságok hitelállománya. És az égvilágon semmit nem sikerült megoldani.
A fogyasztók csak mérsékelten csökkentették kiadásaikat. Az USA gazdaságára jellemző fogyasztás/GDP arány még manapság is 70% körül ingadozik, ami a hosszú távú növekedéshez túlságosan magas.
A bankok folyamatosan lódítanak a mérlegük állapotáról, és sejtésünk szerint a többségük továbbra is fizetésképtelen. Míg az USA bankjainak fizetésképtelensége a jelzáloghitelek nagyarányú bedőléséből származik, európai társaik részint ugyancsak emiatt, részint pedig a Dél-Európa felé vállalt kitettség okán váltak fizetésképtelenné. Ráadásul nem várható, hogy a bankok a következő tíz évben ismét beindítják az értékpapírosítási/hitelezési gépezetet.
Az állami kiadások szinte korlátlanul folytatódnak, csökkentésükre szinte alig történt kísérlet. A legtöbb európai országban érintetlenek maradtak a gavalléros jogosultsági rendszerek.
A GDP ötszörösére rúgó adósságok
A szóban forgó gazdaságok közül 8 esetében az adósság GDP-hez viszonyított aránya minden valószínűséggel meghaladja az 500 százalékot. Ebbe a körbe tartozik az USA, az Egyesült Királyság, Japán, Spanyolország és Franciaország is. 1997 és 2040 között az arányok átlagosan 66%-kal, avagy a GDP-hez képest 200 százalékponttal fognak emelkedni. Röviden 30 év elteltével minden ország Japánra hasonlít majd. Jobb, ha időben megtanulunk rizst főzni, és rávesszük a 75 éveseket, hogy az öregek otthonában lássák el 100 éves társaikat.
Nyugat-Európa biztonságos kikötői
Ezért arra számítunk, hogy Európában az üzlet mindaddig a szokásos mederben folytatódik, amíg a kötvénypiacok egyértelműen vissza nem utasítják az állami fogyasztás finanszírozását. A kamatkülönbözet kontra Németország játszma magasabb szintre kerül, és a kötvénypiacokon a költségvetések fenntarthatósága lesz a központi téma.
A biztonságos kikötőnek tekintett és erős államháztartással rendelkező Németország, Dánia, Norvégia és Svédország helyzetéből előnyt kovácsol. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy teljesülni fog az a "meghökkentő előrejelzésünk" miszerint a 10 éves német állampapír kamata 2010-ben eléri a 2,25%-ot (lásd „Éves kilátások”). Ezzel párhuzamosan a PIIGS kamatkülönbözete Észak-Európához képest a közelmúlt szokása szerint felfele araszol.
Ennek a fejleménynek fontos üzenete van: Tételezzük fel, hogy Európában az inflációs/deflációs kilátások durván azonosak. Ha a 3 éves futamidejű kincstárjegyek (PIIGS-Németország) emelkedése mellett Németország és társai szóban elkötelezik magukat a PIIGS országok megmentésére, az csak azt jelentheti, hogy az államkötvények piaca nem veszi be az olcsó dumát, és igazából úgy véli, hogy Németország végső soron NEM fog felelősséget vállalni a PIIGS országok adósságproblémájáért. Azaz átütemezésre kell számítani, és a pletykák szerint ez a jövő hétvégén be is fog következni. Mindenkit megkérek arra, hogy ne ordibáljon velem, ha tévedek. Szerintem nagyon is logikus lépés lenne, és a görög adósságcsapdából talán az egyetlen kivezető út.
Nézzünk szét keleten...
Szerintünk a piac figyelme fokozatosan kelet felé fog fordulni (az első lépést 2008-ban az USA jelzáloghitelek bedőlése és a brit nagy pénzügyi szektor kalamajkája hozta, és most Európa következett a PIIGS adósságállománya miatt). Nemsokára Kelet-Európa országai következnek, és Romániát, Magyarországot illetően már meg-megmutatkoznak az aggodalom jelei. A piacon egyre többen számítanak kelet-európai átütemezésre, mert az IMF pénzszűkétől szenved, és mivel meghatározó tényezőnek tekinthető, (ismét) aggódnunk kell a Balti országok miatt is. A nyáron mindez várhatóan kiforr. Ne ragadjunk be a HUF-ban és a RON-ban elfoglalt hosszú pozícióban.
A "figyelemeltolódás" következő lépése Kína lesz. Kína a globális növekedés nehézgépe, amely a világ nyersanyagtermelésének durván egyötödét-egyhetedét fogyasztja el. Mivel Kína par excellence marginális vevőnek minősül, nem sok fantázia kell annak elképzeléséhez, mi fog történni a nyersanyag fronton, ha Kínában a fenntarthatatlan szintre feltornászott ösztönzés elapad. 2011-től véleményünk szerint a kínai gazdaság növekedése 5-6%-ra mérséklődik. Ezért, a CRB Index 200-on visszateszteli a 2009-ben látott mélypontot (ami 20%-ra van a mai szinttől).
Elképzelhetőnek tartjuk (de konkrétan még ki nem jelenthetjük) hogy a részvénypiaci görbe fej-váll alakot ölt (2010-ben), így kialakulhat a jobb váll is, miután a mai szintről a nyereségek miatt erőteljesen mintegy 1150-ra emelkedik, majd a közeledő kínai lassulás és a jóval erőteljesebb európai (és USA) megszorító programok hatására 880-ra csökken a görbe.
Mire van szükség?
A politikusok mindenütt csigalassúsággal hozzák meg a hiány csökkentésére vonatkozó döntéseiket, a piacok megnyugtatásához azonban nem is kellene túl sok. A nyugdíjkorhatárt kellene 2-3 évvel megemelni, az állami alkalmazottak bérét 5-10%-kal, a szociális transzfereket pedig 5%-kal kellene csökkenteni, ami sok országban elegendő lenne a költségvetés egyensúlyának eléréséhez. Nem kétséges, hogy néhány negyedéven át randa GDP adatokat látnánk, és sok csoport elkölthető jövedelme zuhanna vissza a 2001 körüli szintre, de 2001 nem volt szociális tömegsír. Próbáljuk meg elképzelni, mi történne a piacon, ha ezekre a lépésekre valóban sor kerülne! A részvény- és kötvénypiacok azonnal stabilizálódnának, és ugyanez történne a bankközi piacokon is, mert a banki forrásokra adott garanciát immár senki nem vonná kétségbe.
Összefoglalva, a válságnak csak két megoldása van: Az adóság átütemezése (amire Görögország kényszerül) vagy az azonnali hiánycsökkentés. Ha már itt tartunk, bátorító a tudat, hogy Németország a GDP 3,5%-ának megfelelő megszorítást fog bevezetni. Kezdetnek nem rossz, de nem elég. Az amerikai időszaki választások miatt valószínűleg több szigorításra és kevesebb mentőcsomagra számíthatunk. Reménykedjünk, hogy Németország a többi európai országnak annak ellenére jó példát mutat, hogy nem akadt még olyan politikai vezető, aki előrelátásából, merszéből merítve ugyanezt (vagy többet) követelt.
(Ecoline nyomán Geyer)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum