2004-ben az úgynevezett Szlovák Köztársaság is teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak, annak ellenére, hogy az ország politikai rendszere, polgárainak egy része, nevezetesen az ottani magyarság hátrányos megkülönböztetésben alapszik már évtizedek óta, a mai napig. Ezen az úgynevezett Szlovákia 1993-as önállósulása sem változtatott semmit. Ilyen alapon az újbenesi tót műálllam úgy lett az EU tagja, hogy a koppenhágai csatlakozási feltételeknek, bizonyára nem tett eleget.

A jelenlegi helyzet tűrhetetlenségét a következő súlyos jogtalanságok bizonyítják:

1) A felvidéki magyarság mindmáig érvényes kollektív bűnössége

Sem Csehország, sem az úgynevezett Szlovákia a mai napig nem semmisítette meg Eduard Beneą 1945-ben hozott és 1946-ban megszavazott elnöki határozatait, melyek a magyar közösséget együttesen háborús bűnösnek nyilvánították, és tagjait állampolgárságuktól megfosztották (33/1945 Zb.). A magyarokkal ugyanazt tették, mint a fasiszta Szlovák állam tett a zsidókkal az akkor 68/1942-es törvény értelmében. Több tízezer magyart elhurcoltak, rabszolgasorshoz hasonló munkatáborokba kényszeritették, ahol sokan életüket vesztették. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. március. 10.-i, 24 sz. rendeletével a magyarok mezőgazdasági vagyonának elkobzását rendelte el, majd későbbi rendeletivel, megfosztotta őket a nyugdíjjogosultságuktól is. Hangsúlyozni kell, hogy a Beneą-i rendelkezések mindmáig élnek és hatnak. Ezt az is bizonyítja, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács, 2007. szeptember. 20-án az 533 határozatában, megerősítette a Beneą-i rendeletek érinthetetlenségét. Szlovákia ezt azzal indokolja, hogy a dokumentumok az idő múlásával a történelem és a jogrend elválaszthatatlan részévé váltak és ennél fogva nem változtathatók meg. Az efféle érvelés jogi szempontból tarthatatlan. Minden államnak, Szlovákiának is, készen kell állnia arra, hogy ha valamilyen lényeges kérdésben korábban igazságtalanul járt el, úgy ezt jóvátegye, és jogilag orvosolja. A Beneą-i rendelkezések hatását bizonyítják a 229/1991 Zb, 559/1992 Zb, 42/1992 Zb, 93/1992 Zb, 186/1993 Z.z., 205/1996 Z.z., 64/1997 Z.z., 80/1998 Z.z., 72/1999 Z.z., 175/1999 Z.z., 456/2002 Z.z., 172/2003 Z.z., 504/2003 Z.z., 12/2004 Z.z., 549/2004 Z.z., 595/2006 Z.z., 523/2007 Z.z. és a 571/2007 Z.z. számú restitúciós törvények.

2) A magyar földtulajdonosoktól elkobzott földek szlovák kézbe juttatása

A magyar nemzeti hovatartozású Felvidéken élő, de szlovák állampolgár, napjainkig is csak nagyon nehezen illetve egyáltalán nem kaphatja vissza jogtalanul elkobzott vagyonát. Erről tanúskodik többek között a sok – sok ezer panaszlevél, melyeket a sértett személyek küldenek a Közép-Európai Emberi Jogi Bizottságnak, Brüsszelbe. Figyelemre méltó, hogy a restitúciós eljárásokban figyelmen kívül hagyják a Szlovák Legfelsőbb Bíróság érvényes, per analogiam alkalmazandó határozatait. Tehát, az elsőfokú közigazgatási hivatalok, valamint a bíróságok gond nélkül ignorálják az érvényes joggyakorlatot, amennyiben konfiskációról van szó.

3) Az úgynevezett "Szlovákia" új közigazgatási és területi felosztása

Azújbenesi tót állam kormányai minden eszközt felhasználnak a magyar közösség megalázására és további sorvasztására. Erre szolgált a 302/2001 Z.z. számú törvény alapján létrehozott közigazgatási területfelosztás is, amely kizárólag a magyar közösség ellen jött létre. Az észak-déli felosztás következtében a magyarok szinte mindenhol kisebbségbe kerültek. Ez egyre jobban kizárja a magyar nyelv használatát a közéletből, szabadabb utat nyitott a magyar iskolák felszámolására és kisebb esélyt nyújt a magyarság létérdekeinek demokratikus megvédésére.

4) A magyar nyelvhasználat megszigorítása és az úgynevezett "kisebbségi jogok" megnyirbálása

Míg az Európai Parlamentben minden képviselő az anyanyelvén beszélhet a szlovákok parlamentjében, csak szlovákul lehet felszólalni. Az úgynevezett Szlovákiában az 1993-as önállósulása óta, egymást követik az ellentmondásos nyelvtörvények, melyek mind a magyar nyelv használatának korlátozását célozzák. 2009. június 30-án a Szlovák Nemzeti Tanács elfogadta a 270/1995 Z.z., számú államnyelvtörvény módosítását, amelyik 2009. szeptember elsején lépett hatályba. Ez a törvény, mindenek felett sérti a Szlovákiában kényeszerülni élő őshonos felvidéki magyarok emberi jogait, amelyiknek a célja nem más, mint az ottani magyarság további asszimilációja. Annak ellenére, hogy az úgynevezett  Szlovák Köztársaság kormánya 2006-ban nyíltan deklarálta, hogy a "kisebbségi" kérdésben a magyar nemzetrésszel szemben megtartja a „status quo” állapotot, nem történt meg. Fordítva. A kormánypártok lettek a diszkriminácio legjelentősebb gerjesztői. Lépéseikkel (nyelvtörvény, szlovák helységnevek a tankönyvekben, tervek a magyar nyelv szűkítésére az oktatásban, a szlovák nyelv keresztülvitele az oktatásban, amelyik nem veszi tekintélybe a magyar diákok szükségét, a Malina Hedvig ügy kivizsgálásának politikai befolyásolása) csökkentették a kisebbségi jogok érvényesülésének lehetőségét. A kaotikus és nem egyértelmű törvények a magyarokat jogi bizonytalanságba sodorták, és ezeknek az egyetlen hatása, ami el volt érve, az a megfélemlítés volt.

5) A magyar oktatás súlyos anyagi helyzete.

A magyar iskolák rossz anyagi helyzete az iskolák, bezárását vonja maga után, mely felgyorsítja a magyar közösség erőszakos beolvasztását. Ez a kormány dotációs határozataiból is ered, amelyik megkülönböztette azokat a falvakat, ahol a magyar közösség a lakosság többségét alkotja.

6) A református egyház javainak visszatartása

Az egyházi javak elkobzása, amely a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945, 34/1945 és a 47/1947 számú törvényerejű rendeletek alapján voltak végrehajtva, törvénytelen volt, mivel a Benes-i rendeletek alapján az elkobzás, elvben az egyházakra nem vonatkozott. Mégis megtörtént! A 98% magyarokat tömörítő Szlovákiai Református Egyház – néhány kivételtől eltekintve – mindmáig hiába várja elkobzott parókiáinak, iskoláinak, temetőinek, sőt templomainak visszaadását vagy értékük megtérítését.

Az előbbiekből világosan kitűnik, hogy Szlovákia rendszeresen hátrányos megkülönböztetést gyakorol a magyar közösséggel szemben.

Az  újbenesi, kirekesztő tót államban, az úgynevezett Szlovákiában, az Európai Unió tagságának 5. éve után is, a demokrácia megcsúfolása folytatódik. El kell ítélnünk az alapvető emberi jogok semmibe vételét. Nem szabad elfogadni, hogy egy tagállam lábbal tiporja nem csak a saját, de az egész Európai Unió törvényit és alapelveit, amelyiken nyugszik. Nem szabad elfogadni, hogy egy letűnt gyalázatos korszak törvényei tovább éljenek Európa szívében. A szlovákiai magyarság helyzete súlyos és láthatólag, csak a nemzetközi közösségek segítségével lehet javítani rajta.

Minden írásos egyezményen túl, az Európai Unió csak akkor fog igazán megvalósulni, ha minden állampolgára, saját önazonosságában elismerve, szabadon, egyenjogú személyként járulhat hozzá a közös jövő építéséhez.

(barikad.hu nyomán ND)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.