Miről van tehát szó? Mozgalom indul a magyar igazságért - hívja fel a figyelmet öles betűkkel az új "mozgalomra" a Széles- (és Bayer-)féle Magyar Hírlap. A cím egy nyilatkozatot vagy inkább felhívást takar, de minekutána kérdőjellel végződik, kissé nehéz eldönteni a műfaját. No de nem is ez az érdekes. Még az sem, hogy a szövegben Fricz Tamás meghirdeti a Trianonra való emlékezést - ez nélküle is egész jól ment az elmúlt években. Hanem az, hogy egyben egy aláírásgyűjtő akciót is meghirdet, melynek célja: "a trianoni békediktátum erkölcsi felülvizsgálata."
Mely magyar szív ne dobbanna olyan szavakra, mint Trianon, diktátum és felülvizsgálat? S ki ne gondolná, amikor ezen hívószavak társaságában meglátja az aláírásgyűjtés szót, s az egymilliós kitűzött célt, hogy végre valaki tesz valamit, végre cselekszünk, nem csak siránkozunk?!
Hát persze, hogy persze, jól ki van ez találva, s a szegény tettvágytól égő, 90 éve szétszabdalt hazában sínylődő magyar máris küldi tovább, kérdezi, hol lehet aláírni, s örvendezik a nemes kezdeményezésnek - anélkül, hogy alaposabban elolvasná, miről is van szó.
Mert mire is akar aláírást gyűjteni ez a kétes múltú és szakmai felkészültségű politológus, kihasználva a lelkesedést, amit sok naiv honfitársunkban a kormányváltás kiváltott, s a tettvágyat, mely minden egészséges magyar emberben meglapul, mit is jelent a felülvizsgálat előtt megbújó "erkölcsi" szócska?
"Az Európai Unió elfogadta a lisszaboni szerződést, amelynek igen progresszív pontja, hogy az európai állampolgárok aláírásgyűjtéssel arra kényszeríthetik az Európai Bizottságot és a parlamentet, hogy foglalkozzanak meghatározott témákkal. Ha egymillió aláírás összegyűlik – legalább kilenc országból – egy bizonyos témában, akkor ez kötelező erejű a két intézményre nézve. Javaslom: a CÖF és a KÉSZ indítson aláírásgyűjtést a környező országok segítségével a trianoni békediktátum erkölcsi felülvizsgálatára. (...) Amit tehetünk, az két dolog: felhívjuk a világ figyelmét arra, hogy mi történt 1920-ban, másfelől erkölcsi jóvátételt követelünk az országnak, döntően az ország lakosságának."
Ez a cél. Az erkölcsi felülvizsgálat célja pedig nagyjából a nagy semmi (ha esetleg, ami eléggé valószínűtlen, mégis foglalkoznának a kérdéssel, legfennebb születne egy teljes mértékben semmitmondó nyilatkozat a múlt lezárásáról és a jövő fontosságáról, lásd a "kormánykergető" fideszes népszavazást, EP-választást és önkormányzati választást), sőt, még annál is több, hiszen Friczék valójában nem felülvizsgálatot akarnak, hanem ennek pontosan az ellenkezőjét: hogy születhessen valami hivatalos sajnálkozás a szóban forgó múltbéli eseményről, mintegy megerősítve, hogy igazságtalan volt ugyan, de végleges és korrigálhatatlan. Ezt természetesen nem mi találtuk ki vagy adjuk a szegény ártatlan, jó szándékú Fricz Tamás szájába. Ezt ő maga szögezi le, mégpedig ugyanebben a szövegben (melyet cikkünk alatt teljes terjedelmében megtalál a kedves olvasó). Íme:
"Ám tény, hogy semmiképpen sem határrevízióról, háborús uszításról, régiós bizonytalanságkeltésről van szó. A történelemben bizonyos dolgok, ha már megtörténtek, visszafordíthatatlanok, és nem is szabad megpróbálni visszafordítani őket."
Akár gratulálhatnánk is Fricznek a félrevezetés és a gőzlevezetés iskolapéldájához, ha nem egy rendkívül fontos ügyet járatna le, nem becsületes hazafiak kedvét venné el a kérdéssel való foglalkozástól és nem sulykolná halálos ítéletünk megváltoztathatatlanságát. Trianon akkora igazságtalanság, akkora gyalázat, hogy akár 500 éve múlva is időszerű lesz a tényleges felülvizsgálata, ha él még magyar a megszállás alatt lévő országrészeken, nem hogy most... Nem hiába rettegnek éjjel-nappal revíziótól a Felvidék elrablói, Erdély megszállói és a többiek - egyszerűen nem tudják elhinni, hogy a magyarság képes belenyugodni Trianonba, már csak magukból kiindulva is, mint ahogy egyetlen élni akaró nemzet sem hagyná hazája szétrablását!
S most, amikor egy ébredező nemzetben megfogan az akarat csírája, hogy végre a kezébe vegye a sorsát, jön egy fricz, hogy kifogja a szelet a magyar feltámadás vitorlájából, tévút felé terelgetve az ügyet, azt sulykolva, hogy úgysem lehet semmit tenni már, mi csak szánalomra és egy jó szóra vágyunk, semmi másra... S mindezt, ahogy a Gyurcsány elleni kamutüntetéseket, egészen biztosan nem fideszes utasításra, mert ahogy akkor nem akart kormányt kergetni a Fidesz, úgy most sem meri eleink örökségét megvédeni és történelmi jussunkért síkra szállni...
És a végére hagytuk a slusszpoént, ami nagyjából mindent elmond az új "mozgalom" hitelességéről és komoly szándékairól.
Fricz ugyanis "bátran" szembeszáll azokkal, akik azt vallják, hogy még csak ne is beszéljünk Trianonról - mégpedig arra való hivatkozással, hogy 2001-ben egy olyan dolog történt, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni ( miért hol volt Fricz 2001-ben, akkor ő ezt nem hallotta, csak most esik le a tantusz? szerk.), a II. János Pál pápa által alapított Institutum Pro Hominis Juribis (sic! nem Juribus) Intézet főtitkára, Ludwig von Lang professzor ugyanis 2001. február 20-án hivatalos levelet intézett Carla Del Pontéhoz, az ENSZ háborús törvényszékének főügyészéhez!
Igen, kedves olvasóink, ez az a legenda, ami évek óta kering különböző levelezőlistákon, s ez az a legenda, amiért több körlevélküldözgetőt szigorú figyelmeztetésben kényszerültünk részesíteni (még az
Institutum Pro Kuruc.infosis Büntetőintézetet is megalapítva) - ebből az egész történetből ugyanis kb. annyi igaz, hogy létezik egy Láng Lajos nevű bácsi, aki szerint Trianon csúnya dolog volt.
Szerintünk is az volt, s nem is nyugszunk bele soha, de attól még nem hazudjuk azt, hogy intézetet alapított Trianon ellen a pápa - és nem is kezdünk értelmetlen gőzleeresztő aláírásgyűjtésbe, hogy hiú reményt tápláljunk honfitársaink lelkébe, hadd higgyenek tovább tétlenül abban, hogy az ügy jó kezekben van, s majd a sült galamb egyszer csak elhozza a revíziót.
Bővebben az "Institutum Pro Hominis Juribusról" (és nem Juribis, ahogy a még erre sem képes Fricz írja):
Hamis legenda: a pápa Trianon ellen
Arra kérjük olvasóinkat, hogy ha örvendező vagy buzdító levelet kapnak egy lelkes magyar embertől Fricz kezdeményezése ügyében, küldjék el neki cikkünket, és soha ne feledjük: csak magunkra és a nemzeti erőkre számíthatunk, s az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.
Kuruc.info
Függelék
Mozgalom indul a magyar igazságért
Egymillió aláírással elérhetjük, hogy az Európai Unió elismerje Trianon gyalázatos bűnét
Civil diktátum
Közeledik a trianoni békediktátum kilencvenedik évfordulója, június 4. Jól tudjuk, mi történt: Magyarországot tették meg az egyik háborús főbűnössé. Erről meg kell emlékeznünk, s fontos, hogy ez már ne pártpolitikai kérdés legyen, hanem vegyék kezükbe a civilek, a magyar emberek. Ugyanis ma nem lehet kérdés, hogy Trianon mi volt. Ezen nem lehet, nem szabad vitatkozni, s ezért fontos, hogy a téma kikerüljön a pártpolitikai ütközetek terepéből, mert ha ott marad, akkor annak a lényege veszik el.
Persze sokan mondhatják: felejtsük el már végre Trianont, úgysem tudunk vele mit kezdeni, az élet megy tovább, a nemzetközi hatalmak, a nagy országok érdekei az ellen szólnak, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, Franciaországnak különösen, de Nagy-Britanniának és Olaszországnak is kínos ez az egész, csak magukra haragítjuk őket stb. Ezek az érvelések még indokoltak is lehetnek. De mit kezdjünk azzal, hogy 2001-ben mégis olyan dolog történt, ami nekünk fontos, amit senki nem tud, mert nem illik róla beszélni?
II. János Pál pápa 1984-ben megalapította az Institutum Pro Hominis Juribis Intézetet, amely az ENSZ által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az intézet kormányoktól, pártoktól független. Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodnia kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselnie kell a sértettek érdekeit. Nos, az intézet főtitkára, Ludwig von Lang professzor 2001. február 20-án hivatalos levelet intézett Carla Del Pontéhoz, az ENSZ háborús törvényszékének főügyészéhez. Ennek tárgya nem más volt, mint a pápa által alapított intézet kérelme – az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Chartájának alapszabályára való hivatkozással –, amely az egyenlő elbírálás elvének biztosítását kérte a magyar nép számára.
A dolog súlya miatt idézem a kérelem első sorait: „Javaslom az 1920. június 4-i trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i párizsi békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek, és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését. A nemzetközi joggyakorlat, valamint a nürnbergi nemzetközi bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a magyar népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól. Mint az Institutum Pro Hominis Juribus Intézet főtitkára az ügyben egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását javaslom, a vizsgálóbizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.”
Innen egy nagyon részletes indoklás következik, annak adatai és tényei közismertek. Azonban a megkeresésre azóta sem érkezett semmiféle válasz. A dolog lényege viszont nem ez. Hanem az, hogy a fentiek fényében sem képzelhető el, hogy éppen mi, magyar emberek felejtsük el azt, ami történt kilencven évvel ez előtt. Ám tény, hogy semmiképpen sem határrevízióról, háborús uszításról, régiós bizonytalanságkeltésről van szó. A történelemben bizonyos dolgok, ha már megtörténtek, visszafordíthatatlanok, és nem is szabad megpróbálni visszafordítani őket. Amit tehetünk, az két dolog: felhívjuk a világ figyelmét arra, hogy mi történt 1920-ban, másfelől erkölcsi jóvátételt követelünk az országnak, döntően az ország lakosságának – mint ahogyan Ludwig von Lang is fogalmaz.
És éppen ez utóbbi miatt kell döntően és elsősorban a civileknek megemlékezniük Trianon kilencvenedik évfordulójáról, amelyre egyébként vállalkozott a Civil Összefogás Fórum és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. Június 4-én békés megemlékezést tart a két szervezet a Szabadság téren, majd a Szent István téren, a bazilika előtt, ahol többek között Tőkés László is beszédet mond. Ennek a megemlékezésnek nem célja a botránykeltés, ugyanakkor nem is az „elkenés”: hanem annak bizonyítása, hogy a magyar állampolgárok az őket alapjaiban érintő történelmi traumákra tudnak emelt fővel emlékezni.
Az Európai Unió elfogadta a lisszaboni szerződést, amelynek igen progresszív pontja, hogy az európai állampolgárok aláírásgyűjtéssel arra kényszeríthetik az Európai Bizottságot és a parlamentet, hogy foglalkozzanak meghatározott témákkal. Ha egymillió aláírás összegyűlik – legalább kilenc országból – egy bizonyos témában, akkor ez kötelező erejű a két intézményre nézve. Javaslom: a CÖF és a KÉSZ indítson aláírásgyűjtést a környező országok segítségével a trianoni békediktátum erkölcsi felülvizsgálatára.
Szerintem meglesz az egymillió aláírás. Ki csatlakozik?
Fricz Tamás
(Magyar Hírlap)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum