A pozsonyi Új Szó témaválasztása, bizonyos témák gyakorisága és fontossági sorrendje sok mindent elárul a felvidéki magyar nyelvű napilap szerkesztőinek irányultságáról és politikai, ideológiai kötődéséről. Ha az újság keresőjébe beírjuk például az „antiszemita”, „holokauszt”, „Árpád-sáv” és az ezekhez hasonló fogalmakat, a sok cikk, tudósítás és publicisztika láttán az ember mindjárt úgy érzi, hogy a budapesti Népszava, Népszabadság vagy a 168 Óra világhálós oldalait böngészi.
A lap terjedelmes cikkben beszámol az anyaországi kultúrkomisszárok sztárolta, állítólag szlovák származású Závada Pál írónak a budapesti holoközpontban mondott beszédéről. A koszorús író a jelen levő közönség elismerését kivívva kijelentette, hogy „az Árpád-sáv a magyar rasszizmus és antiszemitizmus jelképe, és semmiképpen nem történelmi ereklye”.

Legutóbb pedig Huncik Péter pszichiáter arról értekezik az Új Szóban, hogy vajon átterjedt-e a magyarországi antiszemitizmus a felvidéki (az Új Szónál természetesen: dél-szlovákiai – H. J.) magyarokra. A magyar nyelvű újság szívén viseli és terjedelmes tudósításban tájékoztatja olvasóit arról a döbbenetes és nagy horderejű eseményről is, hogy Debrecenben kővel betörték a zsidó hitközség egyik ablakát...

Az ATV-re (!) hivatkozva az Új Szó a Magyar Gárdát is kezelésbe véve azt sérelmezi, hogy az időközben betiltott szervezet egyik vidéki kapitánya szerint „a zsidók uszítják a romákat a magyarok ellen”. (Ami egyébként szemenszedett hazugság, hiszen az Új Szó forrásának, az ATV-nek sincs semmi köze a zsidókhoz – H. J.) A pozsonyi Új Szó főszerkesztője, Molnár Norbert, a tót rendőrség dunaszerdahelyi pogromját úgy kommentálta, hogy Budaházy György „operettfasiszta”, a megvert magyar szurkolókat pedig „gyűlölethordának” nevezte.

A fent említett témában megjelenő rengeteg írás olvastán föltesszük a kérdést: A pozsonyi Új Szó szerkesztőinek nincs más gondjuk? Annak a közösségnek, amelyet állítólag képviselnek, már nem kell tartani a durva rasszista nyelvtörvény várható következményeitől? Most már minden rendben van a felvidéki katolikus magyarság vallási élete terén? Nem kell tartani attól, hogy a magyarság beolvasztását célzó szlovák tannyelvű iskolák elnyelik a gyermekeinket?

Mindenesetre érdekes utat tettek meg a pozsonyi Új Szó című „szlovákiai” magyar napilap szerkesztői attól az időtől kezdve, amikor még, úgy 1948 körül az újság hetilapból átalakult a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának magyar nyelvű napilapjává. Az utódlapnál mostanában tevékenykedő Amerika-, Izrael- és NATO-szerető ifjú titán újságírók méltó szellemi ivadékai és örökösei annak a hétpróbás gazember, a saját fajtáját eláruló Lőricz Gyula elvtársnak, akit a tót kommunisták a második világháború után megbíztak a főszerkesztéssel. Lőrincz Gyula 1939-től Budapesten élt és szervezkedett az akkori magyar érdekek ellen, 1946-ban visszatért Pozsonyba, ahol előbb 1948-1954, majd 1968-1975 között az Új Szó, a kommunista párt egyetlen szlovákiai magyar nyelvű hivatalos napilapjának főszerkesztője volt.

De visszatérve a Párkány hovatartozása körüli vitára. Igen, az Esztergommal átellenben fekvő Párkány megszállt terület, mert 1920-ban egy igazságtalan és erkölcstelen alku következtében került idegenek kezére. Párkány, a kisváros, amely akkor még szinte teljesen magyar lakosságú volt. Igen, Párkány megszállt terület, mert a város lakosságának nem engedték meg, hogy népszavazáson döntsön a hovatartozásról.

 Párkány, Országzászló, 1941.

Igen, Párkány megszállt terület, mert a történelem folyamán, leszámítva a Hitler által engedélyezett, rövid életű Tiso-féle államot, 1993-ig sosem létezett Szlovákia (de 1918-ig a Csehszlovákia nevű műállam sem volt). Megszállt terület, mert, amint a legtöbb felvidéki településen, Trianon előtt a szlovákok és a csehek itt sem építettek jóformán semmit, csak beleültek a magyarok és a németek által megteremtett infrastruktúrába, anyagi javakba.

Az anyaországban épeszű ember nem várja, nem várhatja el azt, hogy a felvidéki újságírók az ottani nemzetrész érdekeit képviselve rontsanak neki a megszálló szlovák hatalomnak. De azt igenis elvárjuk, hogy ne mocskolják azokat, akik radikális eszközökkel kívánnak jobbítani a nemzet sorsán. Persze Lőrincz Gyulák mindig voltak, vannak és lesznek, de ezt a felvidéki magyarok is tudják. A semlegesítésükre egyetlen hatásos fegyver van: nem kell megvásárolni, olvasni az Új Szót, amelynek hasábjain nap mint nap igyekeznek befeketíteni a magyarságot.

Hering József – Kuruc.info