Egyre kevesebb a magyar tanuló Felvidéken a megfélemlítés,  a magyar élet törvények segítségével történő ellehetetlenítése miatt

A magyarok és tótok között létező, az állam törvényeivel tudatosan szabályozott esélyegyenlőtlenség miatt  adja sok magyar szülő a gyermekét tót iskolába. A tót államban törvényekkel kényszerítik az ott élő öshonos magyarságot arra, hogy tóttá váljon,hogy beolvadjon a tótságba. Ez a fő oka annak,hogy egyre kevesebb az elsős gyermek a felvidéki magyar iskolákban. A gyerekeit az elgyökértelenedés útjára bocsátó gerincükben megtört magyar szülők bevallása szerint a jobb érvényesülés és a tökéletes tót nyelvtudás a két ok, ami miatt évente minden hatodik „magyar szülő” tót nyelvű iskolába íratja gyermekét Felvidéken. Tehát van kényszerítő ok: az érvényesülés, mert magyarként Felvidéken nem lehet úgy érvényesülni, mint tótként, ugyanis a tót államapparátusban a benesi ideológia mentén született törvényrendeletek ezt nem teszik lehetővé.

Félő, hogy hamarosan több tucat olyan település lesz, ahol a megfélemlítés és beletörődés okozta érdektelenség miatt lakat kerül a magyar iskolára. A felvidéki magyarokban a törvények által szabályozott nemzeti közösségek sorvasztása a tudatos asszimilációs politika részeként megjelenő lelki terror egy bevált asszimilációs taktika. Meghozzuk a törvényeket, ami a mi belügyünk, amibe senki nem szólhat bele. Ez az állami szintre emelt, törvényhozás segítségével végrehajtott magyarüldözés. A hivatalos nyelvhasználat ellehetetlenítése, a nyelvtörvény, a Benes-dekrétumok megerősítése, a közigazgatás eltótosítása beleértve az egészségügyi intézményeket, postát, utcaneveket, a magyar nyelvű hivatalos dokumentumok hiányát és a szaknyelv elüldözését a közéletből ( legyen az közigazgatási, egészségügyi vagy egyéb szervizszolgáltatás), a magyar oktatás megnyirbálása, az autonómia ellehetetlenítése stb.

A tót állam törvények meghozatalával, ezek segítségével érezteti a magyasággal, hogy az állam,ahol élnek kizárólag a tótok állama, pontosabban azoké, akik annak vallják magukat a magyar az csak egy másodrendű állampolgár, aki igyekezzen csak otthonában, a konyhájában használni anyanyelvét. Most is ugyanaz a helyzet ,mint a benesi hamis állításra alapozott úgynevezett "reszlovakizáció"idején. Azpk a magyarok, akiket 1945-ben erre rákénszerítettek, őshonos magyarok voltak, soha sem voltak őseik szlovákok. Benesék a nemzetközi megtévesztés kedvérért a "re-" ( "vissza-") kifejezést használták,mely egy hamis érv volt. Nem "visszaszlovákosították" a felvidéki magyarokat ,hanem a kitelepítés vagy deportálás kényszere alatt íratták velük alá a "reszlovakizációs" nyilatkozatot. Ha nem írták alá, akkor kitelepítették. Ezt helyesen,bár magyartalanul nem "reszlovakizációnak", hanem "szlovakizációnak" kellett volna mondani. A törvényben a "reszlovakizáció" kifejezés szerepelt érvként. Visszaszlovákosítjuk az elmagyarosodott szlovákokat. Ezzel érveltek. Most Szlota János is ezzel érvel, csak éppen még kitelepítés nélkül, bár börtönbüntetéssel sújtaná azokat, akik nem ismerik el a trianoni határokat és a Benes-dekrétumokat. A törvényhozás segítségével,megszavazzák a magyarellenes törvényeket,melyet belügynek minősítenek, majd alkalmazzák a törvényt a gyakorlatban. Tulajdonképpen ugyanaz történik,mint a benesi időkben. Megszabják, hogy mikor és hol lehet magyarul beszélni, a hivatalokban nem lehet magyarul ügyet intézni, kérvényeket benyújtani,levelet címezni. Nyilvánosság előtt csak tótul vagy esetleg két nyelven szabad megszólalni. A mai tót soviniszta államra joggal illik az újbenesi jelző.

A törvény segítségével nemcsak lelki terrort alkalmaznak, hanem büntetést is kilátásba helyeznek a magyar szóért vagy feliratért, magyar szimbólumért vagy nemzeti jelkép használatáért ( pl. ezért nincs magyar zászló kitűzve a magyar többségű települések polgármesteri hivatalain).

A lelki terror lényege: megszokni vagy mekszökni. Azok a magyar szülők, akik megtörtek, esélyét nem látják a magyar jövőnek Felvidéken az előbbit választják, tót iskolába íratják gyermekeiket, akik az utóbbit, azt is a felvidéki magyarság népességfogyása követ. A harmadik út a szembenállás lenne : az autonómia -követelés vagy a revízió követelése, azaz a már egyébként is érvényét vesztett Párizsi békeszerződés jog szerinti érvénytelenedésének hivatalos,nemzetközi elfogadtatása és a határok újratárgyalása lenne. Egyelőre a harmadik utat senki nem képviseli Felvidéken, kivéve Bósza János harsány magánembert, aki támogatás nélkül magányosan küzd a felvidéki jogegyenlőségért és autonómiáért.  

Tovább…