Az elmúlt év végén, gyakorlatilag guba alatt, viharos gyorsasággal, három hét alatt fogadott el az Országgyűlés egy új energetikai törvénycsomagot, amely módosította a villamosenergiáról és a földgázellátásról szóló törvényeket. A szavazati arány 329 igen mellett mindössze 17 nem volt. Már ez is mutatja a nagykoalíciós együttműködést, hát még ha hozzátesszük, hogy a törvényjavaslat közös benyújtója Podolák György (MSZP) és Fónagy János (Fidesz) volt. Lám, tudnak az urak egyetértésben dolgozni, főleg, ha a tét évi nagyjából 150 milliárd forint, amit ezzel a törvénnyel ki lehet venni az emberek zsebéből, és betömni az erőművek amúgy is dúsgazdag tulajdonosainak vastag bukszájába. Különösen szomorú, hogy ezen cégek körében óriási francia energiaszolgáltatók (Dalkia-csoport, EDF) is vannak, tehát parlamenti pártjaink a magyar emberek pénzét külföldi multiknak juttatják. Mi ez, ha nem hazaárulás?!

Mert a történet erről szól: a kötelező áramátvételi rendszer (KÁT) keretében a gázturbinákkal hőt termelő erőművek – amelyek jellemzően a távhőszolgáltatást látják el – „melléktermékeként” keletkező áramot, illetve a megújuló forrásokból termelt energiát az állam szabott áron átveszi, amely jóval magasabb a normál piaci díjaknál. A mögöttes elképzelés az volt, hogy így támogatják a korszerűbb energiatermelést, a megújuló energiát, kedvet csinálva a területre történő beruházáshoz. Hát a kedv jócskán megjött, mert kiderült, hogy hatalmas buli államilag támogatott erőműveket létesíteni. Ezért került Kapolyi cégéhez a Vértesi Erőmű, Demjáné a Bakonyi Erőmű, Pomázi Csaba Fidesz-közeli nagyvállalkozónak számos erőműben van tulajdona, és Hujber Ottó szocialista nagyvállalkozó is megnyithatja a bíróság friss döntése nyomán a szerencsi szalmatüzelésű erőművét, tekintet nélkül az általános tiltakozásra és a környezetvédelmi szempontokra.

Miért volt szükség a gyors törvényalkotásra? A 2007-es villamosenergia-törvény alapján 2010. december 31-ét követően már nem járt volna támogatás az erőművek jelentős részének. A Magyar Energia Hivatal (MEH) felülvizsgálta a kötelező átvételi rendszert, megállapítva, hogy a jelenleg támogatott erőművek közel fele kiesne a támogatással járó kötelező átvételi körből, érzékeny veszteséget okozva a tulajdonosnak. A módosítás értelmében 2015. december 31-éig változatlan feltételekkel kapnák az erőművek a támogatást, tekintet nélkül arra a tényre, hogy a beruházás akár már régen megtérült (ezt a tényt vizsgálta a MEH a tavalyi év során). Indokként szemforgató módon a távhőszolgáltatás zavartalanságát és megfizethető szinten tartását hozták fel, arra utalva, hogy a távhőt termelő erőműveknek nem kell árat emelniük, ha más forrásból is bevételhez jutnak.

Csakhogy ez a más forrás szintén a fogyasztók pénztárcája! Ugyanis a KÁT lényege az, hogy az áramszolgáltatók kötelesek szabott feltételekkel, szabott mennyiségben és áron átvenni az áramot a termelőtől, és ennek az energiának az ára folyamatosan emelkedik a piaci árhoz képest. A különbséget nem fogja az áramszolgáltató benyelni, hanem továbbhárítja a fogyasztóra, ezért emelkedik folyamatosan az áram ára. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) friss elemzésében (www.rekk.eu/jelentes) nyomon követhető, hogy mekkora árkülönbség van a normál piaci ár és a támogatás miatt eltorzult kötelező átvételi ár között, amely 2009 júliusában 33.9 Ft/kWh, több mint háromszorosa a piaci árnak.

Ezt szemlélteti az alábbi táblázat (forrása a REKK elemzése):