A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői végig a párt belügyének tekintették az államelnök-választással kapcsolatos összes döntést, és elzárkóztak a konzultációktól mind a jelöltállítás során, mind a második fordulóban kialakítandó álláspont esetében. Magatartásuk azt a többek által megfogalmazott vádat igazolja, hogy az EP-választások alkalmával kialakított Magyar Összefogás csak konjunkturális megoldást jelentett számukra és nem egy hosszú távú stratégiai együttműködés kezdetét az erdélyi magyarság fontosabb célkitűzéseinek elérése érdekében. Ez azért is sajnálatos, mert az RMDSZ még mindig a parlamenti képviselet monopóliumával rendelkezik, és a pártérdeket a nemzeti érdek elé helyező gyakorlata a jövőben sem összefogni, hanem inkább megosztani fogja az erdélyi magyarságot.
Határozott álláspontunk, hogy sokszínű erdélyi magyar társadalmunkban, ahol a politikai pluralizmus intézményesen létezik, a fontosabb politikai szereplők számára nem csak lehetőség, hanem szükségszerűség és a választókkal szembeni erkölcsi kötelesség a közösség jövőjét érintő kérdésekben egyeztetni és megegyezésre törekedni. Szomorúan állapítjuk meg, hogy jelenleg a politikai szekértáborok vezetőinek kibékíthetetlennek tűnő szembenállása felülhaladja ezt az imperatívuszt, kiszolgáltatva közösségünk tagjait a többségi pártok önző érdekeinek.
A közvéleménykutatások adatai visszaigazolják a magyar politikai elit egyeztetési képtelenségét: az elnökválasztás kérdésében az erdélyi magyarság megosztott. Egységes ajánlat hiányában ez természetes.
Az egyik tábor – az RMDSZ-vezérkar hivatalos álláspontját magáévá téve – hinni akar a posztkommunizmus stigmáját magán viselő szociáldemokrata jelölt megtérésében és abban az újfajta politizálást előrevetítő ígéretben, amelynek marketing-arca a sikeres szebeni, ráadásul német származású polgármester. Meggondolandó, hogy a közösségi autonómiák kérdésében az elmúlt évtizedben szemérmesen hallgató Klaus Johannis vezette kormány jelent-e megoldást az erdélyi magyarság számára, vagy a Mircea Geoana körüli, magyarbarátsággal alig, de korrupcióval annál inkább vádolható érdekcsoportok kerekednek felül.
A másik tábor – belső meggyőződés által vezérelve vagy a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének megnyilvánulásai nyomán – Traian Basescu jelenlegi elnök újraválasztásában látja a kisebbik rosszat, és a romániai kommunizmus bűneit hivatalosan elítélő gesztusáért hajlamos ideiglenesen zárójelbe tenni a Székelyföld területi autonómiáját elutasító vagy a parlamenti demokráciát autokratikus elnöki rendszerrel felülíró elnöki praktikákat. Ezen álláspont mellett szól továbbá az az európai demokráciákban meghonosodott gyakorlat, miszerint közös ideológiai családhoz tartozó pártok egymás jelöltjeit támogatják az országos választásokon.
Az EMNT Elnöksége számára rokonszenves, és mind elvi, mind erkölcsi megfontolásokból tiszteletreméltónak tartja azt a két előbbi állásponttól eltérő értelmiségi kezdeményezést, amely a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) javaslatának nyomvonalán haladva jelképesen az autonómiára való szavazásra szólítja fel a magyar választópolgárokat. Ha ezt a kezdeményezést az EMEF keretében konszenzus övezte volna és az összes erdélyi magyar közéleti szereplő felvállalta volna, valóban kirajzolhattuk volna a Székelyföld és Erdély egyéb, magyarok által jelentős számban lakott régióinak autonómia-igényét jelentő térképét. Kár, hogy ilyen konszenzusra közéleti vezetőink jelenleg képtelenek.
Mindezek ismeretében az EMNT Elnökségének egyetlen megoldása marad: a választásokon való részvételre, az érvek és ellenérvek mérlegelése után pedig lelkiismeret szerinti szavazásra biztatja erdélyi magyar közösségünk szavazásra jogosult tagjait.
Az EMNT elnöksége nevében
Tőkés László
elnök, EP-képviselő
Toró T. Tibor
ügyvezető elnök
Brüsszel – Nagyvárad, 2009. december 2.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum