Aki a hazájáról beszél, az önkéntelenül is szóértelmezési helyzetben találja magát, és hamar megkaphatja azt a vádat, hogy patetikus, hogy pátosszal beszél. És akkor mindjárt a szóértelmezésnél tartunk, mert talán valóban tényleg pátosszal övezett fogalom a haza kérdésköre, de elfelejtjük, hogy a pátosz nem egy negatív jelentésű szó, eredetileg. Azt is tapasztalhatjuk, hogy miután a hit hallásból van, a világban munkálkodó gonosz erő azon munkálkodik, hogy a szavak elveszítsék a jelentésüket, így a haza szó is ma már többet szerepel negatív szövegösszefüggésben, mint pozitívban. A haza az valóban egy pátosztól nem mentes fogalom, de a pátosz eredeti jelentése szónoki emelkedettség. És a ma oly divatos cinizmus, amellyel a pátoszt szokták támadni, az pedig minden érték elutasítása, minden szépség elutasítása.
Most keressük meg azt, hogy mi lehet az ember hazája. A haza az én nézetem szerint az egy eszmei fogalomkör, hagyományos, tehát tradicionális fogalom, önfejlődéssel létrejött, talán a nemzet fogalmához legközelebb levő szó. Tulajdonképpen elfelejtettük azokat a szavakat, amelyek azokat az örök és tradicionális értékeket jelölik, amelyek nélkül nem ember az ember. És éppen az elembertelenítésünknek a folyamata során vesztettük el ezeket a szavakat, azért, hogy a szavak által jelentett eszményekkel elveszítsük a kapcsolatunkat.
A haza értelmezésébe bele kell értsük azokat is, akikkel egyetértünk, és akikkel egyet akarunk, és azokat is akik velünk ellentétes dolgokat akarnak. Ugyanakkor muszáj lesz közmegegyezésre jutni velük arról, hogy a haza fogalma értelmezhető és értelmezendő kérdés, ez megkerülhetetlen feladat.
Valószínűleg a hithez van köze a haza fogalmának leginkább. Tehát, ahhoz hogy a haza fogalmát értelmezni tudjuk, ahhoz a hitben kell megerősödnünk. Hát, én ezt az utat igyekszem járni…
(SZKR nyomán)
Kapcsolódó anyagok:
-
-