.
Azt a csatát akkor elvesztettük...
Eltelt azóta pár év, és akik akkor összetörten ott álltak a Kossuth téren vagy otthon a képernyők előtt, azok felemelték a fejüket, kiegyenesedtek és létrehozták a valóban erős és széles társadalmi alapokon álló nemzeti oldalt és Magyarország egyik legerősebb pártjává emelték a Jobbik Magyarországért Mozgalmat.
Most, 2009. december 5-én ismét a Kossuth térre megyek. Négy év elteltével viszont most minden eddiginél nagyobb reményeket dédelgetve fogok kimenni a Kossuth térre, mert tudom, hogy a Jobbik a többi nemzeti szervezettel közösen vissza fogja venni Magyarországot az előttünk álló nagy tavaszi és elszánt őszi rohammal. Visszavesszük hazánkat a globalizmust gerinctelenül kiszolgáló parlamenti pártoktól. Az új magyar honfoglalás még csak most kezdődik!
Az árulás és a szégyen napján nem gondoltam volna, hogy négy év elteltével, európai parlamenti képviselőként léphetek majd az emelvényre és széttekintve láthatom azokat a bátor férfiakat és büszke nőket, akiket mi, új magyar honfoglalók szeretve-becézve "gárdistáknak" hívunk.
Európai példák
A magyarországi parlamenti pártok bebizonyították az elmúlt 20 esztendőben, hogy alkalmatlanok a határon túli magyarság érdekképviseletére. Minden eddigi parlamenti pártnak kormánypozícióban adódtak lehetőségei a Kárpát-medencei magyarság összefogására. A legtöbben abban a tévhitben élnek, hogy Magyarországnak semmi lehetősége sem volt az elmúlt évtizedekben területi revízióra. Pedig a valóság pont az ellenkezője. 1989 és 2009 között sorra ajánlkoztak a történelmi pillanatok, hogy a magyar-magyar egyesítés kisebb-nagyobb területeken megtörténjen. Trianon történelmi legitimizációja kisebb, mintha ma is állna a Berlini fal és Ukrajna, Litvánia Oroszország része lenne.
Fontos kijelentenünk azt az alaptételt, hogy a határok mindig változnak. Nézzünk pár példát az elmúlt 20 évből: Németország egyesült, a Szovjetunió felbomlott és az addigi szovjet elnyomásban élő nemzetek nagy része kivívta függetlenségét, Csehszlovákia szétesett, a horvátok és szlovének kivívták a függetlenségüket, Montenegró kiválásával Jugoszlávia már papíron sem létezik, Koszovó immár független állam, Abházia és Dél-Oszétia önálló államok. Mindeközben a dél-tiroliak, baszkok és a katalánok kivívták teljes önrendelkezésüket. Egyedül Magyarország nem egyesült és a magyar kisebbségi közösségek sem kaptak autonómiát. Eljutottunk oda, hogy jelenleg a Kárpát-medencei határon túli magyarság Európa legnagyobb jogfosztott kisebbsége.
Politikai visszatekintés
A most következő sorokért biztos lesznek, akik majd megorrolnak, hogy miért nem a szocialistákat és a liberálisokat ostorozom. Az MSZP és az SZDSZ engem csupán annyira érdekel, hogy vezetőit minél hamarabb rács mögött szeretném látni. 2004. december 5. után teljesen felesleges velük kapcsolatban nemzetstratégiáról beszélni. Ezek a gazemberek mind ócska hazaárulók. Viszont az úgynevezett polgári oldalt igenis ostorozni kell, hiszen magukról azt mondják, hogy ők nemzeti érzelműek. A polgári-liberális Fidesz vezetői azon sajnálkoznak, hogy az elmúlt 20 évben csak 8 évig volt hatalmon a polgári oldal. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy 8 év az a "rendszerválástól" eltelt idő 40%-a (tehát közel fele). Ennyi idő alatt Horthy Miklós a világháború után talpára állította az országot. Talpra állítás helyett viszont az MDF alantas, kisstílű paktumok fejében lemondott Kárpátaljáról, ahol egy már meglévő sikeres népszavazás kimondta Kárpátalja függetlenségét.
Szintén az Antall kormány volt hatalmon, amikor Csehszlovákia szétrohadt. Ez volt az a történelmi pillanat, hogy érvényesíthettük volna területi igényeinket legalább azokon a területeken, ahol 90% feletti a magyarság aránya közvetlen a határ mellett. Azonban nem történt semmi. Mellesleg ez volt az az időszak - a politikai amnéziában szenvedők figyelmébe ajánlom-, amikor a Fidesz még az SZDSZ segédcsapataként működött és kivonult a parlamentből, mert ott Trianonra emlékeztek a képviselők. Akkor még a Fidesz nem volt polgári-liberális, csak úgy simán liberális... 1998-ban már polgáriak is lettek és folytatva a Horn-kormány árulását, ők is elárulták Délvidéket. Egészen 1999 márciusáig lehetősége lett volna az Orbán-kormánynak, hogy Délvidék többségében magyar lakta településeit visszacsatolják Magyarországhoz. Szintén a politikai amnéziában szenvedők kedvéért jegyzem meg, hogy ez volt az a történelmi helyzet, hogy hazánkban NATO csapatok állomásoztak (innen szálltak fel a Jugoszláviát bombázó gépek és a szárazföldi bevetéseket is innen tervezték), gyakorlatilag Magyarország háborús fél volt, azonban nem volt a NATO tagja.
Egy csöppnyi ügyességgel, de főleg magyarság iránti elkötelezettséggel a balkáni helyzet stabilizálásának jegyében Délvidék északi területét vissza lehetett volna szerezni. Szabadka, Magyarkanizsa, Zenta, Topolya, Ada történelmi és etnikai alapon is minket illetett volna. Mindezek után az Országgyűlésben 4 éven át, több mint 1400 napon át megvolt az a többség, amely teljes egyetértésben megszavazta volna a határon túli magyaroknak visszaadandó magyar állampolgárságot. Ehelyett "nesze semmi fogd meg jól" alapon létrehozták a magyar igazolványt. Szép dolog a státus-törvény, csak az a gond, hogy annyit ér, mint halottnak a csók. Utólag láthatjuk, hogy miként marcangolták darabokra a magyar igazolvánnyal járó kedvezményeket a balliberális képviselők. Különösen érdekes volt megfigyelni, hogy 2004-ben pont azok kampányoltak a leghevesebben a határon túli magyaroknak juttatandó kettős állampolgárság ellen, akik maguk is kettős állampolgárok voltak. Leginkább izraeli-magyar kettős állampolgárok...
Nagy-Magyarország helyett Magyarország
A határon túli magyarokkal foglalkozó politikának is alapvető korszakváltásra van szüksége. A magyar társadalom többsége úgy tekint a határon túli területekre, mint amelyek már örökre elvesztek, mintha a trianoni folyamatok megfordíthatatlanok lennének. Én megértem az aggodalmaskodókat, hiszen optimizmusra nem sok okunk van. Én nem is optimizmust, hanem szemléletváltoztatást kérek mindenkitől. Az Új Magyar Honfoglalásnak pont az a lényege, hogy elvetjük a hátrálás és a kislépések politikáját. Mi, az új magyar honfoglalók előre tekintünk, a lehetőségeket keressük, és soha nem adják fel a Kárpát medencéért való küzdelmünket.
Nagyon fontos, hogy nekünk, csonka-magyarországi magyaroknak nem szabad szereptévesztésbe kerülnünk. A jelenlegi helyzetben még a megmaradt 93.000 km2 is veszélyben van. A fokozódó bevándorlási hullám, a cigányság demográfiai bombája, az idegenek földvásárlási láza arra int mindannyiunkat, hogy elsősorban mindenki a saját háza körül sepregessen. Egy budapesti magyarnak először Budapestet kell visszafoglalnia. A mi generációnknak azonban többrétű küldetés jutott, ugyanis a küzdelmünkkel mindaddig segíteni kell határon túli testvéreinket, amíg a helyi magyar közösségek meg nem erősödnek.
Jobbik testvérhálózat
A magyarság, úgy összességében gyenge mentális állapotban van, ezt az oktatáson és a kultúrpolitikán keresztül lehet orvosolni, amelyről egy későbbi írásomban fogom kifejteni elképzeléseinket. Egyértelmű, hogy csak az a járható út, ha ez elmúlt 60 év kommunista és neoliberális szellemi pusztítása után a Jobbik nemzetépítő szemlélte hódít teret az oktatás és a kultúra területén is. Mindaddig, amíg a remélt változások bekövetkeznek mindenki, egyénenként végezheti misszióját. Én ebben az évben több mint 60 olyan embert vittem Székelyföldre, akik még soha sem jártak ott és ahol tehetem, ismerősöknek és barátoknak ajánlom, hogy olvassák Wass Albert, Nyírő József, Tamási Áron műveit, hallgassanak FankaDelit, Ismerős Arcokat, Kárpátiát, Hungaricat, Szkítiát. Ezeket a könyveket, cd-ket már könnyedén be lehet szerezni és a szellemi fejlődésre, a nemzeti öntudat megerősödésére jó hatással vannak nagyobb közösségi szinten is.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom október 24-én, VI. országos kongresszusán alapszabályában lehetővé tette, hogy határon túli magyar testvéreink is Jobbik tagok lehessenek. Azt javaslom, hogy minél többen lépjenek be a Jobbikba szerte a Kárpát-medencében és alakítsanak helyi Jobbik baráti köröket. A csonka-magyarországi Jobbik alapszervezetek meg alakítsanak ki testvérkapcsolatot határon túli Jobbik baráti körökkel. Például a Debreceni Jobbik Szervezete kössön testvér-megállapodást a Nagyváradi Jobbik Baráti Körrel. Az is sikeres út lenne, ha erősebb alapszervezetek örökbe fogadnának kisebb határon túli településeket, például a Dunaújvárosi Jobbik Szervezete örökbe fogadná Szárazajtát és segítené az ottani iskolát, könyvtárat valamint cserediák programot dolgoznának ki. Mindent meg kell tennünk, hogy minél több emberi szál, kapcsolat kösse össze a magyarokat szerte a Kárpát-medencében.
A határon túli magyarok kérdésköre természetesen cizelláltabb áttekintést igényel és még részletesebb megoldásokat. Cikksorozatunk következő részében a részleteket fogom boncolgatni.
Szegedi Csanád, európai parlamenti képviselő (Jobbik)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az alábbi olvasmány a szerző Új Magyar Honfoglalás című írásának ötödik része.
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum