Hírek : Csángó valóság: "Csupa csapás az élet – Mindenütt kínoznak a nyelvünkért " |
Csángó valóság: "Csupa csapás az élet – Mindenütt kínoznak a nyelvünkért "
2009.11.30. 10:32
Erdély Ma, 2009.11.30.
Az idős Csicsó Antal tanító úr életpályájának vázolása mélyen belenyúlott az estébe. Indultunk volna szálláshelyünkre, de nem oda Buda, Duma István András nemcsak iskolát, illetve magyarórákat, lapot és magyar misét szerkeszt, hanem megszállott misszionáriusként a legnagyobb bajban lévő „híveit" is be akarja mutatni nekünk. Hiába is mondanók, hogy a mi témánk tulajdonképpen a negyven évvel ezelőtti csángó-magyar iskolák, őt ez annyira érdekli csupán, hogy a mai bajokat előadhassa. Háttér-információként viszont számomra ez is fontos, mert a mai élethelyzetek viszonyítási alapul szolgálhatnak a „mi történt volna, ha?" körül indázó kérdésekre. Mi történt volna, ha nem számolják fel a moldvai magyar iskolahálózatot?
Részlet az interjúból:
"Férj: Itthon, az iskolában azt sem engedik, hogy szünetekben az udvaron magyarul beszéljenek a gyermekek. Nekem volt egy alterkációm (összeakaszkodásom). Amikor gyermekeket kivittem Csíkba. Beállított a szomszéd részegen, s az mondta, hogy felgyújtja a házat. Tiltsák a nyelvet a gyermekektől. Azt akarják, hogy megutálja. Mindenütt kínoznak a nyelvünkért. Nagyon bátor kell légy, hogy magyarul beszélj. Kell legyen merszed.
Feleség: Kérdezték tőlem, hogy én miért akarok magyart csinálni a gyermekből. Mondtam, hogy én azt csinálok, amit akarok az enyémmel. Te is csináld azt a tieddel, amit akarsz! Nekem édesapám s édesanyám tanult magyarul. Tőlük tanultam meg olvasni én is. Mámókától az énekeket is megtanultuk. "
Duma István András Klézse felső fertályából, a Tyúkszer nevű falurészből (Alexandria) a valamikor önálló település rangján lévő Buda nevű helységbe kalauzol, a Botezatu Illés portájára.
Molett fiatalasszony fogad. Ki hinné, hogy hat gyermeke van? És ki hinné, hogy a sok szülés „miatt" sápadt, beteges asszonnyá válik a nő? Ránézésre csattanó egészségű. Õ a beszédesebb. Székelyes csángó dialektusban beszél, jól érthető artikulációval, némely székelyföldi faluban nyelvjárásiasabb a beszéd. Férje csak néha szól közbe, lassúdad mozdulatú, észrevenni rajta, hogy kímélnie kell a lábát.
— Mennyi a család jövedelme? Mennyit keresnek?
Az asszony: Jaj, erről én nem is vagyok kedves beszélni. A férjem beteg. Coxatrozának írják a papírok. Többet nem tud menni munkára. Kellene legyen, hogy mondják? Betegnyugdíja. Járta az orvosokat, de a tavasz óta nem jött semmi papír. Egész nyáron nem dolgozott. A deszkagyárban volt, ahol deszkákat csináltak. Vágták a fát. Hogy mondják: csináltak bútorokat is. Szeptemberig betegszabadságon volt. Száz nap után tette bé a papírokat, hogy kapjon nyugdíjat.
— Miből élnek?
— Én sem tudok sokat dolgozni a gyermekektől. Csak a mezőn, amekkora földünk van. Hogy mondjam? Hét rúd földünk van. Ezen kukoricát termelünk. Felibe is vettünk ki földet. Szőlő is van. Ennyi az egész. A gyerme
keket egymásra hagytam az egész nyáron. Este, amikor a mezőről hazajövök, akkor főzök. Éjjel is. Elég nehez.
— A férje a betegségével hogy áll?
— Pénz kellene, hogy operálják. Az doktorok, ahány van, annyit mond. Az egyik azt mondja, jó volna, ha megoperálnák. A másik azt mondja, hogy menjen, ameddig bír. Két operációja volt. Sohasem volt egészséges a lába. A vonathoz járt a beteg lábával. Sokat kellett gyalogolni. S ott is olyan munkája volt, hogy kellett gyalogolni.
— A hat gyermek közül hány iskolás van?
— Csak kettő nem iskolás. Négyen iskolások. Van ez a nagyobb leányka, ő tizedikes Bákóban. A fiú nyolcadikos itthon. A másik fiú másodikos, s van egy hatodikos kislány Szászrégenben. Azért ment ki, hogy megtanuljon magyarul. Erősen megszerette. Négyen vannak Klézséről ott. Most, vakációra hazajönnek. Erősen várjuk. Azt mondják, hogy ott a tanárok is másképpen viselkednek. Most kaptunk levelet tőle. Írja, hogy amikor jön haza, menjünk elejébe.
— Itthon irigyek vannak-e azért, hogy az ő gyerekük nem juthatott el Régenbe?
— Ki irigy, ki nem. Az egyik mondja, hogy jól tettük, hogy oda küldtük. A másik azt mondja, bolondok vagyunk, hogy szegény leánykát elengedtük olyan messzire. De megszokta. Szereti. Kinn voltam nála. Kérdeztem: jőnél-e haza? — Nem mennék — mondotta. A levelet románul írja, hogy mi is tudjuk elolvasni. Azt írja, hogy voltak kirándulni. Még egy bombát is láttak. Amikor jön haza, akkor hoz nekünk karácsonyi ajándékot. Itt van a másik levél. Azt írja, hogy: hozzánk megjött a Mikulás. A tanárok nagyon jók. Van vagy két kislány, aki nem hagy békén. De a többiek jók. Az osztályfőnök bácsi hetvennégyezer lejért vásárolt egy tréninget neki, hogy a tornaórán neki is legyen. Nem verik őket, mind itthon. Itt még ott tartunk, hogy ütik őket.
Magyarul is írt levelet. Ott van valahol a sárig (sárga) táskában.
A férj: Itthon, az iskolában azt sem engedik, hogy szünetekben az udvaron magyarul beszéljenek a gyermekek. Nekem volt egy alterkációm (összeakaszkodásom). Amikor gyermekeket kivittem Csíkba. Beállított a szomszéd részegen, s az mondta, hogy felgyújtja a házat. Tiltsák a nyelvet a gyermekektől. Azt akarják, hogy megutálja. Mindenütt kínoznak a nyelvünkért. Nagyon bátor kell légy, hogy magyarul beszélj. Kell legyen merszed.
Feleség: Kérdezték tőlem, hogy én miért akarok magyart csinálni a gyermekből. Mondtam, hogy én azt csinálok, amit akarok az enyémmel. Te is csináld azt a tieddel, amit akarsz! Nekem édesapám s édesanyám tanult
magyarul. Tőlük tanultam meg olvasni én is. Mámókától az énekeket is megtanultuk.
Itt, a faluban rengeteg a helyettesítő. Olyan gyenge az iskola, hogy a nagyobb leányka Bákóban tanul, s amikor hazajön, arra sincs ideje, hogy egy veder vizet behozzon. Folyton-folyvást tanul. Itt van egy matematikatanár. Helyettes. Folyton részeg. Felírja a dolgozat címét a táblára. A gyermekek nem írtak, mert nem tartotta meg a leckét. Kérték, legalább egy órát tartson, mielőtt dolgozatot írnának. Visszamaradottak vagyunk.
A legnagyobb lány: Klézsén végeztem. Most Bákóba járok. Tizedikbe.
— Nagyon szépen beszélsz magyarul A családban tanultál meg?
— A családban. De jártam Magyarországon is. Három hétig voltam Budapesten és Balatonkenesén. Táborban. Egy családnál laktam. Klézséről tizenötön voltunk. László bácsi válogatta ki, hogy melyik mehet. Autóbusszal mentünk. Egy szuszra.
— A bákói líceumban hogy megy a tanulás?
— Meneget. Nem a legjobban.
— Internátusban laksz?
— Nem. Bejárok. Vonattal.
— Mi leszel, ha elvégzed az iskolát s érettségizel?
— Semmi.
Sylveszter Lajos
|