A Fővárosi Ítélőtábla 2009. október 29-én meghozott jogerős ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrkapitányságot 2.500.000,- Ft és kamatai összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte, azaz a kártérítés összegét 1.000.000,- Ft-tal megemelte, továbbá kártérítésre kötelezte a Budapesti Rendőr-főkapitányságot is, 300.000,- Ft és kamatai mértékben, mivel a súlyosan bántalmazott felperessel nem úgy bántak a BRFK rendőrei, ahogy azt a felperes egészségi állapota szükségessé tette volna, és ez a körülmény első alkalommal járt kártérítési következményekkel.

 

A - Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője által képviselt - felperes 2006. október 24-én 1.50-kor az Erzsébet-híd pesti hídfőjén szenvedett 13 sérülést (közte háromszori bordatörést, marandó kézsérülést és vérző fejsérüléseket) brutális rendőri bántalmazás miatt. A sérülések maradandónak bizonyultak: a bilincseléskor hátrafeszített vállát azóta sem tudja rendesen használni, kézfeje folyamatosan zsibbad, más helyütt szúró fájdalmat érez, az eseményeket máig nem tudta feldolgozni, azok a személyiségére is hátrányosan hatottak. A bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy a bántalmazás helyén és idején Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrkapitányság Csapatszolgálati Századának három szakasza haladt a Budáról Pestre tartó, a Ferenciek téri barikád felszámolására vezényelt közel 500 rohamra induló rendőrsorfal azon részén, amelyből kivált hat rendőr és minden előzetes felszólítás és okot adó körülmény nélkül nekirontott, a sorfalat passzívan szemlélő, esti sétáját végző kanadai-magyar kettős állampolgárságú, vezető beosztású, jól szituált üzletembernek. A magukból kivetkőzött, azonosító jelvényt nem viselő rendőrök az ellenállást nem tanúsító, ütésektől földre került károsultat tonfákkal ütlegelték és rugdosták. Utóbb őt a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) fogva tartotta három órán át, majd három napra kórházba került. Később rendzavarás címén szabálysértési eljárást indítottak ellene, amely felelősségre vonás mellőzésével ért véget. A bántalmazó rendőrök személye ismeretlen maradt, a meghurcolt áldozat által tett bántalmazás miatti feljelentés nyomán indult büntetőeljárást az ügyészség megszüntette. Kiderült utóbb, hogy az elfogásról készített rendőri jelentés sem valós tartalmú. A BRFK-val szemben a fogva tartás miatti kártérítési keresetet a bíróság elutasította, arra hivatkozással, hogy a szabálysértési bíróság - egyébként az akkor hatályos jogszabályokkal ellentétes jogalkalmazással - megállapította a rendzavarás elkövetését, ezért a személyes szabadság korlátozását nem nyilvánította jogellenesnek.

 

Az ügyet a Kanadai Nagykövetség is figyelemmel kíséri. 

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete mérföldkő, hiszen egyértelműen olyan álláspontot foglalt el a bíróság, amely szerint valós károk érik azokat a személyeket, akiket akár rendőrök, akár más bántalmaz, és a rendőrség a sérültről nem a szükséges és elvárt módon gondoskodik.

A másodfokú bíróság elvi súllyal fejtette ki, hogy nem is annak van igazán jelentősége, hogy a felperes szabálysértést követett-e el, vagy sem, ugyanis semmilyen esetben sem okozhatók senkinek, aki nem tanúsít ellenállást (és ezt a rendőri jelentés egyértelműen igazolta, hogy felperes nem állt ellen) jogszerűen ilyen súlyos sérülések, azaz az adott intézkedés szükségessége és arányossága mindenképpen hiányzott.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs, a bíróság ítéletével jogszerű döntést hozott, amely döntés összhangban van korábbi jogerős ítéletekkel, és korábbi felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletekkel, így a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelem esetén a Legfelsőbb Bíróság is hatályban fogja tartani, mivel az érdemében nem jogszabálysértő.

A mostani ítélet mérföldkőnek számít abból a szempontból is, mivel ilyen magas kártérítési összeget ilyen körülmények fennállásakor korábban nem ítéltek meg károsultnak, illetve a bíróság értékelte, hogy a felperes magas társadalmi és üzleti elismertségnek örvend, és emiatt felperes életvitele jelentősebben nehezült el, mint egyéb esetekben. Határozott előrelépés tehát a mostani ítélet, amely rámutat az illetékes rendőri vezetők és a brutális rendőri fellépésben részesek számára arra, hogy komoly következményei vannak a jogszerűtlen rendőri fellépésnek.

Korábban már öt jogerős ítélettel kötelezték a bíróságok jelentős összegű kártérítésre a 2006 őszi tömeges jogsértések miatt a rendőri szerveket.

 

Részletetek: http://nja.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=550&Itemid=35

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédei közel 40, 2006 őszén rendőri jogsértés áldozatává vált személy kárügyében jártak-járnak el.

 

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselet 2006 őszén meghurcolt jogsértettek egy jelentős része perben, illetve peren kívül már kártérítést, kártalanítást kapott, azonban többségük esetében (több mint 20 személy) még folyamatban vannak a kártérítési perek. A nemzeti jogvédők által ellátott ügyekben több mint 40 millió forint kártérítéshez jutottak az áldozatok. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt áldozatoknak eddig hat kártérítési és hét kártalanítási ügye zárult le jogerősen, döntő többségükben a teljes követelt összeget megítélte nekik a bíróság, több esetben a korábbi bírói gyakorlat mértékeit messze meghaladó kárösszegekkel, peren kívül pedig közel húsz áldozat kapott kártérítést.

 

A nemzeti jogvédők és az általuk képviselt 2006 őszi károsultak továbbra is nyitottak az elfogadható feltételekkel történő peren kívüli megegyezésre, amely a jogerős ítéletek miatt is már elkerülhetetlen. Ismét rá kell mutassunk: a 2006 őszi tömeges rendőri és bírósági jogsértéseket követően az alkotmányos előírások és jogállami elvek azt kívánják, hogy az állam gondoskodjon arról, hogy a jogsértettek jóvátétele hatékonyan és a rendes eljárásoktól eltérő módon mielőbb és méltányos módon történjen meg.

 

Jogállami elvárás, hogy az állam a károsultaknak peren kívül adjon kártalanítást, és ne nehezítse tovább a sokat szenvedett, nemritkán életre szólóan meggyötört, lelkileg megsérült, személyes szabadságuktól jogellenesen megfosztott emberek helyzetét azzal, hogy évekig pereskedniük kell. Ezzel egyidejűleg a válsághelyzetbe sodort állam kiadásainak további növekedése is elkerülhető, mivel pervesztesség esetén a rendőri szervek az adófizetők pénzéből kell fedezzék a kamatokat és a perköltségeket.