Hírek : A magyarok jogfosztásának benesi különszabályozása |
A magyarok jogfosztásának benesi különszabályozása
2009.10.27. 15:09
2009.október 26.nemnemsoha.gportal.hu, História folyóirat nyomán.
Az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt magyar fegyverszüneti megállapodás értelmében az 1938. november 2-i bécsi döntéssel Magyarországnak ítélt felvidéki területek ismét Csehszlovákiához kerültek. A felvidéki magyarság nagyobbik része (hozzávetőleg 600 ezer) a kisebbségek nélküli nemzetállam kialakítására törekvő III. Csehszlovák Köztársaságban került ismét kisebbségi sorsba.
Az 1945. április 5-én megalakult új csehszlovák kormány kihirdette a Moszkvában jórészt az emigráns csehszlovák kommunista vezetés által kidolgozott kormányprogramot, amelynek VIII. pontja kifejtette a tiszta szláv nemzetállam megteremtésének tervét. A kormányprogram végrehajtásában, a két kisebbség felszámolásában az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásáig (1945. október 28.) meghatározóak voltak Beneą köztársasági elnöki dekrétumai, illetve a Felvidék területén az Szlovák Nemzeti Tanács rendeletei.
Edvard Beneą köztársasági elnök 1941 és 1944 között, az emigrációban 45, 1945. május 14. és 1945. október 27. között 98, összesen 143 dekrétumot bocsátott ki. Ezeket az 1945. október 28-án megalakult ideiglenes csehszlovák nemzetgyűlés 1946 márciusában a dekrétumok kibocsátásának napjához kötött hatállyal törvényerőre emelte. A 143 dekrétumból 13 vonatkozik valamilyen formában közvetlenül a német és magyar kisebbségre, s jó néhány további közvetve szintén tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek összefüggtek a két kisebbség - mint kollektív bűnös - elmarasztalásával. Az említett 13 dekrétum közül az 1945/5., 12., 16., 28. és 71. sz. dekrétumok explicite csak a cseh országrészekre vonatkoztak, még abban az esetben is, ha címükben vagy bevezető rendelkezéseikben a németek mellett a magyarokat is felsorolják, mint az adott dekrétum által érintett népcsoportot .
Ebbe a kategóriába tartozik az 1945. május 19-én kiadott 5., az 1938-1945 közötti vagyoni ügyletek érvénytelenítéséről és "a németek, magyarok és árulók, kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek állami kezeléséről". A dekrétum 4. §-a kimondta: "Állami szempontból megbízhatatlannak kell tekinteni a) a német vagy magyar nemzetiségű személyeket (.)" Az 1945. augusztus 2-án kibocsátott 33. sz. elnöki dekrétum a németektől és magyaroktól - a müncheni szerződés, ill. a bécsi döntés semmisségének ellenére - megtagadta a csehszlovák állampolgárság visszaadását, mi több, azokat a németeket és magyarokat is megfosztotta attól, akik 1938 után a II. Csehszlovák Köztársaság polgárai maradtak az állam megszűntéig. A felvidéki magyarok 1945-1946. évi csehországi deportálásának jogi alapját az 1945. évi 88. sz. elnöki rendelet teremtette meg, amely az általános munkakötelezettséget szabályozta. Az elnöki dekrétumokat több alapkérdésben az SZNT rendeletei pótolták. A népbírósági, ill. a vagyoni kérdésekben, a retribúció, reszlovakizáció, valamint a belső kolonizáció ügyeiben alapvetően a szlovák jogszabályok alapján jártak el a hatóságok. Az elkobzott német és magyar vagyon kezeléséről az SZNT 1945. évi 50. sz. rendelete intézkedett, a szlovák munkatáborokról pedig az 1945. évi 105. sz. rendelet.
(História - történelmi folyóirat nyomán)
|