Erdély Ma nyomán , 2009.10.20. 

 Dzurinda Miklós a zavaros gondolkodású tót ellenzéki vezér, aki ő maga az ostoba és nevetséges állítása miatt

Mikuláą Dzurinda, azaz Dzurinda Miklós az SDKÚ nevű tót ellenzéki  áldemokrata párt ( a benesi kollektív bűnüsséget megszavazó és a kollektív jogokat elutasító, hencegő, melldöngető tót szövetség) elnöke szerint mindenki, "aki területi autonómiáról álmodik Szlovákiában, felébred ostoba és nevetséges álmából."

A legnagyobb tót ellenzéki párt elnöke hétfői sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az első és második világháború után megállapított határok megváltoztathatatlanok, és nincs ember, aki ezt kétségbe vonná. Erről azonban szerinte Orbán Viktor és Duray Miklós is beszél néha.

Megjegyzés:  Aki ilyet mond,hogy a határok megváltoztathatatlanok az vagy annyira buta, hogy nem ismeri a történelmi tényeket vagy annyira elfogult, hogy nem akarja tudomásul venni azokat vagy a holdon él. Az áldemokrata Dzurindának a 20 ujja sem lenne elegendő ahhoz ,hogy megszámolja hányszor változtak meg az európai államhatárok az elmúlt 100-150 évben -elnézést,  ilyenkor az embernek eszébe jut a régi magyar közmondás az a felvidéki bizonyos "buta tót"  mondás ( melyet ma is használnak a felvidéki magyarok), melynek bizonyára valóságalapja is volt, amikor megszületett a nép ajkán. Dzurinda esetében valószínűleg a történelem hiányos ismerete mellett az elfogultság is nagy szerepet játszik és a félelem, a kisebbrendűségi érzés, a lopott ország zsákmányként történő belső értékelése, a lopott javak sajátként történő feltüntetése és ennek bizonygatása.

Az fel sem merül benne, hogy Tiso állama vesztes állam volt és az sem, hogy a Párizsi békeszerződés már akkor érvényét veszítette, amikor az egyik szerződő fél, Csehszlovákia megszűnt létezni. A szerződésben semmiféle utádállamról nincs szó. Csak rajtunk múlt, hogy 1993-ban elismertük a Párizsi 1947-es határokat az alapszerződésben. Az alapszerződés csak egy kormányközi megállapodás, ennek egyoldalú felmondása is lehetséges és ebben az esetben újra nyitott kéredéssé válhat a határkérdés. Egy nemzeti kormány , ha nem fogja látni a felvidéki magyarság kollektív jogainak garanciáit, akkor fel fogja mondani az alapszerződést és jogilag a tót-magyar határ újra tárgyalási alap lehet .

Arra viszont Dzurinda tót atyafi figyelmét felhívjuk, hogy fel kell készülnie lelkileg arra is, hogy egy nemzeti magyar kormány az elve rossz alapszerződést mindenképpen újra fogja tárgyalni és a minimum-követelmény az autonómia lesz és ha ezt nem óhajtják elfogadni, akkor a revízió követelése következik. Ennek van reális alapja. Ugye, hogy nincs is olyan távol a határomódosítás kérdése, mert a hajthatatlan tót magyarellenesség, az önkritika hiánya, a kollektív jogok felrúgása, a tudatos magyar nemzetsorvasztás, a nyelvüldözés ellen csak radikálisan lehet fellépni.

A tót politikusok az egyébként békés tót néplélekbe belesulykolták a magyarellenességet. Elindítottak egy olyan lavinát, amelyet csak egy igen széleskörű kollektív jogoat biztosító autonómiával vagy határrevízióval lehet megállítani. Tegyük hozzá: a felvidéki magyarság szégyene, hogy ezzel a beképzelt Dzurinda alakkal kollaborált kormányon a Bugár-, Duray- és Csáky -féle MKP.Így is néz ma ki a felvidéki magyar nemzetrész. Az MKP mentségére legyen mondva: lehet, hogy nem volt jobb partner, a tót politikusok ennyi toleranciára képesek a magyarsággal szemben. Viszont arra nincs mentség, hogy tisztességesen soha nem követelték a felvidéki magyar autonómiát! (ND szerk)