Tiltakozunk az ilyen megalapozatlan, eltúlzott kijelentések ellen, és szükségesnek tartjuk tájékoztatni Önöket, hogy a törvény elfogadására a szerbiai parlamentben csak egyetlen magyar párt - a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) - képviselőinek a szavazataival került sor, a többi vajdasági magyar párt és számos civil szervezet ellenezte ennek a kirakattörvénynek az elfogadását.
Három magyar párt és jó néhány független civil szervezet között teljes az egyetértés abban, hogy a törvény nem felel meg a magyarság érdekeinek, mivel az nem biztosítja a nemzeti tanácsok közvetlen módon, titkos szavazással való megválasztását, és a nemzeti önkormányzatot is csak a korlátozott kulturális autonómia formájában irányozza elő. Úgyszintén szűkebb azoknál a kollektív kisebbségi jogoknál, amelyeket a nemzetközi egyezmények által a nemzeti kisebbségek számára biztosítottak.
A törvény valójában semmivel sem viszi előbbre a vajdasági magyarság önkormányzatát, nem teszi lehetővé a tényleges autonómia létrehozását, a kisebbségi jogok érvényesítését a nemzeti hovatartozás bevallásától teszi függővé (ami alkotmányellenes). Csak azért volt rá szükség, hogy a Szerbiáról alkotott képet javítsa az EU-csatlakozási folyamatban, amiben a szerb fölvilágosult nacionalistáknak egy magyar párt is segédkezik, hátat fordítva a vajdasági magyarság autonómia koncepciójának.
A törvény magyar szövege nem felel meg az eredetinek, és ez sok okot ad a félreértésre. A szerb szöveg sok helyütt feltételes módban, és nagyon árnyaltan fogalmaz, ám a magyar fordítás ezt nem tükrözi. A legutóbbi, a VMSZ által a választói névjegyzék összeállítása kapcsán 2009. október 8-ára összehívott találkozón is csak a (nem létező) Magyar Remény Mozgalom (MRM) és annak tartományi képviselője jelent meg.
Az aláírók szerint a VMSZ köztársasági képviselőinek kezdeményezni kellene a nemzeti tanácsokról szóló törvénynek a nemzeti kisebbségi autonómia illetékességi körére és a választói névjegyzék felállítására vonatkozó szakaszait.
Arra kérjük Önöket, hogy a törvény ismertetésekor mondják el ezeket az álláspontokat és támogassák a törvény javasolt módosítását.
Újvidéken, 2009. október 11-én
1. Matuska Márton elnök - Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Újvidék,
2. Matuska Mária elnök - Újvidéki Magyar Olvasókör, Újvidék
3. Papp Ferenc elnök - Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület,
Újvidék,
4. Bozóki Antal elnök - Árgus Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület,
Újvidék,
5. Nagy Margit elnök - Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Újvidék
6. Dulka Andor elnök - Ürményházi Ifjúsági Klub, Ürményháza,
7. Gubás Jenő elnök - Aracs Társadalmi Szervezet, Szabadka,
8. Czabafy Ágnes elnök - Wass Albert Követőinek Asztaltársasága, Zenta,
9. Margit Zoltán elnök - Földműves Egyesület, Csóka
10. Ádám István elnök - TAKT, Temerin és
11. Sípos Piroska elnök - Vox Humana Emberbaráti Szolgálat, Topolya.
A közleményt az alábbi vajdasági magyar pártok is aláírták:
1. Ágoston András elnök - Vajdasági Magyar Demokrata Párt, (VMDP), Temerin.
2. Dr. Páll Sándor elnök - Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége,
(VMDK), Óbecse
3. Rácz Szabó László elnök - Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), Zenta.
A közlemény hiteléül:
Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke
Kik léteznek, kik nem, kik a kártevők, és kik a jótevők a Délvidéken?
Az úgynevezett vajdasági magyar értelmiség „krémje” szétküldött egy firkálmányt a délvidéki és a csonkaországi médiának, amelyben szájára veszi pártunkat, a Magyar Remény Mozgalmat. Megalakulásunk napján megfogadtuk, hogy nem reagálunk a volt jugoszláv kommunisták vezette magyar(?) pártok kisstílű provokációira. Ezt most sem tennénk, ha az említett írás nem látott volna napvilágot az általunk nagyrabecsült Barikád.hu és Kuruc.info portálokon (is).
A Sólyomnak és az európai parlamenti képviselőknek címzett nyílt levél aláírói a nemzeti tanácsokról szóló szerbiai törvényt bírálják, valamint a VMSZ szemére vetik, hogy képviselői erre a törvényre szavaztak. A Magyar Remény Mozgalom is megmondta: a törvény nem jó. Csakhogy mi nem vagyunk koalícióban a Vajdasági Magyar Szövetséggel, Ágoston András és Páll Sándor pártja pedig igen. Ha már annyira elítélik a VMSZ cselekedeteit, miért nem lépnek ki egyszerűen az említett koalícióból? Ja, hogy a pénz és a pozíciók miatt!
A Magyar Remény Mozgalmat a levélírók nemlétező pártnak minősítik. Nos, a pártunk Magyar Koalíció néven alakult, a közelmúltban változtatta meg a nevét, és most Magyar Remény Mozgalomnak hívják. Ugyanazok az alapítók, ugyanaz a tagság, ugyanaz a program. A törvénnyel összhangban működünk, amit senki sem von kétségbe. A levélírók tehát hazudnak. Közöttük szerepel az újvidéki Papp Sándor és a zentai Rácz Szabó László is, akik nemrég meghívtak minket rendezvényeikre. Számukra akkor léteztünk, csak most, amikor nem úgy cselekszünk, ahogy nekik megfelel, „szűntünk meg létezni”?
Való igaz, hogy elfogadtuk a VMSZ meghívását és hajlandóak vagyunk vele együttműködni a választói névjegyzék összeállításában. Nem azért, mert minket a nemzeti tanácsokról szóló törvény és az azzal járó állítólagos kulturális autonómia különösebben lázba hozna, hiszen minket – a többi délvidéki magyar párttal ellentétben – az itteni magyarok TERÜLETI autonómiája foglalkoztat. Erre épül az egész programunk, amellyel például Vona Gábor is megismerkedett. A délvidéki magyarok választói névjegyzékét viszont kulcsfontosságúnak tekintjük, ugyanis számunkra egyáltalán nem mindegy, hány itteni magyar meri vállalni a nemzeti hovatartozását.
Ebből is kiderül majd, hogy az itteni magyar pártok az elmúlt két évtizedben mennyire voltak sikeresek a nemzeti öntudat megőrzése és a magyar lakosság szerbségbe való beolvadásának megakadályozása terén. Valamint az is kiderül, hány nemzettársunkra számíthatunk a jövőben. Bármit is gondolunk a VMSZ-ről, ha ez a párt a pénzét és az infrastruktúráját az említett akcióra (is) óhajtja fordítani, mi ezt örömmel fogadjuk. Egyébként nálunk keményebb VMSZ-bírálokat aligha lehet találni a Délvidéken. Miközben Ágostonék és Pállék az elmúlt években intenzíven nyaltak a VMSZ-nek, mi számos esetben kíméletlenül ostoroztuk. Ezt mindenki tudja.
Az ominózus levél aláírói közül Ágoston András, csakúgy mint Páll Sándor szerbtanár a titoista Jugoszláv Kommunista Szövetség tisztségviselője volt, Rácz Szabó évekig a legfanatikusabb VMSZ-esek közé tartozott, Bozóki Antalt pedig a kilencvenes években Milosevics Szerb Szocialista Pártja nevezte ki az újvidéki Fórum Kiadóház vezérigazgatójává. Szegény aggastyán Matuska Márton, aki a hamut mamunak mondja, pedig mindent úgy csinál, ahogy Ágoston Bandi utasítja.
Sokat lehetne még mesélni ezekről az immár alig létező politikai kreatúrákról, de szerintem ennyi is elég, hogy az olvasó eldöntse kinek higgyen: nekik, vagy a Magyar Remény Mozgalomnak, amely zömében fiatalokból és kis részben kozépkorúakból áll, amelynek soraiban egy volt komcsi, egy bűnöző és egy korrupciógyanús egyén sem található.
Egyedül mi álltunk ki nyilvánosan a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Délvidéken meghurcolt tagjai mellett, és az összes délvidéki magyar politikai tényező közül egyedül mi kerestük (és találtuk meg) a kapcsolatot a Jobbikkal, amikor még sejteni sem lehetett, mekkora erővé válik. Pártunk meghívására, Toroczkai László kedves közvetítésével, Vona Gábor Szabadkára látogatott. Minderről és számos más, a délvidéki magyarság érdekében tett megmozdulásunkról tisztelt médiumuk rendszeresen beszámolt, amit ezúton is hálásan köszönünk.
Még valami. A fent említett, alig létező délvidéki magyar politikai tényezők szokása, hogy az egész itteni magyarság nevében beszéljenek, holott az eddigi választásokon (mindannyian egybevéve) a délvidéki magyarság tíz százalékát sem kapták mag. A VMSZ a pénzének és propagandájának köszönhetően eddig általában 30-35 százalékra számíthatott. Magyarán: az elmúlt két évtizedben számos esetben a délvidéki magyarság több mint fele nem járult az urnák elé.
Lehet, hogy a Magyar Remény Mozgalom a délvidéki magyarság utolsó reménye?
Setyerov Zorán, a Magyar Remény Mozgalom ügyvezető alelnöke
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum