Éppen a paradicsomot, krumplit hírből sem ismerő kor húsban, hagymában, kölesben gazdag étkezési szokásairól folyt a társalgás, amikor végre - talán egy hiányzó engedély megszületésének köszönhetően - elindulhatott a zászlós, páncélos csapat.


A várat megkerülő vitézek - az aszódi Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület tagjai - nemsokára felsorakoztak a nagyszínpad előtt, ahol kezdetét vette a sokszor méltatlanul mellőzött erdélyi fejedelem emléknapjának megnyitója. 


A városnak nevet, címert, privilégiumokat adó Bethlen Gábor alakját több felszólaló idézte fel.


A megnyitót követően a Bethlen Gábor Hagyományőrség fegyver- és viseletbemutatójával vette kezdetét az erdélyi reneszánsz. 


Elsőként a csapat legfontosabb embere, a vitézeket lelkesítő, a csata forgatagában parancsszavakat közlő zászlós mutattatott be a lassan benépesülő nézőtér előtt. 


Őt követték a zenészek, a vitézek jókedvének védelmezői, akiket annak idején a zászlóshoz hasonlóan az ellenség is becsben tartott - életüket megtartotta, és hadizsákmánynak tekintette őket. 


Nem váratott magára a süvegét szabad emberként soha otthon nem felejtő, dolmányos hajdú vitéz sem, majd a lovas rohamok feltartóztatására is képes, alabárdos páncélosokra került a sor, akik „de-rékba,” „három lépés előre és szúrj,” „folyamatos támadással vissza” felkiáltásokkal néhány harcmozdulatot is bemutattak. 


Hosszabb csatajelenetekre biztonsági okokból nem kaptak engedélyt a vitézek - eddigi Kárpát-medencei vendégeskedéseik során, többek között Kárpátalján, a Felvidéken ennek nem volt akadálya -, de a marosvásárhelyiek így is derekasan belekóstolhattak a XVI. századbeli vitézlétbe, ennek múzeumi tárgyak és metszetek mintájára, méretpontossággal létrehozott kellékeit mindenki kipróbálhatta.


- Nagyon sokan jöttek a táborba, az ágyúmesternek sokszor egyszerre hét-nyolc kérdésre is válaszolni kellett. Látogatottság szempontjából, figyelembe véve, hogy nincs még hagyománya, sikeresnek mondható a rendezvény - tudtuk meg a lövészbemutatóra való lelki készülődés, azaz vizes poharazgatás perceiben - mert bort csak csata után iszik a vitéz - Ligetvári Gézától, az egyesület alelnökétől, aki ezen a délutánon arról is meggyőződött, sehol nem kérdezősködnek olyan bátran a gyermekek, mint nálunk.


Amikor azonban eldördült az ágyú, vállhoz emelkedett a kanócos és a kovás puska, az aprónép inkább a kézművesek sorfalában pirosló mézeskalácsos felé vette az irányt.


Az esti órákban a sepsiszentgyörgyi Codex együttes teremtett reneszánsz harmóniát a vár látogatói köré. Az ezt követő táncház, majd tombolasorsolás után tűzijáték fényei világították meg Bethlen Gábor táborát. 


Szalmából rögtönzött, állatbőrökkel letakart fekvőhelyeken tértek nyugovóra itt a vitézek, akik kutatásokkal, alkotásokkal és együttlétükkel őrzik annak a kornak a szellemét, melyben bajtársát segítette, ellenségét respektálta a katona és az adott szó betartatott.