Hat évvel ezelőtti megalakulása óta első alkalommal nem Sepsiszentgyörgy, hanem Gyergyócsomafalva látta vendégül az autonómiatörekvéseket felvállaló közképviseletet, ám az igen szép ünnepséggel indított találkozó vitáktól és indulatoktól terhesen végződött.
Izsák: Tőkés félreérti az SZNT szerepét
Ünneplőbe öltözötten, székely zászlókkal fellobogózva fogadta Gyergyócsomafalva az SZNT küldötteit. A házigazdák mindent megtettek, hogy a Kossuth-szobor megkoszorúzásával, majd a székely zászló felvonásával fennkölt, ünnepélyes keretet szolgáltassanak az eseménynek. Az ülésnek otthont adó helyi kultúrház termében azonban már érezhető volt a feszültség, Tőkés László, az EMNT elnökének SZNT-hez intézett levele jelezte, az ünnepi ülés lezajlása nem lesz zökkenőmentes, több kérdésben nézetkülönbségek vannak a küldöttek között.
Mint ismeretes, az RMDSZ közelébe visszatáncolt politikus azt írta az egybegyűlteknek, szerinte elszigetelődnek, amiért nem paktálnak le ők is az (autonómia ügyét következetesen eláruló) RMDSZ-szel, ugyanakkor felszólította őket: nehogy Románia jelenlegi határai megváltoztatásán gondolkodjanak.
Izsák Balázs SZNT-elnök beszámolójában igyekezett bizakodó hangon szólni az egybegyűltekhez. Feladatuk helyzetet teremteni, és nem várni a különböző alkalmakra, minden eszközzel és minden módon az autonómia eléréséért kell cselekedniük. Tőkés László levelére válaszolva elmondta, az SZNT szerepének félreértéséről van szó, bűn lenne áthárítani másra azt a munkát, amelyet ők közképviseletként el tudnak végezni. „Lehet támogatni törekvéseinket, de magunknak kell döntenünk arról, mit és hogyan akarunk elérni" — mondotta. Készek a párbeszédre, de ragaszkodnak önállóságukhoz, a döntés jogát nem engedhetik át — szögezte le az SZNT elnöke.
Elhalasztott önrendelkezési nyilatkozat
A valós vita csak ezután kezdődött. Az ülés legfontosabb napirendi pontjaként a testület feladata lett volna elfogadni az önrendelkezési nyilatkozatot. Hiába hozott az Állandó Bizottság (ÁB) döntést az ülés elé terjesztendő szövegről, a gyergyószéki küldöttség ragaszkodott saját, radikálisabb változatához. Borsos Géza széki elnök szerint az ÁB dokumentumából hiányzik az erőteljesebb cselekvés vázolása, jelezni kell, a székely népnek joga van az önrendelkezéshez, ha Bukarest nem fogadja el ennek egyik formáját, az autonómiát, kénytelenek lesznek a teljes önrendelkezés útjára térni. A két dokumentum melletti és elleni érvek éles vitává változtak, a gyergyóiak több ízben hangsúlyozták, nem elegendő az autonómiaigény sorozatos kinyilatkoztatása, gyorsabb, határozottabb cselekvés, határidők kellenek, dokumentumuk figyelmeztetés lehet a román politikum számára.
A másik tábor, élen az elnökséggel azonban úgy értékelte, az ÁB dokumentuma határozott, erőteljes kinyilatkoztatás, új elemmel, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányára való hivatkozással, amely értelmében minden nép szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. A hosszúra nyúlt vita azonban nem hozott megoldást, egyik tábornak sem sikerült meggyőznie a másikat, a szavazásnál a kezdeményezések nem kapták meg a többséget, így a következő ülésre halasztották a döntést.
Százezer aláírást kell összegyűjteni
Az éles nézetkülönbségek rányomták a bélyeget a gyűlés további menetére. Aránylag lényegretörően zajlott az állampolgári törvénykezdeményező bizottság létrehozatala. Izsák Balázs ismertette, ahhoz, hogy a statútumot ilyen formában benyújthassák Románia parlamentjében, százezer aláírást kell összesíteniük az ország tizenkét megyéjéből. A most kijelölt, legalább tíztagú bizottságot közjegyző előtt kell bejegyezniük, és ennek hivatalossá válásától kilencven nap áll rendelkezésükre az aláírások összegyűjtésére. Éppen ezért alaposan előkészítik a terepet, csak akkor indítják útjára a kezdeményezést, ha bizonyossá válik, sikeresek lehetnek. A vita ismét az önállósági határozatnál élesedett, többen úgy értékelték, nincs értelme az EMNT-től való függetlenségüket külön mondatban hangsúlyozni, és fölösleges indulatokat, ellenszenvet gerjeszthet az is, ha az SZNT-t az autonómiatörekvések egyedüli hiteles közképviseleteként határozzák meg. Érveik győztek, az inkriminált mondat és az egyedüli kifejezés egyaránt kikerült a határozatból. Döntés született arról is, hogy decemberben újabb SZNT-ülést hívnak össze, Nagy Pál és a gyergyóiak egy sor határozattervezetet kívántak erre előterjeszteni, ám ezen a ponton elszabadultak az indulatok, személyeskedővé éleződött a vita arról, mi a testület és mi az ÁB feladata, kik a tettek emberei és a cselekvés akadályozói.
Az igen szép ünnepséggel indított ülés nagyon rossz hangulatban zárult, többen a házigazdákat okolták, hogy erőszakosságukkal sikerült ellentétet szítaniuk, s akadtak olyanok is, akik megfogalmazták, ilyen körülmények között többet nem vesznek részt a munkában, nem utaznak sok tíz, száz kilométert azért, hogy cirkuszban legyen részük.
Alább olvasható a szerző vezércikke:
Veszélyes önállóság
Csoda lett volna, ha a romániai magyarság köreiben dúló ellentétek, nézetkülönbségek, a különböző szekértáborok kialakulása nem nyomják rá bélyegüket a Székely Nemzeti Tanács működésére. Úgy tűnik, a hat évvel ezelőtt életre hívott, a székelyföldi autonómiatörekvéseket egyedüli céljaként meghatározó közképviselet csapdahelyzetbe került: önálló, politikai irányultságok fölötti testület kíván lenni, de nem függetlenedhet küldöttei nézeteitől.
Az SZNT rendkívüli érdemei nem vitathatóak. Ha 2003 októberében nem jön létre a testület, ma szó is alig esne az autonómiáról, nem vált volna a székelyföldi magyar közösség központi témájává és a már létező vagy azóta megszületett politikai alakulatok vezérmotívumává. A román ellenérzéseket, tiltakozást nem sikerült leküzdeni, de egyre többen beszélnek róla, és ha lassan is, de növekszik azok száma, akik megértik pontos tartalmát, hajlandóak elfogadni a magyar közösség követelésének jogossá gát. Mindez bizony nem kevés, de érthető azok elkeseredettsége, türelmetlensége is, akik gyorsabb, eredményesebb cselekvést várnak, úgy érzik, nem történt gyakorlati előrelépés az elmúlt hat esztendőben. Nehéz tudomásul venni, az autonómiaküzdelem nem néhány éves feladat, hanem hosszú folyamat, út, amelynek még mindig csak az elején tartunk.
Az SZNT küldöttei sokfélék, sok helyről érkezettek, nem pénzért, hatalomért, hanem egy ügyért önkéntes feladatot vállaló székelymagyar emberek. Egyértelmű, vannak közöttük radikálisabb nézeteket vallóak és reálpolitikusok, olyanok, akik az MPP útját tartják követendőnek, mások az RMDSZ elképzeléseiben hisznek. Akadnak, akik szerint közképviseletként ez a testület az autonómiaharc egyedüli hiteles képviselője, illetve akik úgy vélik, nem szabad kisajátítani a küzdelmet, minden segítő erőre szükség van. Sokféle, sokirányú nézetkülönbség került napvilágra az SZNT szombati ülésén, a közös ügy ezúttal kevésnek bizonyult, nem sikerült felülírnia az egyéni sérelmeket, ambíciókat. Pontosan tükrözte erdélyi, székelyföldi magyar társadalmunk rákfenéjét: a széthúzás átkát, melyen a legnemesebb cél érdekében sem sikerül felülemelkednünk.
Hiába akar teljes önállóságot, mindenkitől való függetlenséget az SZNT, a politikum, civil szervezetek, egyházak támogatása nélkül meddővé válik minden törekvése. Nem lehet az autonómiaharc kizárólagos képviselője, összehangolt, egységes cselekvés nélkül nem érhet el eredményt. Ha nem a különböző nézetek, erők összefogását támogatja, képviseli, saját küldöttei véleménykülönbségének áldozatává válik. Kár lenne érte!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum